A parapszichológiai,
más néven pszi jelenségeknek, vagyis az ember és környezete közötti olyan
kölcsönhatásoknak, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai
törvényekkel, két fő csoportja van.
Az egyik fő csoport az érzékszerveken
kívüli észlelés, vagyis a telepátia, azaz gondolatátvitel illetve
kiszámíthatatlan jövőbeli eseményekről való információszerzés. A másik nagy
terület, a pszichokinézis, azaz tudatunk közvetlen hatása a tárgyi környezetre.
Például kanálhajlítás. Sokakat érdekel, hogy ezeket a képességeket,
jelenségeket, létre lehet e hozni kísérleti körülmények között is.
1990-ben a magyar egyetemek és
akadémiai intézetek tudományos beosztású munkatársai közül minden tizediket,
180 embert megkérdezték hogy mit gondolnak a parajelenségek létezéséről.
Többségük a telepátia és rokonjelenségeinek létezését igazolt ténynek, vagy
legalábbis valószínűnek tartotta, tudományos kutatásukat pedig, csaknem
mindenki fontosnak vagy legalábbis szükségesnek érezte.
Egy Zuglóban található nemzetközi
hírű parapszichológiai jelenségekkel foglalkozó laboratóriumban már hosszú évek
óta folynak kísérletek az ilyen jelenségek létezésének tudományos
bizonyítására. A Szintézis Laborban, mely a világ tíz legjelentősebb
parapszichológiai kutatóhelye között van, évek óta telepatikus képességek
vizsgálata folyik. Kontrollált körülmények között mérik benne nem csak a
gondolatátvitel működését, hanem, az emberi pszichikum egyéb különleges
képességeit, az érzékszerveken túli észleléseket.
A kutatások lényege nem a
gondolatátvitel tényének bizonyítása, hiszen ez a múlt század közepére
egyértelműen megtörtént, J. B. Rhine, amerikai kutató, a kísérleti
parapszichológia megteremtője az átlagemberek olyan pszi képességeit vizsgálta,
mint például a telepátia, vagy a véletlenbefolyásolás. Rhine vizsgálataiban
kockadobó gépeket alkalmazott, a résztvevők feladata az volt, hogy pusztán
tudati elvárásukkal befolyásolják az eredményeket. Ezekkel az elsőre abszurdnak
tűnő kísérletekkel bizonyította, hogy pszichés elvárásaink hatnak a
véletlenfolyamatokra. Sok azonos célú kísérlet eredményének összesítése szerint
az érzékszerveken kívüli észlelés statisztikusan bizonyítottnak tekinthetők.
Ezeket a jelenségeket tehát ma
már nem bizonyítani, hanem megérteni kell. Ezért a szintézis Laborban annak
feltárása folyik,, hogy a mindenkiben létező telepatikus képességeket, milyen
hangulati és környezeti körülmények befolyásolják.
Miért fontos ez? Nos,
bizonyára mindenki saját magán is tapasztalta már, hogy lelkiállapota
befolyásolja azt, hogy mennyire sikerülnek a dolgai. Lelkiállapotunkkal hatni
tudunk a véletlenek tűnő folyamatokra. Pszichénkkel pozitív és negatív irányba
is befolyásolható életünk.
A megfelelő pszichés állapot
megszerzése és fenntartása tanulható. Erre a tanulásra különösen akkor van
szükség, amikor rosszul mennek a dolgok, és rossz lelkiállapotunk miatt egy
lefele tartó spirálba kerül az életünk Egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanunk
rosszkedvünk által vájt gödörbe. Semmi sem sikerül. Mindig csak baj ér minket.
Egy zavaros és kontrollálatlan
pszichéjű ember, az őt érintő eseményeket káros módon befolyásolhatja. Az ilyen
emberek az áldozatok, a pechesek. Akinek a lelkében rend és harmónia
uralkodik, a sorsában is ezt tapasztalja visszatükröződni. Ezért a Paulinyi
Tamás vezette laboratóriumban a gondolatátvitel jelenség természetének
megértése, fizikai és pszichológiai ismeretrendszerünkbe való beillesztése a
legfontosabb cél.
Paulinyi
Tamás író, költő, pszi-kutató, szabadegyetemi igazgató
Az már egyértelműen kiderült, hogy jó
hangulatban, ellazult, szorongásoktól, félelmektől és teljesíteni akarástól
mentesen a telepátia képessége erősebben érvényesül. A kutatások új iránya
ezért most az, hogy megvizsgálják, módosult tudatállapotokban, amilyen mondjuk
a hipnózis, hogyan lehet gondolatot közvetíteni.
A telepátia kísérletekben az
asszisztens, egy, a számítógép által véletlenszerűen kiválasztott képet néz. Őt
nevezik a kísérletben adónak. A tőle tökéletesen elzárt, izolációs térben fekvő
kísérleti alany, a vevő pedig megpróbálja vizualizálni, majd lerajzolni, amit
maga előtt lát, vagy látni vél. Majd a kísérlet vezetőjének jelenlétében négy
különböző kép közül kiválasztani azt, amelyikhez leginkább hasonlót látott. Ha
a telitalálatokat csak a véletlen egyezés eredményezné, akkor hosszú távon a
helyes választás nagyjából minden negyedik alkalommal fordulna elő.
A laboratórium kísérletsorozataiban a
célkép eltalálása, kétszer ennyi esetben történik. Ezek az eredmények ma már
nemzetközi hírűek.
Annyi már bizonyos, hogy az, amit az érzékszerveken túli észlelésekről ma tudunk, megkérdőjelez sok mindent, amire a mai tudomány felépült. Az is kiderült, hogy gondolatainkat nem titokzatos agyhullámok, valamilyen eddig ismeretlen sugárzás, vagy rezgések közvetítik. A telepátia, nem így működik.
Annyi már bizonyos, hogy az, amit az érzékszerveken túli észlelésekről ma tudunk, megkérdőjelez sok mindent, amire a mai tudomány felépült. Az is kiderült, hogy gondolatainkat nem titokzatos agyhullámok, valamilyen eddig ismeretlen sugárzás, vagy rezgések közvetítik. A telepátia, nem így működik.
Az emberi tudatnak van egy olyan
képessége, amely a tőle fizikailag elzárt környezetet észlelni tudja, illetve
arra hatni tud. Ez a képesség sem tértől sem időtől, sem távolságtól nem
függ. Az amerikaiak végeztek sikeres telepátia kísérleteket űrhajóról is.
Amint sikerül megfejteni, és
befolyásolni az emberi tudatnak ezt a működését, sok mindenre képesek leszünk,
akár még arra is, hogy gyógyszerek nélkül meggyógyuljunk.
(forrás: astronet.hu)