Az oroszlánokkal suttogó – ma már szinte csak így emlegetik a 39 éves Kevin Richardsont, akinek a keze alatt a nagymacskák kezes bárányokká változnak. A johannesburgi férfi semmiféle idomítóeszközt nem használ, szerinte ugyanis a szeretet, a megértés és a bizalom a legfontosabb. A veszélyek ellenére is együtt alszik, eszik és úszik barátaival.
Magánrezervátumában 38 oroszlán és
több más vadállat, például hiéna, leopárd és gepárd is otthonra lelt.
Az élet Dél-Afrikában
Kevin Richardson 1974-ben született a
dél-afrikai Johannesburgban, helybeli édesanya és brit édesapa gyermekeként. 16
éves korában kezdett el érdeklődni az állatok világa iránt, és bár az egyetemen
zoológiát és tengerbiológiát tanult, sosem hitte, hogy később ezzel fog
foglalkozni. Két pár hónapos oroszlánkölyök, Tau és Napóleon azonban mindent
megváltoztatott: a férfi 23 éves korában, egy rezervátumban kezdett el
foglalkozni velük, és rájött, hogy megtalálta a hivatását.
Az oroszlánokkal suttogó
Richardson azóta saját rezervátumot
nyitott, ahol hiénákkal, leopárdokkal és gepárdokkal is törődik. Saját
bevallása szerint azonban mindig az oroszlánok álltak hozzá a legközelebb. Ez
nem csoda, hiszen különleges és egyedi kapcsolata van velük: együtt eszik,
alszik és játszik a nagymacskákkal. „Nagyon fontos, hogy a legtöbbjüket már
kölyökkoruk óta ismerem, így volt idejük megszokni és elfogadni a jelenlétemet”
–mesélte a férfi, aki mind a mai napig foglalkozik a fent említett Tauval és
Napóleonnal.
Szeretet, megértés és bizalom
Richardson munkamódszerének
sajátossága, hogy önálló személyiségként kezeli a nagymacskákat, akik szerinte
érzésekkel és saját társadalmi élettel rendelkeznek. Az oroszlánokkal
kialakított megható viszonya jól példázza, hogy a legtöbb faj képes békében
együtt élni egymással. A férfi úgy véli, nem uralkodnunk kell az oroszlánok
felett, hanem szeretettel és tisztelettel kell közelítenünk feléjük. „A
nagymacskákat nem lehet birtokolni, hiszen egytől-egyig érző lények. Ha
figyelsz rájuk, ugyanúgy kötődni fognak hozzád, mint az emberek”
Természetesen az oroszlánok barátsága a sok szépség mellett számtalan veszélyt
rejt magában. Richardson tisztában van ezzel, de az évek során megtanulta
kezelni a nehezebb helyzeteket. Többször előfordult, hogy a nagymacskák
megkarmolták vagy megharapták, de a férfi szerint ez azért van, mert
fajtársként tekintenek rá. „Rájöttem, hogy a munkámnak sokkal több az
előnye, mint a hátránya. Nincs értelme megfutamodnom”.
Nemes küldetés
Az elmúlt 15 évben az
oroszlán-populáció 350 ezerről 250 ezerre csökkent, de Afrika más vadon élő
állatait is a kihalás fenyegeti. Richardson azt reméli, a média segítségével
fel tudja hívni az emberiség figyelmét erre az égető problémára. Rengeteg
dokumentumfilmben és reklámban működött közre, de kampányolt számos
televíziócsatornán is. Legutóbbi filmje, a White Lion: Home is a Journey
(magyarul: Fehér oroszlán: Az otthon utazás) a veszélyeztetett fehér
oroszlánfajról szól.
(Kiss Gréta - Pozitív Nap)
Úgy látszik, a félelmetes nagymacska, Tau
egyáltalán nem akarja, hogy gazdája rajta kívül mással foglalkozzon. Érzéseit
látható és hallható módon is tudatja a külvilággal: kezdetben hangos bőgésekkel
próbálkozik, végül arra jut, hogy az a jó megoldás, ha szinte belefekszik a
kamerába.