2014. december 18., csütörtök

Millió éves civilizációk



Egyre biztosabb jelek utalnak arra, hogy sok millió év alatt, több fejlett civilizáció követte egymást a Földön.

Mindig a kőkorszak szintjén kezdődött, majd fejlődés után, valahol magasra ért. Azonban mindig vége lett. Úgy tűnik volt, mikor maga pusztulását okozta, illetve volt, amikor természeti erők vetettek véget.



A fejlett társadalmak, mindig emberszerű gondolkodással rendelkeztek.
Sikerült már azonosítani legalább 3 vízözönt, de elképzelhető, hogy ezek száma 11 volt.

Az egyik legszemléletesebb példa a Titicaca tó, ahol komoly, kőbe vésett dokkok vannak. Úgy tűnik, a kőzetek életkora alapján, hogy több millió évről van szó, és valamikor ez a tó, a tenger része volt, aztán kiemelkedett a hegység, és így lett háromezer méter magasan egy tó, komoly dokkrendszerrel.

A sumer istenek csak felfedezték és használták ezt a helyet, de nem ők készítették, csak alakítottak rajta.

Mai civilizációnk alapja a sumer társadalom, azonban kik voltak előttük?
Mennyire vagyunk a több millió éves ősök utódai?

Akarjuk-e tudni?

Alapvető kérdés, hogy tényleg akarjuk-e ismerni a múltat?
Ha találunk bizonyítékokat, akkor változtatunk-e véleményünkön?
Itt van példának a milliónyi sumer lelet, a leírt történelem, és mi ahelyett, hogy egyáltalán elgondolkodnánk rajta, állítjuk, hogy ez mitológia. Mintha gyerekmeséről lenne szó.

Persze nem is csoda mindez, hiszen kinek érdeke, hogy kiderüljön a múlt, kinek érdeke, hogy változzon a jelenlegi rend? A jelenlegi vezetőknek természetesen nem.

Példa erre a vallás, mely napjainkban is nyájnak tekinti az embert és úgy is kezeli. Szó sincs egyenjogúságról, párbeszédről, bárminek a megkérdőjelezéséről, újragondolásáról.

Szintén nyájnak tekinti az embert a jelenlegi társadalom minden vezetője.
Azonban a világ kitárult, egyre többen szeretnék tudni kik vagyunk, miért vagyunk, mi a létezésünk célja. Lassan elérjük a kritikus tömeget, mely elsöpri a tudatlanságot, a szándékos vakságot. Az emberek kinyitják a szemüket.

Csakrarendszer

Az ősi kultúrák (sumer, Indus-völgyi, stb.) az ember életét korszakokra bontották, minden korszaknak meg voltak és vannak a saját jellemzőik. Ezek az időszakok átszámolhatók a mai kor éveibe is.

Születés után, az első csakra, az első hét (1x7) év célja, a komfort érzet kielégítése, ahogy a kisgyerek végzi. Szereti, ha mindene megvan, ha környezete biztonságos. A gyereket az érdekli, hogy akikkel egy családban él, azok biztosítsák számára a komfortot. Ha éhes, szeret enni, ha fáradt, szeret aludni, szereti tudni, hogy odafigyelnek rá. Fontos, hogy csak egy dologra koncentrál mindig, azaz ha játszik, a világ megszűnik leni körülötte és csak a játékra összpontosít. Ha viszont éhes lesz, akkor kiesik a játék a kezéből, és enni akar, akkor semmi más nem érdekli.

A gyerek fantáziája nagyon nagy, ezért el tud játszani egy darab fával, vagy kővel és saját vizualizálása révén ez a fa vagy kő mindig más és más játékot testesít meg. Látható, hogy a legrosszabb, ha a gyerek nem egyszerű "játékkal" játszik, felhasználva a saját fantáziáját, hanem egyre bonyolultabb és díszesebb, önjáró, villogó, sípoló játékokat kap, mert így nem alakul ki saját szabad fantáziája, vizualizációs képessége.

A korszak fontossága abban rejlik, hogy a gyerek meg kell érezze ezeket az érzelmeket, illetve meg kell tanulja kielégíteni saját igényeit, azaz, hogy szolgálja ki saját magát. Minden normális társadalomban 4 éves kortól a gyerek már aktívan részt vesz a saját igényeinek kielégítésében, illetve aktívan részt vesz a környező világ felfedezésében.

második csakra a szociális integráció időszaka. Időtartama 2x7 év, ez az illető személy 7-21 éves kora közötti időszak.

A szociális integráció jelenti a csoportot, illetve a hagyományokat, ezek megtapasztalását és tisztelését.

Ilyenkor a fiatal feladja saját igényinek egy részét, csak azért, hogy a csoport tagja lehessen. Nem baj, ha éhes, elmegy kerékpározni anélkül, hogy enne, mert kinn várják a fiuk. Ilyenkor megtanulja saját érdekei felé helyezni a csoport érdekét.

A második csakra nagy tanulsága, meg kell tanulni a hagyományokat, a nemzeti identitást, meg kell tanulni kapcsolódni a tágabb közösséghez, a nemzethez, melynek anyanyelvét tanulta meg. Megtanulja, hogy milyen integráció létezik szűkebb és tágabb csoportokon belül, illetve csoportok között.
Amíg az első csakra idején megtanulja, hogy igényeit fizikai, materiális szinten hogyan tudja kielégíteni, addig a második csakrában meg kell tanulja, igényeit tudati szinten kielégíteni, azaz meg kell élje és tapasztalja, hogy tudati szinten mi élteti.

harmadik csakra, 3x7 év, az ember 21-42 éves kora közötti időszak, ez a karrier időszak. Az első két csakra idején megtapasztalt és megtanult ismereteket most hasznosítja. Most dolgozik azért, hogy legyen hol laknia, legyen családja, hogy elismerjék azért, amit tett, hogy felnézzenek rá, hogy el tudjon tartani másokat saját munkája árán. Most kell ő maga is szembesüljön azzal, hogy értékes embere környezetének, illetve többet tud elérni, megszerezni, mint amennyire szüksége van.

Az ember 42 éves kora körül, a háromdimenziós világ sikereit megélve, rájön annak ürességére, hiányérzete kezd lenni. Már megvannak a földi javak, sok minden, ami a szomszédnak is, de valami mégis hiányzik, mintha üres lenne az élet.

negyedik csakra a bölcsesség, a lelki egyensúly időszaka, mely 4x7 évet jelent, az ember 42 éves korától 70-ig bezárólag. Ekkor más értékek kerülnek előtérbe, inkább a spirituálisak. A 3D értékek már nem olyan fontosak.

Az ötödik csakra, az már egy kozmikus kapcsolódás, a tényleges kreativitás időszaka. Kreativitás nem jelent mást, mint kozmikus minták 3D alkalmazása. A nagy felfedezők mind, egytől egyig ide tartoznak.

hatodik csakra, a kozmikus kapcsolatot jelenti, mikor már nem csak leveszi valaki a kozmikus mintákat, hanem saját "antennáival" teljes mértékű oda-vissza kommunikációt tud megvalósítani. Példa erre az Afrikában élő dogon törzs csillagászati tudása, ők tudják, hogy a Sirius rendszer ikercsillag, sőt tudnak egy harmadik csillagról is a rendszerben. A mai tudomány nemrég fedezte csak fel az ikercsillagot, míg a másik kettő mozgásának szabálytalanságából feltételezi, hogy három csillag a rendszer központja. A kőkor szintjén élő bennszülöttek ezt két francia tudósnak mesélték el. Ők állítják a kozmikus integráció és "távközlés" révén jutottak az információk birtokába.

Ehhez teljesen hasonló a Fülöp szigeteken élő csodagyógyítók esete is, akik bármilyen betegséget néhány másodperc alatt meggyógyítanak. Ők délutánonként összegyűlnek, és egy-két órán keresztül együtt énekelnek, dalolnak, amolyan népdalszerű dalokat. E rituális összejöveteleken képesek erőt meríteni, hogy akár egymást, akár idegeneket meggyógyítsanak. Mindez előtt értetlenül áll a materialista szemléletű modern világ, pedig ez csak egy ősi tudás, melyet szándékosan kiöltünk, illetve olyan érzékszervek alkalmazása, melyeket szándékosan kikapcsoltunk, és emiatt már elfelejtettünk.

hetedik csakra már maga a kozmosz, távol a földi materiális valóságtól.

A csakrarendszer működése példával ilusztrálva olyan, mintha egy kilátótoronyba mennénk, felfele haladva, minden szinten egy-egy ablakból kinéznénk ugyanarra a tájra.

Mielőtt belépnénk a toronyba, akkor látjuk a szokott tájat, a zöld pázsitot, a bokrokat. Az első emeleti ablakból kinézve már látjuk egy-egy fa koronáját, szemmagasságban. A második emelti ablakból már túllátunk a fák felett és feltűnnek az eddig nem látott távoli dombok. A harmadik emeleti ablakból már inkább a távlat érvényesül. A negyedik emeleti ablakból kinézve a közvetlen környezet nem látszik, a fák kicsi pontok, viszont jól látszik a messzi hegy, mely már innen nincs is olyan messze. Ez így tovább, a hetedik emeleten, a kilátón, már csak a távlat érvényesül. Semmit sem látunk a közvetelen környezetből, csak a felhőket, a távoli hegyeket. Innen este kéznyújtásnyira érezzük a csillagokat.

Néhány észrevétel a csakra rendszerrel kapcsolatban.

A megjelölt időintervallumok, évek az ideális esetet jelentik, míg a haladási sorrend az elsőtől felfele tart. Minden időszak olyan, mint egy-egy osztály, el kell végezni, ahhoz, hogy magasabb szintre juthasson az ember. Viszont aki nem végzi el az egyiket, az nem léphet tovább.

Példa erre, hogy a "civilizált, modern" nyugati emberek 90%-a még az első csakrát sem tudja elhagyni élete végéig. Ennek következménye a mai, rossz alapokon nyugvó értékrend, a birtoklási vágy és kényszer. Aki nem tanulta meg az első csakra tanításait, az nem tud egy dologra koncentrálni, az lót-fut kapkod, de nem old meg semmit. Milyen ismerős jellemzője ez mai világunknak.

A második csakra hiánya azt jelenti, hogy nincs nemzeti identitás, nem ismerjük és nem tisztlejük őseinket, itt nem a szülőkről van szó, hanem több ezer éves őseinkről. A történelem ismeretének hiánya generálja a hontalanság érzését, illetve a céltalan jövőképet.

A második csakra hiánya jelenti azt, hogy az emberek nem tudják saját céljaik felé helyezni a közösségit. Nem véletlen, hogy két magyar három véleményt képvisel. Nem véletlen, hogy egymást bántalmazzák, ha kell fizikailag is, mert más a véleménye. Nem véletlen, hogy nem hajlandók egymással megegyezni.

A harmadik csakra hiánya már-már világjárvány a fejlett országokban, ide csak nagyon kevesen jutnak el. Sokan, akik nem tudnak mit kezdeni vagyonukkal, összetévesztik a sikert az elsőcsakrás birtoklással, birtoklási kényszerrel.

A negyedik csakrát igen kevesen élik meg, már csak azért is, mert fizikailag annyira lebetegítik magukat, hogy 40 éves korukra betegebbek, mint 100 évesen várható lenne.

Vannak viszont olyanok, akik hamar túllépnek a megjelölt időszakokon, és hamar megvalósítják a kozmikus integrációt. Ilyen sok ősközösségi törzs, egészen addig, míg fel nem fedezik őket, mert akkor náluk is beindul a "fejlődés", és odavész tudományuk. Nem véletlen, hogy a legnagyobb génkutatók, bioinformatikai szakemberek, fizikusok, el szoktak menni ilyen alig ismert törzsekhez és megtanulják tőlük a kozmikus integrációt. A modern "mindentudó" ember elmegy az ősközösségi szinten élő törzshöz tanulni. És ezek a "primitív" emberek örömmel mesélnek, tanítanak a kozmikus integrációról.

A Fülöp szigeteken a "csoda" gyógyítók is akkor kerültek bajba, mikor felütötte fejét a versengés, a birtoklás. Ekkor csak azért, hogy ki tud több embert meggyógyítani, illetve kinek lesz nagyobb szállodája, saját egészségüket teszik tönkre, sőt bele is halnak a versengésbe.

Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb szoftvercég megalkotója és tulajdonosa is ilyen kozmikus integrációval rendelkezett már fiatal korától. Gyakorlatilag a kozmikus mintákat ültette át mai 3D világunkba. Nélküle a számítástechnika még nem itt lenne. Talán nem véletlen, hogy egy szabadkőműves páholy vezetője. Az sem lehet véletlen, hogy szabadkőműves társai szintén markáns emberek, akik nem pénzük miatt kerültek be a zárt közösségbe. A szabadköművesség alappillére, hogy hisznek Istenben, de ez az isten, nem a jó öreg szakállas bácsi a szentképekről, hanem a Teremtő erő, maga a kozmosz, egy ős energia és információ, mely egyik formából át tud alakulni a másikba. Ők tudják, hogy a gondolat teremt, azaz az anyag nem más, mint a gondolat manifesztációja.

Honnan tudunk a millió éves civilizációkról?

A legtöbbet az ősi, primitív népektől, akik kozmikus integrációjuk révén, még időutazásra is képesek. Itt nem fizikai időutazásról van szó, hanem arról, hogy rituálisnak nevezett szertartásaikon visszamennek időben, látják és átélik a régi eseményeket. Ez történik a velük tartó tudósokkal, kutatókkal. Döbbenetes élményekről számolnak be.

További információ van az éterben is, ezen az alapon működnek a családterápiás módszerek, mikor többgenerációs problémákat lehet kiegyenlíteni így utólag. Magyarországon is többen praktizálnak.

Baalbek volt az első űrrepülőtér, megtekinthetők gigantikus méretű kőtömbjei, melyeket ma sem vagyunk képesek megemelni. Itt állandóan tartanak "történelmi tábort", ahol 100-150 ember próbál elmerülni a múlt rejtélyében. Ők képesek látni, újra átélni a múltat, ahogy Nostradamus is a jövőt. Ilyenkor megszűnik a tér-idő kötöttség. Ez előny is meg hátrány is. Előny, hogy bármit képesek látni, átélni. Hátrány, hogy nem tudják mikor történt, illetve az események sorrendjét nehéz felállítani.

Általában elmondható, hogy tudásunk legnagyobb korlátja a magunk építette fal, melyen nem tudunk és akarunk átlátni.

(Forrás: integrativmedicina.hu)