Amikor Platón felolvasta a lélekről
írt dialógusát, a Phaidónt, meséli Favorinus, az egész hallgatóságból
egyedül Arisztotelész ülte végig, míg a többiek fölálltak és elmentek.
Platón azt mondta a lélekről,
amelyről eldöntötte, hogy, halhatatlan, hogy vándorlásai révén sok testet ölt,
és az alapelve numerikusa. A testnek viszont geometrikus az alapelve.
Platón és Arisztotelész (részlet Rafaello: Az Athéni
Iskola c. festményéről)
Arisztotelész nem volt biztos benne,
hogy számára van-e ennek valami értelme.
A lélek, mondta Platón, az élet
minden irányba szétszórt lehelete.
Arisztotelész abban sem volt biztos,
hogy ennek van-e értelme.
Platón azt is mondta a lélekről, hogy
önmaga mozgatja magát, és három részből áll, racionális részének székhelye a
fejben van, szenvedélyes részéé a szívben, éhező része viszont a köldök és a
máj tájékán helyezkedik el.
Többet mondott a lélekről, mint amit
bárki más valaha mondott róla. Létezik, mielőtt még megszületünk, és túléli a
testet, miután meghalunk. Idősebb minden teremtett anyagnál, idősebb, mint az
univerzum.
A lélek a középponttól kifelé minden
oldalról körbezárja a testet, elemekből áll, és mivel harmonikus
intervallumokra oszlik, két kört alkot, amelyek kétszer érintik egymást, és a belső
körrel együtt, amely hatszor van átszeldelve, összesen hét körből áll.
A lélek belső kőre a bal oldali átló
mentén, a másik, a külső kör viszont oldalvást jobbra mozog. Így az egyik
uralkodik, mert az egyetlen kör, a másik, belső kör fel van osztva. Az uralkodó
az Azonos köre, az utóbbi pedig a Más köre, amivel azt akarja mondani Platón,
hogy a lélek mozgása az univerzum mozgása a bolygók körforgásával együtt.
Amikor Platón a lélekről beszélt,
Arisztotelész gondolatai gyakran az ékszerek meg a lányok felé kalandoztak.
Platón azt tartotta, hogy a két
egyetemes elv, Isten és az anyag közül az anyag formátlan és határtalan,
összetett szubsztanciák keletkeznek belőle, és valamikor teljes egészében
rendezetlen mozgásban volt, de mivel Isten többre tartotta a rendet, a
rendetlenségnél, az egészet egyetlen helyre hozta össze. Ez az anyag, mondta
Platón, négy elemmé, tűzzé, vízzé, levegővé és földdé alakult át, melyből a
világ és minden dolgai kialakultak.
Platón azt mondta, hogy ebből a négy
elemből egyedül a föld nincs alávetve a változásnak, mégpedig kizárólag az, őt
alkotó háromszögek sajátos volta miatt.
A másik három elemben, magyarázta, a
geometriái elemek homogének, lévén az egyenlő oldalú háromszög, amelyből
összeállnak, egy és ugyanolyan, a földnél viszont sajátos alakú háromszögről
van szó. A tűz eleme a tetraéder, a levegőé az oktaéder, a vízé az ikozaéder,
de a földé a kocka. Ezért a föld soha nem alakul át a másik három elem
valamelyikévé, sem a másik három földdé.
Minden geometrikus.
Arisztotelész ettől gyakran
megdermedt.
Platón vezette be a kérdés és felelet
útján való érvelést, a volt az első, aki megmagyarázta a problémamegoldás
analitikus módszerét, ő alkalmazta először filozófiai értekezésekben az
„ellenlábasok”, az „elemek”, a „dialektika”, a „minőség”, a „téglalapszámok”, a
„sík felületek”, valamint az „isteni gondviselés” fogalmát, és ő volt az első,
aki a nyelvtan jelentőségét tanulmányozta.
Platónt az a hite, hogy a tiszta
gondolkodás felsőbbrendű, mint az induktív okoskodás, képessé tette rá, hogy
beolvassza. az orfizmus ábrándjait a lételv halhatatlanságéval, valamint az
ideák és a szellem soha nem változó világával kapcsolatos spekulációiba.
Az orfizmus Orpheusz meséjéből
keletkezett, azoknak a kereszténység előtti feltámadás-történeteknek
egyikéiről, amelyekkel a görög mitológiában Perszephoné és Adonisz meséje
mellett találkozunk.
Orpheusz természetesen soha nem élt.
Az orfikusok azt tartották, hogy a
lélek, melyet az istenek teremtettek, be van börtönözve a testünkbe, amely
hajlamos beszennyezni, és ezért méltatlan rá.
Az életben azért kell harcolnunk,
hogy megpróbáljuk ezen a világon tisztán tartani a lelket, és a másvilágon
üdvösség lehessen osztályrészünk. A halál után, mondják az orfikusok, a tiszták
az örök üdvösségbe kerülnek, a gyógyíthatatlanul gonoszok az örök szenvedésbe,
a többiek pedig a tisztítótűz kínjait szenvedik el, tízszeresen vezekelve
minden bűnükért, míg el nem jő az idő, hogy reinkarnálódjanak és újra
megszülessenek.
Vegetáriánusok voltak.
( Joseph Heller: Képzeljétek el
-members.iif.hu)