A himba
törzs egy félnomád pásztornép Namíbia északi részén, a Kunene régióban. Egyike
azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, akiknek sikerült megőrizniük eredeti
életmódjukat; önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él.
Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit egy okker,
zsír és növényi anyagok keverékéből előállított kenőccsel érnek el.
A klánt a legidősebb
férfi vezeti. Vallásuk szerint a himbák egy távoli Teremtőben hisznek, akinek a
segítségét csak az ősök szellemeinek közbenjárásával lehet elnyerni. A
szertartásaik szent tüzek köré összpontosulnak, amelyeket az ősök sírjain
gyújtottak.
Spirituális
tisztaságukat egyik legszebb hagyományuk őrzi, amely a gyerek születésével
kapcsolatos. Egyfajta szakrális dallam a közvetítő a földi világ és a
láthatatlan lelkek világa között. Ez a szent dal nemcsak a látható és
láthatatlan közötti kapocs, hanem az élet és halál örök rendje iránti
tisztelgés is, amely a születéstől a halálig minden fontosabb élethelyzetben
felcsendül.
A gyermek
születésnapját nem a születés vagy a fogantatás idejétől, számítják, hanem
attól a pillanattól, amikor az anya szívében megszületik a gyerek iránti vágy.
Az emberiség megszületésének pillanata - A Lélek Éneke - videó
forrás:Vilag Helyzete
Az emberiség megszületésének pillanata - A Lélek Éneke - videó
forrás:Vilag Helyzete
Amikor egy Himba nő eldönti, hogy gyereke lesz, kimegy egy fa alá és addig ül
ott, amíg meghallja születendő gyermeke lelkének a dalát. Aztán visszamegy
ahhoz a férfihez, aki gyerekének az apja lesz, és megtanítja neki a dalt. A
párnak a gyereknemzés pillanatában ezt a dalt kell énekelnie, mintegy
csalogatva a lelket a Földre. Miután áldott állapotba kerül, az anya a
gyerekének dalát megtanítja az összes anyának és idősebb nőnek a törzsből, hogy
a gyerek születésekor ezzel várhassák az újonnan megszülető lelket.
Később
kisgyerekként, ha leesik, vagy megüti magát valaki a faluból felsegíti és
gyógyírként ezt a dalt énekli neki. Ha valami szépet tesz, illetve felnőtté
válik és a törzs teljes értékű tagja lesz e dalt megtiszteltetésként szánják
neki. Ezen kívül még van egy alkalom amikor éneklik a gyerek dalát, amikor
valami gonoszat tesz, vagy a törzs szabályait megszegi. Ilyenkor kihívják a
falu közepére és eléneklik a dalát. A Himba törzs az antiszociális viselkedést
nem büntetéssel, hanem szeretettel és a törzshöz való tartozás élményével,
illetve a lélekdalra való emlékeztetéssel oldja föl. Mihelyt megismerik saját
éneküket többet nem fognak másokat bántó cselekedeteket elkövetni.
Így ez lesz a saját
szakrális dala, amely végigkíséri életútján. Végigkíséri az esküvőjén és élete
minden fontos pillanatában. A halál pillanatában is összegyűl mindenki a törzs
tagjai közül és utoljára mielőtt eltávozik a lelke, felcsendül a dal búcsúzóul.
(forrás:
http://filantropikum.com)