Anatómiai felépítésünket tekintve az emberi
szervrendszer egy tökéletes szerkezet, ahol az összes szerv egymással
összeköttetésben van. Egy egészséges szervezetben a szervek gyönyörűen
együttműködnek és a tökéletesség mechanikáját alkotják meg természetes úton.
Azonban van egy szerv, ami mindenekfelett áll. A piramis csúcsán helyezkedik
el. Ha a csúcs meghibásodik, akkor a többi szerv sem tud tökéletesen működni.
„Az energiagyógyászatban létezik
egy elképzelés, amelyet „energia kardiológiának”neveznek. Ez azt állítja, hogy
az összes jel, melyet a szív állít elő,
szabályozó jelentőséggel bír. A szív állandóan
hangokat, nyomás hullámokat, meleget, fényt, elektromos-, mágneses- és
elektromágneses jeleket bocsát ki. Testünk minden sejtje más és más.
Időközönként fogja ezeket a különböző jeleket, mivel ezek változó sebességgel
keringenek a keringési rendszerben.”
James L. Oschman (PHD,
biofizikus, biológus)
Izgalmas tényekkel szembesülhetünk,
amikor a szívről és annak kutatási eredményeiről olvasunk. A szív
ereje, nem semmi energiával bír. Olyan mértékkel hat az agyi
funkciókra, hogy mint kiderült, mindent, ami körülvesz minket, a szívünk dolgoz
fel először, s azok által keletkezett frekvenciák jutnak már az agyba, s
ott módosulnak csak. Tehát egyből nem tudunk racionálisan gondolkozni, csak
miután a szívünk által irányított gondolatokat felülbírálta az agyunk, ami a
tudatunk által irányított. Tehát hiába mondjuk, hogy a nők a jobb
agyféltekével gondolkodnak, amire a szentimentalizmus jellemző,
a férfiak pedig a ballal, ahol a racionalitás
dominál, hiszen mindkét nem elsősorban a szíve által érzékeli
az információt. Az, hogy ki tudja jobban elnyomni, amit az érzéklet indukál az
már más kérdés.
„Ha a szív
ritmikus dobogása sima és rendezett, azt koherens ritmusnak nevezzük. És ez a
koherens ritmus hangolja be és szinkronizálja az agy ritmusát. Az idegrendszer,
a test szervei és a mirigyek, mind harmonikusan működnek együtt a szív
koherens ritmusával.”
Különböző hatásokra, különbözőképpen
reagálunk. Ha valami bánt minket és dühösek vagy szomorúak leszünk, megváltozik
a légzésünk, netalántán felmegy a vérnyomásunk. Ez olyan
szívritmust eredményez, amit inkoherens mintának nevezünk. Amennyiben számunkra
pozitív hatás ér bennünket, úgy a szívritmusunk megváltozik.
Tehát amikor a pulzusunkat mérjük és a szív dobogását
vizsgáljuk, gyakorlatilag meg lehet állapítani, hogy milyen hatás ért
bennünket. Nem véletlenül ülve, beszéd nélkül mérnek vérnyomást. Azonban ez
mérés közben is változhat, hiszen az érzelmekkel tudjuk befolyásolni. Próbáljuk
csak ki és mérés közben gondoljunk valami szép emlékre aztán meg egy rosszra és
máris észlelhetjük a különbséget!
„A szív generálja
a legnagyobb ritmikus, elektromagnetikus jelet a testben. Ha erre és a mágneses
mezőre, mint vivőhullámra tekintünk, láthatjuk, hogy információval van
modulálva. Tehát ez az információvivő hulláma. A testünkben folyó munka
belátható módon, érzelmi mintákkal van modulálva. Például ha mérgesek,
frusztráltak, vagy ingerlékenyek vagyunk, a mágneses mezőre átvitt információ
nagyon különbözik attól, mintha szeretetet, törődést vagy részvétet éreznénk.”
Rollin McCraty (PHD, szív-kutató)
A pozitív élmények tehát koherens
szívritmust eredményeznek. Ilyen egy naplemente, egy boldog örömteli
pillanat, amikor a szív szinusz-hullám szerű mintázatot küld
az agynak. „Ha valaki koherenciában van, gyakran érezheted, hogy sugárzik
belőle a szeretet, a részvét vagy a hála.”/Deborah Rozman/
Mit befolyásol a koherencia?
Például a teljesítőképességet. Ugye
észrevettük már, hogy amikor feszültek vagyunk és túlzottan idegesek vagy
valamilyen csapás ért minket, akkor képtelenek vagyunk úgy teljesíteni, mint
egy átlagos napon?! Ez az inkoherens szívritmussal
magyarázható tudományos szempontból. Mindennapi nyelven pedig „bal lábbal
keltünk fel”, vagy egyszerűen „rossz passzban vagyunk”. Ezen tudatosan képesek
vagyunk változtatni a gondolatainkkal. Ugyanis a gondolatnak teremtő ereje van!
Csak tudnunk kell használni! Ami igen nagy felelősség, de a saját
gondolatainkért csak vállalhatjuk, ugyebár?!
„A koherencia
az az optimális fiziológiai állapot, amely a tanulás és a jó teljesítmény
alapja, és amely a test természetes regeneratív folyamatait táplálja.” /Rollin McCraty/
Miért reális sokszor a „női
intuíció”?
„Tanulmányok mutatták ki, hogy a
szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy. A legújabb
tanulmány, amit a laboratóriumokban végeztünk az volt, amit végülis úgy
neveztünk el, hogy „Az intuíció elektrofiziológiája”. Néhány megelőző tanulmány
kimutatta, hogy a test képes jelezni, hogy valamilyen jövőbeli esemény fog
bekövetkezni, ha az a jövőbeli esemény az alany számára érzelmileg jelentős és
fontos.” /Rollin McCraty/
Végeztek egy kísérletet, melyben a
résztvevőket olyan érzékelőkhöz kapcsolták, amelyek rögzítették az agyhullám
tevékenységüket, a szív-tevékenységüket és a szív-agy egymásra hatásokat. Az
alany egy számítógépnél ült és egy gombot kellett megnyomnia, miközben a
kutatók a fiziológiai adatokat rögzítették, és 6-8 másodperccel később egy
fotót mutattak neki. A fotók az érzelmi spektrum két ellentétes oldalának
megfelelő képeket ábrázoltak. Például autóbalesetet elszenvedett áldozatokat
illetve naplementét, virágokat. A kísérleti alanyok véletlenszerűen kapták a
képeket. Az eredmények meglepőek voltak.
„Nem csak azt találtuk, hogy a
test valóban már az esemény bekövetkezte előtt válaszolt, mielőtt meglátta
volna a képet, mintha előre megjósolta volna… hanem azt is, hogy a szív volt
az, amelyik elsőként válaszolt. A szív válasza nem csak hogy gyorsabb
volt, de a jel, amit az agynak küldött, a kép érzelmi töltete szerint
változott. A jeleket vizsgálva, melyeket a szív küldözgetett az agyba,
megállapítottuk, hogy a szív szó-szoros értelemben különböző üzenetet küld az
agyba, attól függően, hogy a soron következő kép milyen lesz. Aztán láthatjuk
az agy válaszát, aztán a test válaszát, amikoris tudatára ébred a dolognak.
Tehát ennek az intuitív informácó áramlásnak a
sorrendje a következő: szív, agy, test. Ezután van szükség a test válaszára,
hogy tudatosan is felfogjuk a dolgot.”
„Ezek a kísérletek arra világítanak
rá, hogy meg kell változtatnunk az emberi test működésével kapcsolatos
nézeteinket.” /Rollin McCraty/
Végül egy történettel zárnám a
szívről szóló tanulmányom, ami igen tanulságos:
Nézd csak-mondta Ohvie Biano (a
pueblo törzsfőnök)-, milyen förtelmesek a fehérek. Vékony az ajkuk, az orruk
hegyes, arcuk torz és ráncok barázdálják, a szemük pillantása merev, örökké
keresnek valamit. Mit keresnek? A fehérek örökké akarnak valamit, örökké
nyugtalanok és nyugtalanok. Nem tudjuk, mit akarnak. Nem értjük őket. Úgy
véljük, bolondok. Megkérdeztem, miért gondolja, hogy a fehérek bolondok.
- Azt állítják, hogy a fejükkel
gondolkoznak-válaszolta.
- Természetesen. Miért, te hol
gondolkodol? –kérdeztem.
- Mi itt gondolkozunk-felelte, és a
szívére mutatott.
Hosszan eltűnődtem. Úgy éreztem,
életemben most először rajzolta meg nekem valaki, a fehér ember valódi képét.
Mintha addig csupa szentimentálisan megszépítő színes nyomatot láttam volna. Ez
az indián eltalálta a sebezhető pontunkat, és olyasmit érintett, amihez nekünk
nincs szemünk.
(C.G.Jung: Gondolatok az értelemről és a
tébolyról)
(Szőnyei Anett)