1. A következő tanítást azért
fogom részletesen kifejteni neked, Tat, hogy ne légy beavatatlan annak
misztériumába, aki nagyobb még annál is, hogy az Isten nevet viselje. Meg kell
ugyanis értened, hogyan lesz számodra a legjobban megnyilvánuló az, ami a sokaságnak
rejtettnek tűnik. Hiszen nem lenne mindig, ha nem lenne rejtett az érzékelés
számára. Mert minden, ami megjelenik, keletkezett, hiszen megjelent. Ugyanis
ami érzékelésünk számára rejtett, örökké van. Hiszen nincs szüksége arra, hogy
megjelenjék, mivel örökkévaló. És miközben önmaga nem jelenik meg, mert
örökkévaló, létrehozza a többi, megnyilvánuló dolgokat. Miközben pedig
megjeleníti a dolgokat, ő maga nem mutatkozik meg, miközben nemz, ő maga nem
fogan, miközben megalkotja minden dolog képzetét, ő maga képzetnek nem tárgya.
Képzete ugyanis csak a létrejött dolgoknak van. Mert a keletkezés nem más, mint
képzet.
2. Hiszen
nyilvánvaló, hogy az egyedül születetlen egyszersmind képzetnek sem tárgya és
érzékeink előtt is rejtve van, de miközben mindennek képzetét megalkotja,
mindenen keresztül és mindenben önmaga is megnyilvánul, leginkább azokban a
dolgokban, amelyben ő maga akar megnyilvánulni. Te pedig, Tat, gyermekem,
imával kérd először az Urat, az Atyát, az Egyetlent, aki maga nem egy, de aki
által van Egy, hogy legyen kegyes hozzád, és képes légy értelmeddel felfogni
egy ilyen hatalmas Istent, és hogy lobbantson lángra legalább egy sugarat
önmagából a te gondolkodásod számára. Ugyanis egyedül az értelem látja azt, ami
az érzékelés számára rejtve van, hiszen maga is rejtve van az érzékelés
számára; ha képes vagy rá, értelmed szemei által lesz láthatóvá az, Tat. Hiszen
az Úr, minthogy irigység nélküli, megnyilvánul az egész világmindenségben.
Képes vagy látni az értelmet és megfogni kezeiddel; vagyis képes vagy szemlélni
az Istennek képmását? Ha pedig még az is, ami benned van, láthatatlan számodra,
hogyan fog Isten önnön valójában megnyilvánulni neked szemeiden keresztül?
3. De ha akarod
látni őt, figyeld meg a Napot, figyeld meg a Holdnak futását, figyeld meg a
csillagok rendjét. Ki az, aki gondoskodik e rendről? Hiszen minden rend a szám
és a hely korlátai közé van szorítva. Kit fél és tisztel a Nap, az égben lakó
istenek között a legnagyobb, melynek az égi istenségek királyukként és
uralkodójukként engedelmeskednek – ő tehát, aki oly hatalmas, és aki nagyobb a
földnél és tengernél, mikor elviseli, hogy nála kisebb égitestek örökösen
fölötte haladjanak? Nemde mindegyik égitest ugyanazt a mindig egyenlő utat
teszi meg az égben haladván? Ki az, aki megszabta mindegyik mozgásának irányát
vagy nagyságát?
4. A Göncölszekér, amely
önmaga körül forog, és amely az egész kozmoszt önmagával együtt mozgatja, vajon
kinek az eszköze? S ki az, aki határt szabott a tengernek? Ki az, aki szilárd
alapra helyezte a földet? Mert van valaki, Tat, aki mindezen dolgok alkotója és
ura. Hiszen lehetetlen, hogy a hely, a szám vagy a mérték betartassék alkotója
nélkül. Ugyanis minden rend teremtett; egyedül az a teremtetlen, ami nincs a
helyén, és mérték nélkül való. De még az ilyennek is van uralkodója, gyermekem.
Mert ha az, ami a rendet nélkülözi, tökéletlen is amíg várakozik, tudniillik
elrendezésének módjára, mégis alá van vetve egy uralkodónak, aki a rendet még
nem rendezte el benne.
5. Bárcsak képes
lennél szárnyakat növesztve fölrepülni az égbe, és ég és föld között lebegve
láthatnád a szilárd földet, a hullámzó tengert, a folyók áramlását, a kóborló
szeleket, a tűz hevességét, az égitestek útját, s a gyorsan forgó eget, mely
egyre csak ugyanazok körül forog körbe-körbe! Mily szerencsés látvány,
gyermekem, egyetlen pillanatban szemlélni mindezt; azt, hogy a mozdulatlan
megindul, ami pedig az érzékelés számára rejtett, megnyilvánul a dolgok által,
amiket alkotott. Ez a világmindenség rendje és ez a rend mindensége.
6. Vagy ha a földön
és tengerekben lakozó halandókon keresztül akarod szemlélni őt, figyeld meg,
gyermekem, miképpen formálódik az ember az anyaméhben; figyeld meg a
teremtésnek tökéletes művét, és tanuld meg, hogy ki volt az a mesterember, aki
megteremtette e szép és isteni alakot: az embert. Ki volt, aki megrajzolta a
szemek vonalát? Ki volt az, aki az orrba és a fülekbe lyukat fúrt, és aki
kinyitotta a szájat? Ki volt az, aki megfeszítette és összekötötte az izmokat,
aki ereket alkotott a vérnek? Ki volt az, aki szilárdnak teremtette a
csontokat, aki bőrrel borította a húst? Ki volt az, aki megkülönböztette
egymástól az ujjakat, és aki megformálta a talpat, hogy a lábhoz illeszkedjék?
Ki volt az, aki utat talált a pórusoknak; aki hosszúkásra formázta a lépet? Ki
volt az, aki piramis-alakúnak alkotta meg a szívet, aki az idegeket
összekapcsolta? Ki volt az, aki lapos formát adott a májnak, aki a tüdőt
üregessé, a hasüreget pedig tágassá tette, és aki a legbecsesebb testrészeket
úgy formázta meg, hogy látni lehessen azokat, miközben az utálatosokat
elrejtette?
7. Íme, mennyiféle
mesterség nyilvánul meg egy anyagban, és mennyiféle mű foglaltatik egy alakban;
mindegyik csodálatos és mindegyik tökéletes mértékkel készült és mégis
mindegyik különböző! Ki alkotta meg mindezt? Milyen anya vagy milyen atya, ha
nem az érzékelés előtt rejtett Isten, aki önnön akarata szerint hozta létre
mindezt?
8. Hiszen senki sem
állítja azt, hogy létrejöhet szobor vagy festmény szobrász vagy festő nélkül.
Egy ilyen alkotás viszont létrejöhet alkotó nélkül? Ó, micsoda vakság, micsoda
istentelenség, micsoda tudatlanság! Tat, gyermekem, soha ne foszd meg az
alkotásokat alkotójuktól… sőt, hatalmasabb annál, amit az ’Isten’ elnevezés
magába foglal. Ily nagy a mindenség atyja. Mert bizony egyedül ő az Atya, és
éppen ez az ő sajátos tevékenysége: az, hogy atya.
9. S ha
kikényszeríted, hogy mondjak valami még merészebbet, az ő lényege az, hogy
mindent magában hordoz, és megalkot, hiszen lehetetlen, hogy valami alkotó
nélkül jöjjön létre, miként önmaga számára is lehetetlen az, hogy mindig
létezzen, ha nem mindig alkot: mindazt, ami az égben, a levegőben, a földön, a
tenger mélyén, a kozmosz minden részében és a mindenség minden részében, ami a
létezőben és a nemlétezőben van. Mert nincs semmi a kozmosz egészében, ami nem
ő. Ő maga mindaz, ami létezik, és mindaz, ami nem létezik. Ugyanis azt, ami
létezik, már megjelenítette; azt pedig, ami nem létezik, még önmagában hordja.
10. Ő az az Isten,
aki nagyobb annál, hogy bármilyen néven megnevezhető legyen, ő az érzékelésünk
számára rejtett Isten, aki mindennél nyilvánvalóbb. Ő az, aki értelemmel
szemlélhető, ő, aki látható szemeinkkel. Testetlen és sokalakú, sőt
minden-alakú. Nincs semmi, ami nem ő: mert minden, ami van, az ő, és ezért van
mindennek neve, mert minden egy atyától származik, és ezért neki nincsen neve,
mert mindeneknek atyja.
Ki áldhat Téged, ha Rólad beszél vagy
Hozzád fordul? S merre tekintve áldhatlak Téged: felfelé, lefelé, önmagamba
vagy önmagamon kívül? Hiszen körülötted nincs sem irány, sem hely, sem
bármilyen más létező: mert minden Tebenned van, és minden Tőled van. Mert
mindent megadsz és semmit sem veszel el: hisz minden a Tied, és nem hiányzik
Neked semmi.
11. Mikor
dicsőítselek himnusszal Téged?
Hiszen Benned nem lehet megragadni időt vagy évszakot.
És mi miatt énekeljek himnuszt?
Azon dolgokért, amiket megteremtettél vagy azokért, amiket nem teremtettél meg?
Azért amit megjelenítettél, vagy amit elrejtettél?
Miért dicsőítselek himnusszal Téged?
Mert van valami, ami az én részem vagy valami, ami sajátom,
vagy mert más vagyok, mint Te?
Hiszen Te vagy, bármi is vagyok én,
Te vagy, bármit is teszek,
Te vagy, bármit is mondok.
Mert minden Te vagy, és nincs semmi más.
Az is Te vagy, ami nincs.
Te vagy minden, ami létrejött,
és ami nem jött létre;
Te vagy az értelem, akit megértünk,
az Atya, aki teremt,
a tevékeny Isten, aki jó,
mert létrehoz mindent.
A legfinomabb anyag a levegő,
a legfinomabb levegő a lélek,
a legfinomabb lélek az értelem,
a legfinomabb értelem Isten.
Hiszen Benned nem lehet megragadni időt vagy évszakot.
És mi miatt énekeljek himnuszt?
Azon dolgokért, amiket megteremtettél vagy azokért, amiket nem teremtettél meg?
Azért amit megjelenítettél, vagy amit elrejtettél?
Miért dicsőítselek himnusszal Téged?
Mert van valami, ami az én részem vagy valami, ami sajátom,
vagy mert más vagyok, mint Te?
Hiszen Te vagy, bármi is vagyok én,
Te vagy, bármit is teszek,
Te vagy, bármit is mondok.
Mert minden Te vagy, és nincs semmi más.
Az is Te vagy, ami nincs.
Te vagy minden, ami létrejött,
és ami nem jött létre;
Te vagy az értelem, akit megértünk,
az Atya, aki teremt,
a tevékeny Isten, aki jó,
mert létrehoz mindent.
A legfinomabb anyag a levegő,
a legfinomabb levegő a lélek,
a legfinomabb lélek az értelem,
a legfinomabb értelem Isten.
(Hamvas Endre Ádám fordítása –
forrás:www.arsnaturae.hu/)