A tudomány idáig próbálta figyelmen
kívül hagyni, sőt még tagadni is a tudat és az anyag közötti kapcsolatot.
Ennek kezdete visszanyúlik a középkori Európában a modern tudomány
megjelenéséig. Abban az időben az intellektuális életet a katolikus
egyház uralta, amely azt állította, hogy tantételei megdönthetetlenek. Az
egyik ilyen doktrinája állította azt, hogy az univerzum középpontja a Föld, és
a Nap az összes égitesttel együtt körülötte kering. Amikor a korai
tudósok megtették azokat a felfedezéseiket, amelyek ennek ellent mondtak, akkor
komoly egyházi üldöztetéssel kellett szembenézniük. Volt, akit máglyán
égettek el eretnek nézeteiért.
Az üldözés eredményeként a tudomány
eltávolodott az egyháztól, és a két intézmény megosztotta a területet egymás
között. A tudósok elfogadták azt a nézetet, hogy a vallási hit a tudatban
van jelen, és a különböző vallásos hitrendszerek közötti különbségek, mivel
abban az időben Európa erősen megosztott volt a katolikus és protestáns vallás szakadása
miatt, azt bizonyították, hogy a tudat teljes mértékben szubjektív. Ezért
azon igyekeztek, hogy a tudományt objektív tevékenységgé alakítsák, ezzel
jelezve azt, hogy nincsen rá hatással a szubjektív emberi tudat.
A tudományos kísérleteken alapuló
módszereket nem befolyásolják szubjektív tényezők. A kísérletek
eredményeiről feltételezzük, hogy azokat nem befolyásolja a kutatók hite vagy
véleménye. A tudós a megfigyelései során egy jelenségre figyel, amely a
tudóstól függetlenül létezik, és a megfigyelés azt nem befolyásolja. A
tárgyilagosságnak ez a követelménye a materialista tudomány sarokköve.
Néhány tudós pont olyan buzgalommal hisz ebben, mint amennyire a vallásos
emberek hisznek a megdönthetetlen hittételeikben. Ez a magyarázata annak,
hogy a legtöbb tudós miért hagyja figyelmen kívül azt a javaslatot, amelyet
Einstein vetett fel, hogy osszuk a világot szubjektív szférára, amely az emberi
tudatban történteket jelenti, és objektív szférára, amely a tudaton kívül
történteknek felel meg.
Ez a magyarázata annak is, hogy a
tudósok többsége miért nem veszi figyelembe az új tudomány, a kvantumfizika
azon tényét, amely teljesen aláaknázza azt a megállapítást, hogy a tudományos
megfigyelésekre nincs hatással a tudós tudatállapota. A kvantumfizikusok
Einstein teóriájára alapozva kifejlesztettek egy új tudományt a szubatomi
részecsketudományt. Hamarosan olyan felfedezéseket tettek, amelyeket még
Einstein is nehezen tartott elfogadhatónak, de a kvantumfizika legdöbbenetesebb
felfedezése azonban az, hogy a tudat és az anyag nem különül el.
A tudósok a valóság mélyebb és
mélyebb rétegeit fedezik fel. Az érzékszervek szintjéről nézve
milliárdnyi különböző formát és anyagot láthatunk. Azonban ez a sokféle
forma korlátozott számú molekulákból áll, és csak 108 féle atom alkotja
őket. Még az atomok sem a végső építőelemei az anyagnak, ahogy azt régen
gondolták. Az atomok még kisebb egységekből, a szubatomi részecskékből
állnak. A tudósok először azt gondolták, hogy csak három ilyen részecske
létezik, a proton, a neutron és az elektron. Azonban a kvantumfizikusok
azóta sokkal több szubatomi részecskét fedeztek fel, és pontosan senki sem
tudja, hogy mennyi vár még felfedezésre.
A szubatomi részecskék
tanulmányozására a tudósok sokféle módszert, és eszközt fejlesztettek
ki, amelyek közül az eddig épített legnagyobb és legdrágább tudományos eszközt
részecskegyorsítónak nevezik. Kezdetben a kvantumfizikusoknak úgy tűnt,
hogy a szubatomi részecskék tanulmányozása olyan, akár a Hold megfigyelése,
vagyis a megfigyelés a jelenséget nem befolyásolta. Azonban hamar
rájöttek arra, hogy ez a megállapítás a szubatomi részecskék esetében nem állja
meg a helyét.
A kvantum fizikusok felfedezték, és
számos kísérlettel igazolták azt a tényt, hogy amikor egy szubatomi részecskét
tartunk megfigyelés alatt, akkor a megfigyelésünk annak az eredménye, amelyet
úgy hívhatunk, hogy „teljes körű mérési helyzet”. Ez a helyzet három
részt foglal magába: a szubatomi részt, a megfigyeléshez használt eszközt és a
tudós elméjét.
Más szavakkal, nem lehetséges a szubatomi részecskék megfigyelése anélkül, hogy a megfigyelő tudata ne befolyásolná a látottakat. Ennek az az oka, hogy nem olyan objektív valóságot látunk, amely a megfigyelés előtt is létezett volna. A megfigyelés ideje során részesei leszünk a jelenség társteremtésének. Mi hívjuk életre azokat a szubatomi részecskéket, amelyeket megfigyelünk, és a tudatunk ennek a folyamatnak a részévé válik.
Más szavakkal, nem lehetséges a szubatomi részecskék megfigyelése anélkül, hogy a megfigyelő tudata ne befolyásolná a látottakat. Ennek az az oka, hogy nem olyan objektív valóságot látunk, amely a megfigyelés előtt is létezett volna. A megfigyelés ideje során részesei leszünk a jelenség társteremtésének. Mi hívjuk életre azokat a szubatomi részecskéket, amelyeket megfigyelünk, és a tudatunk ennek a folyamatnak a részévé válik.
Ez a felfedezés a tudós társadalmat
ugyan alapvetően megrázta, de mégsem fordítottak rá figyelmet mondván, hogy ez
a jelenség csak a szubatomi részecskékre igaz, és a tudomány többi területére
nem. Azonban, ha az emberi elme az anyagot alkotó részecskék szintjén
hatást képes gyakorolni, akkor milyen alapon állíthatjuk azt a tudomány bármely
területére, vagy az anyagra, hogy az elme azokra nem gyakorol hatást?
Valójában minden tudományos elmélet a
tudós elméjéből indul ki, és a tudományos megfigyelés értelmezése a gyakorlati
alkalmazás során szintén a tudós elméje által történik. Ebből logikusan
következik az, hogy a tudós társadalom világról alkotott felfogása van
leginkább hatással a kutatási területek megválasztására, és
a megfigyeléseik értelmezésére. Igazából csak az jelenthető ki, hogy
a tudomány addig objektív, ameddig nem ismeri el, hogy a tudományos folyamat
maga is az elme hatása alatt áll. A kvantumfizikusok érvénytelenítették
azokat az állításokat, hogy a tudomány az elmét figyelmen kívül hagyhatná, és
ezzel együtt is objektívnek lenne tekinthető.
Milyen hatással van a kvantumfizikában
történt felfedezés az élet alapvető kérdéseire, keresendő válaszainkra, és az
életélményünk javítására? Kiindulásként jelentheti azt, hogy a tudomány
mostanra bebizonyította azt, hogy az elme az egyik főszereplő a drámában,
amelyet életnek nevezünk. Ebből adódóan, ha az életünkön ténylegesen
javítani szeretnénk, akkor elsősorban az elme működését, és az anyagi világra
gyakorolt hatását kell megértenünk. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az
anyagi világ legalapvetőbb szintje a szubatomi részecskék szintje, ami azt
jelenti, hogy minden anyag szubatomi részecskékből épül fel.
A kvantumfizikában történt felfedezés azt a kérdést vetette fel, hogy az elme vajon hatást gyakorol-e bármilyen emberi tevékenységre, a tudományt is beleértve. Ha a tudat az anyag legalapvetőbb szintjére képes hatni, akkor mi akadályozná meg abban, hogy hatással legyen az anyagi világ minden területére, beleértve mindent, még olyan magas szinteken is, amelyet már a fizikai érzékszerveinkkel nem is vagyunk képesek érzékelni? Lehetséges, hogy a szubatomi részecskék ténylegesen tükröződő felületet alkotnak, amely az elménk által bármilyen kivetített képet visszatükröz? Ez az elmélet hamarosan bővebb magyarázatot kap.
A kvantumfizikában történt felfedezés azt a kérdést vetette fel, hogy az elme vajon hatást gyakorol-e bármilyen emberi tevékenységre, a tudományt is beleértve. Ha a tudat az anyag legalapvetőbb szintjére képes hatni, akkor mi akadályozná meg abban, hogy hatással legyen az anyagi világ minden területére, beleértve mindent, még olyan magas szinteken is, amelyet már a fizikai érzékszerveinkkel nem is vagyunk képesek érzékelni? Lehetséges, hogy a szubatomi részecskék ténylegesen tükröződő felületet alkotnak, amely az elménk által bármilyen kivetített képet visszatükröz? Ez az elmélet hamarosan bővebb magyarázatot kap.
(forrás: jezustanitasok.hu)