Együtt-érzés

A valódi együttérzés megtapasztalása az egyik legnagyobb élmény, ami egy emberrel megtörténhet. Miért? Mert annak átélésével az egyén képes lehet túllépni a korlátozott, elkülönült személyiség keretein: a vágyakon és a félelmeken.

Természetesen nagyon sokféle formában és körülmények között jöhet létre az együttérzésnek nevezett energiaminőség átélése. Ennek az írásnak nem a formai megnyilvánulás leírása a célja, hanem a következő kérdések vizsgálata (az olvasóval közösen): Miért van szüksége az egyénnek és a világnak erre az energiára? Miért is érdemes az együttérzésnek teret adni szívünkben, lelkünkben, tudatunkban? Mi lehet a megtapasztalás következménye egyéni és közösségi szempontból? S ami a legfontosabb: Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Az első két kérdésre a legegyszerűbb a válasz. Az együttérzés átélése egyenlő annak a dimenziónak a megtapasztalásával, amelyről a legtöbb bölcs, misztikus és próféta beszélt, mint az emberi létezés természetes és harmonikus állapotáról. Ennek a jellemzője, hogy az egyéni elkülönülés okozta félelem, hiány, elégedetlenség elhalványul, vagy akár teljesen eltűnik, hiszen azok az elmének (a formák világa) a sajátosságai. A valódi Együttérzés viszont már túlmutat az elme keretein, vagyis a forma nélküli tudatosság jellemző minősége. A testi, a gondolati, sőt az érzelmi szinten létezik elkülönülés – ez nem vitatható, ez tapasztalat. Aki azonban csak ezekre a valóságtartományokra korlátozza a saját létezését, nagyon leszűkíti lényének megnyilvánulási lehetőségeit.

Évezredek óta a legtöbb szellemi, spirituális tanítás azt hangsúlyozta, hogy létezik valami sokkal hatalmasabb dimenziója a Valóságnak, mint amit az elme képes felfogni.

Ott már nem létezik elkülönülés, hanem Egység van. S ennek átélésére minden embernek még életében lehetősége van, s nem kell a fizikai test feloldódásáig várni, mint azt egyes vallások hirdetik. Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek megadatott a szabad akarat és választás lehetősége: elhiszed –e másoknak, vagy kipróbálod saját magad. Az együttérzés egy csöppnyi ízelítő a fent említett, forma nélküli tudatosság világából. S ennek az élménynek a hatására lehet képes az ember gyökeresen átalakítani elképzeléseit önmagáról, a világról és azok kapcsolatáról. Az átéléssel együtt mindig megjelenik a Szeretet, hiszen az nem választható szét az Együttérzéstől, hiszen ugyanarról az energia frekvenciáról beszélünk, mindössze az elme az értelmezés érdekében külön szavakat kreált ugyanarra a jelenségre. Sőt, ha azt a szót használjuk, hogy Béke, akkor hellyel-közzel ismét ugyanoda jutunk. S valljuk be őszintén, kimondva vagy kimondatlanul, de minden ember végső célja ennek a létezési minőségnek az átélése, annak ellenére, hogy lelki érettségének megfelelően más és más utakat keres a megvalósításra.

S ha az eddig leírtak nem váltottak ki nagy ellenállást benned, s felébredt a szívedben a kíváncsiság, akkor rátérhetünk a következő kérdéseke: Én, mint egyén, miként valósíthatom meg az együttérzés megjelenését és fennmaradását az életemben? Mit tehetek, hogy ne csak olvasgassak erről a csodáról, hanem a mindennapjaim része legyen? A válasz nagyon egyszerű, mégis nagyon összetett, mint minden olyan kérdés, ami túlmutat az elme dimenzióján. A legfontosabb, hogy megértsd azt, hogy a társadalom által annyira tisztelt akarat és erőfeszítés itt nem segít, sőt a legfőbb akadályozó tényező lehet. Hiszen ha valaki pusztán az agy, az intellektus segítségével változtat a cselekedetein, az alapvető kiinduló energia ugyanaz marad: ez pedig a többre való igény. Az így megváltozott viselkedésforma és cselekedet talán együttérzést sugallhat, s ily módon akár mások tiszteletét is el lehet nyerni, azonban a valódi tapasztalat elmarad. Pedig az a cél és nem a társadalmi elismerés kivívása.
A valódi együttérzés a tudatosság és az éberség következménye, hozzátartozik és mégis más. Mit is jelent ez? Gondolj egy virágra és az illatára. Összetartoznak vagy sem? Nehéz eldönteni… Hasonló a helyzet a tudatossággal és együttérzéssel is. Ha tudatossá és éberré válsz a testi, a mentális, az érzelmi szokásaidra, rá fogsz döbbenni arra, hogy Te azokon túl létezel. Felfedezed a tudatosságnak azt a dimenzióját, melynek a legjellemzőbb minősége az együttérzés. Miért is kell ehhez megfigyelni a belső szokásrendszeredet? Mert öntudatlanul az azokkal való azonosulás hozza létre a személyiséged, mely az elkülönülés gyökere (vagy éppen eredménye, hiszen az ok-okozat viszony itt már nem működik). Amíg az elkülönült éneddel azonosítod magad, hogyan érezhetnél együttérzést bármivel kapcsolatban? Sajnálatot, szánakozást talán igen, de ne keverd azt össze az együttérzéssel. Amikor először megtapasztalod, hogy Te a megfigyelő, és a megfigyelt jelenség a valóság egy szintjén nem vagytok különbözőek, és elválaszthatatlanul összekapcsolódtok, akkor éled át az Együttérzést vagy inkább az Egyben Létezést.

S itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez miért is van sokkal nagyobb szüksége a világnak az Együttérzésre, mint még több információra, tudásra vagy fejlettebb technológiára. Egyszerűen azért, mert a Tudat fejlődése egy olyan evolúciós szakaszba lépett, amikor ez a minőség a változás egyik fő katalizátora. Ez a frekvencia vagy rezgés lehet az a tényező a világban, amely elősegíti az egyének és emberi közösségek békés, harmonikus együttélését. Nézz körül a világban: a legnagyobb gond nem az elkülönülés? S nem annak következményei – a félelem, a hiány – okoznak minden szenvedést mind az egyéni és mind a közösségi szinten?
Ha azonban valaki a saját tapasztalatának hatására felismeri – s nem csak elhiszi valamilyen vallásnak, tanításnak vagy gurunak -, hogy a lényének egy része, mégpedig a legjelentősebb része, nemcsak összeköttetésben van másokkal, hanem egy és ugyanaz, akkor ez hatalmas változást fog eredményezni egyénileg és globálisan egyaránt. Képzeljük el azt a kommunikációt az emberek között, melyben természetes annak tudata, hogy a valóság egy szintjén nem vagyunk elválasztva. Gondoljunk bele, milyen hatással lenne a társadalmi életre, és az emberek egymás közötti viszonyaira, ha az együttérzés minél több emberben megjelenne és természetessé válna. Lehetne-e a folytatni a kicsinyes párkapcsolati, munkahelyi, politikai, gazdasági vitákat, konfliktusokat? Egymás ellen lehetne-e fordítani különböző politikai vagy vallási jelszavakkal az embereket? Sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem lehetne a hatalom birtokosainak manipulálni az embereket, hiszen az Együttérzés tapasztalata felülírja a jól hangzó, de semmit sem jelentő politikai, vallási szlogeneket, jelszavakat.
Természetesen nem az a lényeg és cél, hogy az együttérzés jelensége köré valamilyen intellektuális megértés, elképzelés vagy koncepció formálódjon. Ez az írás inkább arra biztat mindenkit, hogy megtapasztalja ezt a létezési minőséget, ne csak pusztán gondolkozzon rajta vagy olvasson róla. S el kell ismerni, ez nem mindig könnyű, hiszen ehhez éberré és tudatossá kell válni az egyéni elkülönülés okozta félelemre, hiányra és bizonytalanságra. Ezt pedig az elme inkább elkerülni, mint felismerni szeretné. S megvannak a jól bejáratott menekülési útvonalai gondolati és érzelmi szinten egyaránt.

Szerencsére napjainkban egyre több szellemi irányzat és spirituális iskola próbálja hozzásegíteni az egyént a tudatosabb létezéshez. Arra azonban érdemes figyelni a szellemi út kiválasztásánál, hogy mennyire gyakorlatias és nyitott egy „iskola”. A jel a gyakorlatiasságra, hogy ott van-e az egyik leghatékonyabb módszer a „tananyagban”, melyet már évezredek óta használnak a tudatosság mélyítésére. Ez pedig az éberség elsajátítása, amit persze sokféle néven is lehet nevezni: önmegfigyelés, tudatos figyelem, vipaszana, szemtanúság, önkutatás, stb. A nyitottságra a jel, hogy nem jelenti ki magáról a szellemi iskola, hogy az igazság vagy tudás egyedüli letéteményese, hanem képes elfogadni, sőt integrálni más módszereket, elveket és megközelítéseket.
Ez a két jel, és a Te nyitott hozzáállásod a biztosítéka, hogy a gyakorlásod eredményeképpen megtapasztalod és ráébredsz: a Valóság egy szintjének átélésénél már nincs elkülönülés, csak  Együtt-Érzés.

(Szatmári L. Miklós - charoninstitute.wordpress.com)