A tested él, de szellemed az időben csatangol
Elindulsz egy üzletbe, hogy lisztet vásárolj. 2 órával később megrakott bevásárlókocsival vonulsz az autódhoz, majd otthon döbbenten veszed észre, hogy számtalan cuccot összevásároltál, de azt az egyetlen dolgot, amiért bevásárolni mentél, nem vetted meg. Egyetlen dologért indultál el, de helyette tengernyi sok egyebet vásároltál, csupán az egyetlen fontos dolgot nem vetted meg.
Sétálsz egy mezei úton. A gondolataidba merültél: „Jajj, miként is oldjam meg ezt a bonyolult helyzetet?”. S amint így magadban tépelődsz, egyszer csak iszonyatos csattanást hallasz, amit azonnal követ egy még iszonyúbb, villámszerűen beléd hasító fájdalom. Egy kis idő múltával magadhoz térsz: körbenézel s meglátod, hogy egy földön lefektetve hagyott kapára léptél s az vágott fejbe hatalmas erővel téged. Nyitott szemmel sétáltál, s mégsem láttad meg az előtted fekvő kapát.
Mondhatjuk: senki nem volt a testedben. Az elméd valahol egy ködös, elvont dimenzióban járt, egy roppant "fontos problémát" akart megoldani, s így a körülötted levő valóságra, az egyetlen létező valóságra vak volt.
Van erre egy gyönyörű, de ugyanakkor meghökkentő történet:
Csak egy pohár víz..
Egy nap az Isten fölöttébb megunta, hogy buzgó híve ájtatosan rebegi napkeltétől napnyugtáig az imádságokat, minden imádság végén valamiféle személyes előnyt kérve tőle, s mennydörgő hangon így szólt imádkozó hívéhez:
"- Itt vagyok. Kívánságod meghallgatásra lel. De mielőtt teljesítem óhajaidat, kérlek, Te is teljesítsd nékem egyetlen kívánságomat!"
"- Óh, Uram" - hajolt meg alázattal az ájtatos hívő - "Mi legyen az? Rendelkezz velem, bármi is légyen az. A csillagokat lehozom az égből, a világ végére gyalogolok érted, böjtölök és sanyargatom a földi testemet.. bármit is kívánj, akár a legnehezebbet is, teljesítem Néked!"
- "Óh, nem! Nem kérek én oly' sokat Tőled" - hangzott az égi hang - "Csupán egy kis szívességet. Egy pohár vizet kérek!"
Az ájtatos hívő buzgón el is rohant, hogy a közelben levő kútról üde, friss vizet hozzon az Úrnak. De amint a kúthoz ért, egy káprázatos, gyönyörű szép leányzót látott maga előtt, amint a kútból korsójába vizet merített. Drága, aranysújtásos ruhát hordott karcsú testén, telt keblei kacéran gömbölyödtek, puha bársonyos bőrét simogatta a Nap lágy melege, s a szél meglibbentette hosszú, göndör haját, ami alól csillogó kék szemek meleg szeretetet sugároztak.
"Óh, mily' tüneményes szépség! Akárcsak egy mesebeli tündér! Óh, bár az enyém lehetne!" - ébredt föl a hívőben az olthatatlan vágy. S hogy kedvében járjon a káprázatos szépségű lánynak, buzgón fölajánlotta, hogy telemeríti a korsót vízzel. A kút vize fölé hajolt és hosszasan elmerengett a vízben tükröződő lány szépségén..
Hosszú utat tettek meg, mígnem a lány házáig értek. Nem is ház, kacsalábon forgó kastély volt az, sőt mi több kacsalábon forgó kacsákkal az udvarban. Tornyos, kacifántos nagy épület, sok-sok szobával, drága mahagónifából készült bútorokkal, s a számtalan ablakban sok-sok színes virág kacagott szembe a látogatókkal. Nemsokára kiderült: párját ritkítóan gazdag a családja, s tekintélyes hozomány várja az eladósorba érett leányzót.
S e naptól kezdve egyre többször találkoztak. Romantikus séták során andalogtak a holdfényes, ezüstös éjszakákban, mígnem az első félénk, bátortalan csók is megtörtént. Nem sokkal később, az apa áldását adta a frigyre és kihirdette a házasságot. Hatalmas lakodalmat csaptak, az úton és az erekben folyt a bor - egybekelt az ifjú pár.
Hozományként nagy farmot kaptak, egy folyó melletti termékeny völgyben: gyönyörű, takaros házzal, sok jószággal - egy mesés vagyont. Nemsokára áldás is kísérte ezt a frigyet, megszületett az első, majd a második csillagszemű kis poronty. A gazdaság irigylésre méltóan gyarapodott, szaporodtak a hízott marhák, gágogtak a libák, csipogtak a kiscsibék - a farm minden teremtménye buján nőtt, gyarapodott. A ház minden lakója harmóniában és bőségben élt.
Így telt-múlt az idő, harmóniában, gazdagságban, bőségben és szeretetben, mígnem egyszer csak hívőnk hosszú üzleti útra ment, otthon hagyva családját és gazdaságát - ez utóbbit a serény szolgahadra bízta.
Amint visszatérőben vándorútjáról megpillantotta otthona völgyét, a döbbenettel földbe gyökerezett a lába és könnyes szemekkel a földre borult. Mert amit szemei láttak, az maga volt az élő borzalom: Hol nemrég még virágzó farmja honolt, most piszkos sár vont be mindent. A ház romokban hevert, s az udvart kedvenc állatai vérbe fagyott hullái ékesítették. Zokogva rohant a hajdani farm romjai felé. Amint odaérkezett, bánatos szomszédjai fogadták. Elmeséltek, hogy nem sokkal az elindulása után szörnyű vihar csapott le a farmra, az épületek összedőltek, a folyó kiáradt és sárral borította be a romokat. Szeretett feleségének és gyermekeinek maradványait pedig elsodorta az áradat.
Minden, ami szép és jó volt, pillanatok alatt köddé vált. Hősünk csak némán állt, majd forró könnyek törtek fel belőle: a borzalomtól kővé dermedten zokogott. "Óh, Uram, miért? Miért tetted ezt velem?". Amint forró könnyei patakokban törtek elő szeméből és hullottak alá a korsó vizébe, egy csöndes hangot hallott: "Nos, kaphatnék egy pohár vizet?"
Fölemelte a fejét, felébredt a gondolatok és vágyak álmából és gyönyörrel tekintett a kút mellett álló Istenre, aki egy szépséges leányzó testébe öltözött..
*
Egyetlen egy tökéletes pillanat van, s ez a jelen pillanat. A végtelen, örökkévaló most pillanata - hiszen soha nem volt olyan pillanat, amikor nem most lett volna.
Isten - Univerzum, Élet, Tudat, bármi néven is nevezzük - csak egyet kér tőlünk: egy pohár vizet, most! Nem álmok szövögetését, nem félelmekben és vágyakban való elmerülést, hanem a jelen pillanatában való tartózkodást. Istentől az örökkévaló most pillanatában – tehát most is! - meghívást kapsz: "Gyere, légy velem az időtlen jelenlét paradicsomában!", de Te helyette az álmodozást választod. Így működik az elme: a jelen pillanatában a szebb jövőt farigcsálja vagy félelmeit szövögeti. És elfeledkezik az egyetlen fontos dologról: a mostról, amiben minden van. A jelen pillanatában élve nincs aggodalom, fölös elmetevékenység, hanem egy mély belső béke, nyugalom, mindenre kiterjedő, mindent átfogó szeretet: a mennyek országa most van. A mennyek országa Tibennetek van – mint ahogy az egyik ősi spirituális írás tanítja.
Elménk elcsatangol, távolra röpít minket, a múltba vagy a jövőbe. Lélekben máshol vagyunk, mint ahol éppenséggel vagyunk: a múlt vagy a jövő filmjeibe merülünk. A testünk üres, a szellem nincs jelen.
*
Vedd újra tudatos használatba a tested. Lakd be tudatosságként!
Légy mindig ott, ahol vagy, és légy jelen! Érezd, ahogy eleven életként belakod a tested. Élvezd, ahogy a Nap sugarai lágyan simogatják a bőrödet, érezd a szellőt, lásd meg a buja természet szépségét - élvezd a létezést! Így találod meg a belső nyugalmad és a boldogságot, amely a létezés öröméből fakad..
(Kery Ervin)