A
tudóstársadalom egy részét mélyen megrázta az a felismerés, hogy DNS-ünk
pusztán egy gondolat erejével megváltoztatható. Mégis másképpen épülne fel és
működne a világ, mint ahogyan eddig gondoltuk?
A következőkben ismertetett kísérletek újabb fontos lépést jelentettek a kutatások során. Az Egyesült Államok hadseregének megbízásából az 1990-es évek elején azt vizsgálták kutatók, hogy az érzelmek akkor is hatással vannak-e az élő sejtekre, ha azok máshol vannak a - távol a testtől.
Az ötletet eleinte kételkedve fogadták, hiszen az addigi fizikai ismeretek értelmében egyszerűen lehetetlennek tűnt. Nem hitték tehát, hogy például a szervek, vagy a csontok, a bőr vagy a szövetek továbbra is kapcsolatban maradnak azzal a személlyel, akiből kivették őket.
1993-ban azonban megjelent az "Advances" című lapban egy cikk, amely beszámolt a hadsereg kísérleteiről. E kísérlet során azt vizsgálták, hogy bizonyíthatóan kapcsolatban áll-e a DNS a kísérleti személy érzelmeivel, a szájból vettek szövetmintákat és DNS-t, amelyet elkülönítettek, és az épület másik szárnyába vitték.
Az erre a célra kifejlesztett műszerek segítségével azt akarták megvizsgálni, hogy akkor is reagál-e a DNS az egyén érzelmeire, ha messzire eltávolítják tőle.
A kísérleti személyben erotikus fotókkal, valamint háborús jelenetek, komikus helyzetek , és erőszakos cselekmények képeivel keltettek érzelmeket. Ily módon az érzelmek teljes skáláját lefedték, hogy a résztvevő az érzelmek minden hullámzását átélje.
Habár a legtöbb tudós ezúttal is kételkedett a DNS-re gyakorolt hatásában, ismét olyasmit kellett látniuk ami a fizika jelenlegi törvényei szerint nem létezhet.
Miközben a kísérleti személy a vegyes érzelmeket átélte, a tudósok az eltávolított szövetmintákon egyértelműen elektromos reakciót mértek. A DNS úgy viselkedett, mintha még mindig az illető testében lenne!
Gregg Baden írja egyik könyvében, hogy Dr.Backster fenti kísérleteit később azzal bővítették ki, hogy az érzelmeket sugárzó egyén és a DNS-e távolságát növelték. Egyik kísérlet során a a távolság az 560 km-et is meghaladta!
Ekkor -egy atomóra segítségével- már az érzelmek sugárzása és a DNS reakciója között eltelt időt is mérték és megállapították, hogy a reakció késedelem nélkül, azonnal bekövetkezett, vagyis ugyanolyan gyors volt, mintha a DNS még mindig az érzelmeket sugárzó személy testében lenne.
Bármit érezzünk, gondoljunk, vagy higgyünk is, a DNS-ünk a másodperc milliomod része alatt felfogja!
Teljesen mindegy, hogy a rezonáló DNS közvetlenül mellettünk van vagy a földgolyó másik oldalán található-e. Időközben arról is meggyőződtek, hogy a már említett erőtér -a mátrix, a kvantummező- közvetíti gondolatainkat és érzelmeinket. Méghozzá nem fénysebességgel, hanem sokkal gyorsabban!
A kísérletekben szintén részt vevő Dr.Jeffrey Thompson ezt a felismerést a következőképpen fogalmazta meg:
Többé nincs olyant pont, ahol egy test véget ér, és olyan sincs ahol elkezdődik!
Ezzel kapcsolatban az orosz Pavlov Intézet egy további érdekes kísérletet végzett, amely igazolta az amerikai kollégák felfedezését. Egy fiatal anyapatkánytól elvették, és a föld hat különböző pontjára szállították hat kölykét. Ezt követően az anyában pánik, félelem, vagy az öröm érzését keltették. Ebben az esetben is tapasztalniuk kellett, hogy a kölykök, habár a világ különböző pontjain tartózkodtak, nyomban reagáltak anyjuk érzelmeire.
A tudomány számára ezek a felismerések egy új dimenziót jelentenek, és mérföldkőnek számítanak az emberi sejt felépítésének és működésének újfajta értelmezésében.
(forrás: rejtelyekszigete.com
- Pierre Franckh: Das Gesetz der Resonanz)