Láma Ole Nydahl egyike
azon kevés nyugatinak, aki a tibeti buddhizmus feljogosított tanítója és
meditációs
mestere. 1969 decemberében Láma Ole és felesége, Hannah a század
egyik legnagyobb jógiának és a
Karma Kagyü vonal vezetöjének, a 16. Karmapának
elsö nyugati tanítványai lettek. Karmapa mély hatást
gyakorolt az életükre, és
egyben felkérte öket arra, hogy hozzák el a buddhizmust Nyugatra. Az elmúlt
több
mint harminc évben megállás nélkül utaztak világszerte, tanításokat adva
és meditációs központokat alapítva.
Láma Ole spontán frissessége bepillantást
nyújt abba az állapotba, melyet mindenki érthet, ha saját
tudatának természetes
állapotában időzik.
Láma Ole Nydahl
Egyszer
mindannyiunknak el kell mennie, ez a fajta bizonyosság pedig sokakat félelemmel
tölt el. Holott, bármilyen meglepő, a haldoklás folyamata és a halál pillanata
lehet akár örömteli is.
A tibeti mesterek
mindezt évezredek óta tudják, így nem szenvedésként vagy veszteségként élik
meg, ha eljön az idejük. Tanításaikat Ole Nydahl, a világszerte ismert
dán származású tibeti buddhista meditációs mester és láma most a szélesebb
nyilvánossággal is megosztotta Félelem nélküli halál című könyvében,
magyarországi tartózkodása során pedig a Femina olvasóinak is beszélt a
halálban rejlő csodálatos lehetőségekről.
A tudatosság nem tud meghalni
Az elmúlt években az
agykutatás is mind távolabb kerül materialista szemlélettől. Egyfelől számos
megfigyelésre nem sikerült agybiológiai magyarázatot találni, másfelől
halálközeli élmények kutatása során rendre beigazolódik, hogy az agytól
függetlenül is lehetséges tapasztalás - vagyis a tudatosságot nem az agy hozza
létre. Mindez összecseng Buddha 2500 éves tanításával, miszerint a tudatosság
valójában időtlen és határtalan, és mint ilyen, nem tud megszületni, ebből
adódóan pedig meghalni sem. Csupán a test az, ami mulandó.
Felkészülés a halálra - elengedés
Mint mondja, a halált
leginkább az könnyíti meg, ha el tudjuk engedni mindazt, ami a földi síkhoz köt
minket. Ilyen lehet a mindenki tartós hasznára megalkotott végrendelet, illetve
az, ha gondoskodunk a munkánk folytatásáról.
Ennél jóval nehezebb
lehet az elválás családtagjainktól és barátainktól. Láma Ole bölcs dolognak
tartja, ha minden jót kívánva elbúcsúzunk egymástól, örömmel visszatekintve
minden jóra, amit adni tudnunk egymásnak, majd folytatja mindenki a maga útját.
Mindazonáltal a búcsú
nem végleges. A lámának meggyőződése, hogy 2007-ben elhunyt feleségével, a
szintén buddhista tanító Hannah-val már több előző életükben találkoztak, és
következő inkarnációikban is egy párt alkotnak majd, folytatva a közös munkát -
ám számára Hanna jelenleg is mindig és mindenhol jelen van.
A veszteségtől való
félelemre kiváló ellenszer lehet az is, ha a hátralévő időnkben élvezzük a
boldogsággal, szeretettel, többletenergiával megtöltött pillanatokat, a
szokványos, középszerű vagy negatív jelenségeket pedig csupán felhőknek
tekintjük, melyek hamarosan úgyis odébbállnak - minél inkább így teszünk, annál
inkább az előbbiek jelentik majd valódi állapotunkat.
A haldokló támogatása - karmánk javítása
A nyugati kultúrában
sokan - a legjobb szándék ellenére is - egyfajta lelki teherként élik meg
haldoklás végigkísérését, hiszen megrázó számukra az egykor viruló emberi lény
hanyatló állapotával szembesülni, és gyakran nem is igazán tudják, hogyan
segíthetnének rajta. Gondoljunk arra, javasolja Láma Ole, hogy mindazon
jelentőségteljes dolgok, amiket a haldokló élete során véghezvitt, most is vele
vannak, és meghatározzák a lényét. Amit elmúlni látunk, az csupán a test. A
tudat nem vész el, hanem egy, a köztes létben lezajló érési folyamatot követően
- mintegy újracsomagolva - megnyilvánul majd a következő életben.
Ez a fajta hozzáállás
nemcsak a haldoklót gazdagítja, hanem azokat is, akik támogatják őt. Hat,
Buddha által meghatározott, ám világnézettől függetlenül mindenki számára
jótékony hatású cselekedetben nyilvánulhat meg, úgymint nagylelkűség,
körültekintő cselekvés, türelem, lelkes aktivitás, meditáció és bölcsesség.
Mint Láma Ole mondja, e cselekedetek gyakorlása jó benyomásokat eredményez - a
jó benyomások pedig elősegítik a fejlődésünket, ezáltal jobbá teszik a
karmánkat, végső soron tehát nemcsak haldoklónak, hanem nekünk is hasznunkra
vannak.
A hat cselekvés
Nagylelkűség.
A haldokló szükségleteire való figyelem - anélkül, hogy megfojtanánk őt a
gondoskodásunkkal -, segítség a gyakorlati dolgok elintézésében.
Körültekintő
cselekvés. Békés és nyugodt környezet biztosítása.
Türelem. Ha -
például a haldokló viselkedése miatt - kijövünk a sodrunkból, azzal a jó
benyomások, amelyeket korábbi cselekedeteinkkel építettünk fel,
szertefoszlanak, ami pedig az elkövetkező újjászületés alapját is
megzavarhatja; ezt megelőzendő emlékezzünk a szép dolgokra, tudatosítsuk
magunkban a haldokló frusztrációját - így újra kifejlődik a türelmünk.
Lelkes aktivitás.
Gondoskodás a haldoklóról akkor is, amikor már nagyon fáradtak vagyunk.
Tetterősen mások javára válni olyan erőt teremt, amely más jelentőségteljes
élethelyzetben is alkalmazható. A haldokló pedig érzi, hogy erőnkön felül
teszünk érte, ami az elkövetkező életekre is megerősíti a kapcsolatunkat.
Meditáció. A
meditáció során távolságot hozunk létre a tudatban megjelenő, majd ott feloldó
jelenségektől. A vezetett meditáció segíthet a haldoklónak abban, hogy
tudatállapota higgadttá váljon, és képes legyen a lényegre összpontosítani.
Bölcsesség. Az
előző öt cselekedet révén - amit öt lábként is emlegetnek - eljuthatunk a
bölcsesség állapotába, amikor is tudatosul bennünk, hogy mindannyian időtlenek
és elpusztíthatatlanok vagyunk.
Segítség a halál után
A légzés és a
keringés leállásával - vagyis amikor orvosi szempontból bekövetkezik a halál -
a tudatosság és a test kapcsolata még körülbelül 30 percig nem szakad meg,
bizonyos energiák pedig finoman feloldódnak. Ezt a folyamatot belső légzésnek
nevezik, és három fázisa alatt megszabadulunk a haragból, a ragaszkodásból és a
nemtudásból származó érzelmektől. Jó, ha ilyenkor a test háborítatlan maradhat,
így Láma Ole azt javasolja, hogy az orvosi halál utáni fél órában, ha csak
lehet, ne bolygassák azt.
A halál után még hét
hétig módunkban áll hatni az eltávozott tudatára, így például jót
cselekedhetünk a nevében, vagy kívánhatunk neki kellemesebb közteséletet vagy
kedvezőbb újjászületést. Továbbá a tudat ez idő alatt még visszatérhet
emberekhez, helyszínekre, akik vagy amelyek fontosak voltak számára. Ilyenkor
további lehetőségek nyílnak számunkra, hogy jót tegyünk vele, vagyis jó karmát
kaphasson a köztesállapothoz és az újjászületéshez. Teljesítsük az eltávozott
kívánságait, idézzük fel a hozzá kapcsolódó szép emlékeket. A ragaszkodás -
"Miért hagytál el engem?" - nemhogy nem segíti a további fejlődést,
de egyenesen teher a halott számára, hiszen bármennyire szeretne, nem tud
visszatérni. Gondoljunk inkább arra, hogy a halott már jó helyen van, és egyébként
is viszontlátjuk majd egymást.
Phova: a tudatos halál gyakorlata
A tibeti buddhizmus
létezik a tudatos halál gyakorlata, a phova, amit a haldoklás során mind
önmagunk, mind mások számára alkalmazhatunk. Segítségével a tudat és a test
elválásakor egy zavarodott állapotból egy megszabadult állapotba érkezhetünk,
illetve másokat is hozzásegíthetünk ehhez. A gyors, egyszersmind hatékony
gyakorlatnak már korábban, akár a mindennapjaink során is nagy hasznát
vehetjük. Végzésével negatív benyomásaink feloldódnak, a tudatunk kitisztul.
Azok közül, akik elsajátították, sokan egy phova előtti és phova után időszakra
osztják az életüket, és az utóbbit sokkal jobbnak tartják!
(forrás: femina.hu)