2014. december 20., szombat

Humánökológiai tudatmódosítás a civilizációnkért



Graham Hancock vagyok, író. Az elmúlt húsz esztendőben történelmi rejtélyekről írtam könyveket, az utóbbi időben pedig az emberi tudat rejtélyeibe ástam be magam.


Graham Hancock


Jelen és Ősidők

Számomra úgy tűnik, ma a 21. századi nyugati iparosodott társadalmunkban, számos hatalmas hibát követünk el. Ezek között a legnagyobb az a feltevés, hogy mindent tudunk, hogy mi vagyunk a tetőpontja, a csúcsa az emberi teljesítőképességnek. Igaz, hogy rendkívüli eredményeket tudunk felmutatni az anyagi tudományokban. Azonban a spirituális világban nagyon picik vagyunk, törpék vagyunk az ősökhöz képest. Ha meg akarjuk tudni, hogyan építsünk egy ideális társadalmat, mely táplálja mindazt, ami minden emberben érték és erény, sokkal szélesebb körben kell vizsgálódnunk, mint jelenlegi beszűkült és korlátozott eredményeink. Vissza kell tekintenünk az ősökre. Az ősi Egyiptomot figyelembe véve, mikor a görög történész Hérodotosz meglátogatta, az ottani embereket a legboldogabbnak, legelégedettebbnek, legteljesebbnek találta, akikkel valaha találkozott. Boldogságuk titka a spirituális világgal való kapcsolatból eredt. Az ősi Egyiptom 3000 éven át szüntelenül fenntartotta ezt a kapcsolatot. 3000 évig a legjobb értelmüket bírták munkára, az élettel, a rejtéllyel kapcsolatban, hogy valójában mit jelent embernek lenni ezen bolygón, és a misztériumot, hogy mi történik velünk a halál után. Társadalmunk semmilyen erőfeszítést nem tesz az ilyen kérdések megválaszolására. Egyszerűen csak úgy próbál beállítani minket, mint anyagi lényeket, mint biológiai és kémiai balesetet, melyen túl semmi sincs. Nem csoda, hogy ilyen sötét időkbe léptünk, ahol elvágtuk magunkat a spirituális világtól és nem vagyunk hajlandóak tanulni a múltból.

A Tudat Változása

Változásra van szükségünk. Sürgősen változnunk kell! Úgy tekintünk magunkra, mint gyorsan mozgó, rohamosan változó társadalomra. De ha az apró részleteket vizsgálod, észreveheted, hogy nem sok változás történik. Eszembe jut az emberi história egy korábbi fejezete. Ha visszamész hat millió évet az utolsó, csimpánzzal közös ősünkhöz, majd követed előre az egész evolúciót, láthatod a milló, millió és millió évnyi totális eseménytelenséget. Ahol őseink teljesen leragadtak a megszokott kerékvágásban. Nem változtak semmit, csak a már jól megszokott rendszerre támaszkodtak, nem gondolkodtak laterálisan és kreatívan. Aztán negyven vagy ötvenezer évvel ezelőtt, az egész világon, mintha felkapcsoltak volna egy lámpát az emberi agyban. Észrevehetjük a mindenütt kirobbanó rendkívüli kreativitást. Konkrétan a történelem előtti lenyűgöző barlang-művészetre és sziklafestményekre gondolok. Tanulmányoztam némileg ezt a témát, dolgoztam ezen terület vezető szakembereivel, és már tisztán láthatjuk, hogy ez a múltbéli réges régen bekövetkezett radikális változás, - mely kiemelte őseinket abból a korlátolt viselkedésből, és egy tágabb gondolkodásmódú keretbe helyezte - azért történt, mert - talán puszta véletlenségből - őseink elkezdték felfedezni a módosult tudatállapotokat. Nekem az a véleményem, hogy ha a szükséges változást el akarjuk érni, ha ki akarjuk rázni társadalmunkat a berögződött rutinból, a technológiai megrögzöttségből, a pénz, a véget nem érő termelés és fogyasztás nyomvonalából, - egy olyan körforgásban vagyunk, ahol vagy termelők, vagy fogyasztók vagyunk, avagy mindkettő, és ez minden, amire hivatottak vagyunk - ha újra ki akarunk törni ebből a beidegződésből, meg kell változtatnuk a tudatunkat olyan radikálisan, ahogy őseink is tették negyven vagy ötvenezer évvel ezelőtt. Újra kapcsolatba kell kerülnünk a spirituális világgal, meg kell értenünk, hogy nem kizárólag egyszerű anyagi lények vagyunk. Igen anyagi lények is vagyunk, igen vannak materiális szükségleteink, de az emberi lény belső ragyogása a szellem.

A lélek

Mai társadalmunkban a lélek nem kap figyelmet, eltekintve a nagyon szigorú és beszűkült ortodox maistream vallásoktól. Radikális előrelépésre van szükségünk. Én azt mondanám, hogy a válaszok a problémákra, melyekkel szembesülünk, részben a letűnt fenséges civilizációk tanulmányozásában rejlik, ám az is nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük a sámánokat és a sámánizmust, a még fennmaradó törzsi és vadászó-gyűjtögető közösségeket az egész világon. Az elmúlt öt vagy hat évben részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy sok sok alkalommal ihattam az amazóniai látnoki főzetből. Az Ayahuascából. Szemtanúja voltam, ahogy az Ayahuasca előtűnik az amazóniai dzsugelből, kiterjeszti karjait az egész világon és minden egyes emberi lény, akit megérint, megváltozik és átalakul ettől a kapcsolattól. 
Én odáig is elmennék, hogy ha tényleg változást akarunk a jövőben, abszolút kötelező munkafeltételnek kell lennie, hogy bármely nemzet vezetőjének tíz alkalmas Ayahuasca programban kell részt vennie, mielőtt hivatalba léphet. Úgy gondolom ez esetben politikusaink kevésbé kapzsik, kevésbé ego-fűtöttek, kevésbé manipulatívak, kevésbé szabályozóak, sokkal nyitottabbak és sokkal hajlandóbbak lennének, hogy egy jobb világot teremtsenek. Mindezt szívből, s nem csak szavakkal tennék.

Módosult Tudatállapotok

Úgy gondolom a sok hatalmas hiba közül, melyeket társadalmunk elkövet, az egyik legnagyobb, hogy csak egyetlen tudatállapoti szintet ismer el. Ez az éber, problémamegoldó tudatállapot, melytől hatékony termelők és fogyasztók leszünk, ettől leszünk részei a gazdasági gépezetnek a nyugati ipari társadalomban. Nem ismeri fel, hogy annyi más tudatállapot is van, melyekre az emberi lény képes. Ennek jele, hogy ma társadalmunk még azt sem engedi meg, hogy felnőttként szuverén elmével rendelkezzünk. A pszichedelikus növények üldözöttségére gondolok, melyek felszabadították őseinket a millió éves sztázisból. A modern civilizációban, még ezen növények fogyasztása is bűncselekménynek számít. Sok évre börtönbe kerülhetsz emiatt, és úgy tűnik senki sem veszi fontolóra, hogy ez mit is jelent. Ez azt jelenti, hogy egy olyan társadalmat kreáltunk, mely felügyelete alá vonta személyünk legintimebb, legdrágább részét, a saját tudatunkat.
Ha elmém nem szuverén, akkor semmi felett sem rendelkezem. Nem is beszélhetek szabadságról vagy demokráciáról, vagy bármilyen hasonló magasröptű eszméről, amíg ez a probléma nem oldódik meg. A tudat kérdése, jogaink, az elménk feletti szuverenitás jövőnk alapja. Nem tudjuk társadalmunkat megváltoztatni, ha előbb nem változtatjuk meg tudatunkat.

Meg kell értenünk, hogy mi vagyunk saját történetünk írói. Senki sem írja meg helyettünk. Mi magunk vagyunk az írók. Hatalmas, határtalan lehetőség rejlik bennünk, mely jelenleg le van szűkülve, mert nem mi irányítjuk a sztorinkat. Másoknak adjuk ezt a felelősséget, akik lehet, hogy rosszindulatúak, kegyetlenek vagy szűklátókörűek. Vissza kell szereznünk a történetünk feletti irányítást. Mi írjuk majd jövőnket.
Világunk lehet fényes vagy sötét. Rajtunk múlik. A választás a miénk. A felelősség a miénk.
Választanunk kell és vállalnunk kell ezt a felelősséget.
(forrás: http://greenr.blog.hu)


Graham Hancock - Helyszínen; Mexikó 2010