Bár sokan nyilván úgy hiszik, hogy az ima és
az egészség nem függ össze - érdekes módon nem a vallás, hanem a tudomány
emberei bizonyították be teljesen tudományos, egzakt módszerekkel, hogy az
imának igenis lehet egészségmegtartó, vagy betegséget gyógyító hatása.
|
 |
„Köszönöm, hogy meghallgattad az imámat!” – kezdik
fohászukat a hívők egy-egy nehéz helyzet után. S a templomok falát is sok
helyen beborítja még ma is a hálaadók márványtáblácskája. Azoké, akik buzgó
imádságuk után meggyógyultak, vagy akik visszakapták szerettüket a halál
kapujából. Valóban Isten hallgatta meg az imádkozót? Vagy inkább az ima
segített…
Mert mi az ima? A koncentrálás egyik
nagyon erős formája, amikor csak egy dolog lebeg az imádkozó szeme előtt: az
óhajtott cél, az egészség, a gyógyulás… És ezt a célt meditálással, erős
koncentrálással a nem hívők is elérhetik. A pozitív energia gerjesztése és
másokra történő átvitele ugyanis nekik is segít.
A közelmúltban az Egyesült Államokban
egy több ezer betegre kiterjedő nagyszabású felmérést végeztek, melynek során
egészséges emberek, “profi imádkozók” (papok, szerzetesek, apácák) tömegesen
imádkoztak egy-egy számukra ismeretlen, csak keresztnévvel jelölt személyért.
Ezek mind infarktus utáni állapotban kórházban feküdtek. A kontrollcsoportba
pedig ugyanolyan betegek százait sorolták, akikért senki sem imádkozott.
Kiderült, hogy lényegesen kevesebben haltak meg azok közül, akikért
imádkoztak...
Az emberi akarat önmagában is csodákra képes
– a szó szoros értelemében. Mindnyájan tudjuk: sokan annyira hittek
gyógyulásukban, hogy valami módon a tudatuk ezt átvitte a testükre-testükbe
is, és meggyógyultak. Az ilyesmi persze nagyon ritkán fordul elő, sajnos. De
ma már van annyi tapasztalatunk, hogy leszűrjük: sok HIV-vírussal fertőzött
férfi és nő még tíz-tizenöt, sőt húsz évvel később sem betegszik meg
AIDS-ben, és ezek között nem csak olyanok akadnak, akiknek valamiféle
genetikus, örökölt tulajdonságuk ad erőt vagy mentesít a kórtól. Sokan
közöttük forrón imádkoznak nap mint nap: és „bebeszélik” maguknak, hogy a
testükben rejtőző HIV-vírus nem az ellenségük, nem akar nekik rosszat...
Az imákkal és könyörgésekkel együtt
sokat segít az embereknek, ha képesek vizualizálni a gyógyulás folyamatát is.
Ebben a szakemberek segíthetik az arra rászorulókat. Hasonlóképpen a
meditáció vagy a jóga révén is elérhetjük ugyanazt a hatást. A meditáció
csökkenti a stressz-hormonok szintjét, a vérnyomást, a fájdalmat.
Számos kutatás bizonyította be, hogy a mélyen
vallásos, ezért naponta többször is imádkozó beteg emberek
körében sokkal kisebb a szívinfarktus veszélye, mint azoknál, akik csak ritkán
járnak templomba, ritkán imádkoznak. Ez egy olyan kutatássorozat eredménye,
amelyet 40 alkalommal végeztek el különböző városokban és társadalmakban,
összesen 126 ezer emberen!
De még a halálosan beteg emberek akaratereje
is segíthet, növelheti életben maradási esélyeiket, vagy azt legalább
kitolhatja az időben. Egyes vallási közösségekben, azok fontos ünnepei előtt
a nagyon öreg és már nagyon beteg emberek halálozásai szinte “megtorpannak”,
majd amikor az ünnep lezajlik, a családtagok találkoztak, együtt voltak –
hirtelen megugrik ez a mutató és többen halnak meg, mint máskor ugyanannyi
idő alatt. Vagyis ez egyértelműen bizonyítja, hogy az emberek akarata
változtathat a halál időpontján is. Már persze akkor, ha valóban nagyon
akarják.
De más fontosnak tartott dátumok is szerepet
játszhatnak ebben. Kiderült például, hogy míg normális esetekben a tízmilliós
New Yorkban hetente 1100-1400 ember hal meg természetes úton, betegségekben –
addig 2000 első hetében több mint 1700-ra ugrott a halálok száma. Vagyis
olyan magasra szökött, amilyen még sohasem volt. Ami azt jelzi, hogy sok
nagyon beteg ember is igen fontosnak tartotta a 2000-es év eljövetelét (mint
akkortájt oly sokan, ők is tévedésben voltak, azt hitték, a huszonegyedik
század 2000-ben kezdődik el, holott erre csak 2001. január 1-én került
sor...). Amint eljött az általuk olyannyira várt dátumváltás, már nem volt
értelme tovább várni, élni. Akaraterejük kimerült és még azon a héten
meghaltak.
Angol és amerikai egyetemi kutatók sok vizsgálódás
után most végre ki merik mondani: “A hit nem csupán az örök
kárhozattól véd, de a földi életet is meghosszabbítja”. A skót
egyetemi klinikán részben olyan idős embereket vizsgáltak, akik soha nem
jártak templomba, a kontrollcsoportban azokat figyelték, akik legalább
hetente egyszer elmentek imádkozni vagy a misére. Kiderült, hogy az
imádkozók, a vallásosak szervezetének ellenálló képessége a fertőzésekkel
szemben magasabb volt, mint a nem imádkozóké. Ez aligha lehet véletlen.
A szkeptikusok erre azt válaszolták: az istenfélő
emberek szervezete azért “tisztább”, és így védettebb a fertőzések
ellen, mert ők többnyire egészségesebb életmódot is folytatnak.
Ritkábban dohányoznak, nem isszák le magukat a sárga földig és másokat is
segítenek, vagyis pozitív gondolkodásúak, ami lelkileg teszi őket
kiegyensúlyozottá. Sajnos azt kell mondanunk: a nem-vallásos emberek között
is legalább annyi a nemdohányzó, az antialkoholista – mert az efféle dolgok
terén általában nem a vallásosság a választóvonal.
Egy amerikai kutató viszont erre válaszként azt
bizonyította be, hogy még a vallásos dohányosok is
jobban érzik magukat, mint a hitetlen dohányosok...Ennek oka szerinte az
lehet az imán túlmenően, hogy egy pozitívnak tartott nagy közösséghez
tartoznak, és ez az érzés ad nekik jobb közérzetet. Ismét mások – szintén az
Egyesült Államok hivatalos kutatási kereteit felhasználva – arra a belátásra
jutottak, hogy a dohányzásról leszokó emberek 74 százaléka vallásos volt.
Ez is arra utal, hogy van itt még egy tényező, amit jobb híján az “ima” szóval magyarázható, pedig ennél nyilvánvalóan összetettebb jelenségről lehet szó.
A legérdekesebb kísérletet az
amerikai Harvard Egyetemen végezték. A vizsgálat tárgya az úgynevezett “Teréz
anya-effektus” volt. Önként jelentkező diákoknál előbb lemérték,
mennyi az immunglobulin-szintjük, majd levetítették nekik a Teréz anya
önfeláldozó életéről, jótetteiről, emberszeretetéről szóló filmet. A vetítés
után megismételték a mérést és nagy meglepetésre kiderült: az összes
résztvevőnél megnőtt a szervezet ellenálló képességét biztosító anyagok
szintje. Még azoknál is, akik rögtön a vetítés után úgy nyilatkoztak, hogy a
látott mű “túlzóan vallásos” volt...
(forrás: astronet.hu)
|