Vajon
véletlen, hogy férfiaknak, nőknek egyaránt hosszú haja volt a „szerelem
nyarán?” A Vietnámi háború után a kormány különféle kísérleteket végzett,
melyek bizonyították, hogy a hajban rengeteg energia van. Ezeket a hajjal
kapcsolatos információkat a vietnámi háború óta rejtegetik a nyilvánosság elöl.
A mi
kultúránk az embereket abban a hitben erősítette, hogy a hajviselet egyéni
preferencia kérdése, vagy divat és kényelem kérdése, illetve egyszerűen csak
egy kozmetikai igény.
A
kilencvenes évek elején, Sally (nevét megváltoztatták a személyes adatok
védelmében) összeházasodott egy hivatásos pszichológussal, aki egy Virginiai
kórházban (egészségügyi központ) dolgozott. Ott háborús veteránokkal, kiknek
többsége Vietnamban szolgált, dolgozott együtt ’PTSD’ a poszttraumás stressz
zavar feloldásán.
Visszatekintve
a vietnami háború idejére, egy egészen más kép tárult elénk.
Sally
a következőket mondta; Tisztán emlékszem arra az estére, amikor a férjem
belépett a lakásba egy vastag hivatalos dossziéval a kezében. A mappa több száz
oldalnyi különféle tanulmányt tartalmazott, melyekre a kormány megbízásából
került sor. A férjem szinte sokkot kapott a tartalmától. Amit ezekben a
dokumentumokban olvasott teljesen megváltoztatta az életét.
Attól
a pillanattól kezdve az én konzervatív férjem elkezdte növeszteni a haját és a
szakállát, és soha többé nem vágatta le őket. Sőt mi több, a Virginiai
egészségügyi központ megengedte neki ezt a hajviseletet, és a más nagyon
konzervatív emberek is a személyzetből követték példáját. Ahogy olvastam a
dokumentumokat, világossá vált, hogy miért.
Kiderült,
hogy a vietnami háború idején a hadügyminisztérium különleges erői titkos
szakértőket küldött, hogy fésüljék át az amerikai indián rezervátumokat és
keressenek tehetséges, edzett fiatal férfiakat felderítéshez, mivel azok jól
tudnak lopakodva mozogni nehéz terepeken.
Kiemelkedő,
már-már természetfölötti nyomkövető képességekkel rendelkező férfiakat
kerestek. Ezt megelőzően már voltak megkeresések, s a gondosan kiválasztott
férfiakat nagy körültekintéssel úgy dokumentálták, mint a nyomkövetés és a
túlélés szakértőit. Ezek a csábító frázisok jól beváltak a jelentkező
újoncoknál, akik mellé néhány indián nyomkövetőt is besoroztak.
A
sorozás után hihetetlen dolog történt. Mindennemű képesség, adottság, mellyel a
sorozást megelőzően még rendelkeztek az újoncok, titokzatos módon eltűntek, és
képtelenek voltak teljesíteni a várt területen. E komoly kudarc után a kormány
költséges kísérletekbe kezdett, hogy megtalálják a lehetséges okokat.
Mikor
megkérdezték az újoncokat, hogy miért nem sikerült végrehajtaniuk a feladatot
az elvárások szerint, a régebben besorozott újoncok következetesen azt
válaszolták, hogy miután, megkapták a hivatalos katonai hajviseletet, (rövidre
nyírt haj) már nem tudták érzékelni az ellenséget, nem működött "hatodik
érzékük", illetve már nem volt megbízható, nem tudták "olvasni"
a finom jeleket, és nem tudtak telepatikusan, vagy extraszensz képességeikkel
informálódni.
Tehát
a kutatóintézet újabb indián nyomkövetőket toborzott, s engedélyezték nekik,
hogy megtartsák hosszú hajukat, majd különböző területeken tesztelték őket.
Azzal kezdték, hogy párosítottak két olyan férfit, akik egyforma eredménnyel
teljesítettek. A párosban most az egyik félnek hosszú hajat engedélyeztek, a másik
előírt katonai rövid hajat viselt.
És
elkezdődött a teszt. Időről időre a hosszú hajú férfi tartotta a magas
pontszámokat. A rövid hajú férfinak folyamatosan gyenge pontszámai voltak,
holott ugyanezekkel a teszt-feladatokkal azelőtt magas pontszámokat ért el.
Lássuk
az egyik alapvető tesztet; Az újonc alszik az erdőben. Egy fegyveres
"ellenség" közeledik az alvó férfihoz. A hosszú hajú férfit
felébreszti álmából az erősödő veszélyérzet, és elkapja az ellenséget még
azelőtt, hogy hallaná az általa keltett zajokat.
A
teszt egy másik változatában a hosszú hajú férfi érzékeli a közeledést, és
valahogy ráérez, hogy az ellenség egy testi támadást akar végrehajtani.
Csendben a „hatodik érzékét” követve úgy tesz, mintha aludna, majd megragadja a
támadót és „megöli” mikor az fölé hajol, hogy megfojtsa.
Ugyanez
az ember, miután levágták a haját és az előírt katonai hajviseletben végezte
ugyanezeket a teszteket, cserbenhagyták a megérzései, és nem jól teljesített
egyéb más teszteken sem.
Innentől
kezdve egy dokumentált inkább előírás, mint "javaslat" lett, hogy
minden indián nyomolvasó, illetve felderítő mentesül a katonai hajviselettől,
illetve hosszú hajat viseljenek.”
Megjegyzés:
Az emlősök teste évmilliók során fejlődött ki. Az ember és állat
túlélőképessége néha szinte természetfelettinek bizonyul. A tudomány
folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket tesz az ember és az állatok
csodálatos túlélési képességeit illetően.
A
test minden része nagyon érzékeny műveletet hajt végre a túlélés és a test
egészének jóléte érdekében. A haj az idegrendszer egy kiterjesztése, de
tekinthetjük az idegrendszer egyfajta rendkívül fejlett „tapogatóinak”, vagy
„antennáinak” is, amik hatalmas mennyiségű információkat továbbítanak az
agytörzsbe, a limbikus rendszerbe, és az agykéregbe.
Az
emberi haj, és az arcszőrzet nem csak egy információs út az agyhoz, a haj
kifelé is továbbít energiát, mégpedig elektromágneses energiát, amit az agy
bocsájt ki a külső környezetbe. Ezt a Kirlian fényképészetben látták először,
amikor egy személyt hosszú hajjal fényképeztek, majd a felvétel után a hajat
levágták.
Amikor
a hajat levágják a befogadás és a továbbítás nagymértékben korlátozva van.
Ennek eredménye az eltompultság és érzéketlenség. A haj levágása is
közrejátszik, hogy nem vagyunk tudatában a környezeti, ökológiai problémáknak.
Ugyancsak egy tényező, hogy érzéketlenné váltunk a baráti és
párkapcsolatainkban, továbbá hozzájárul a szexuális frusztrációhoz is.
Következtetés:
Miközben a szenvedés enyhítésének megoldása után kutatunk világunkban, ideje
lenne már felismerni, hogy a valóságról alkotott legalapvetőbb
feltételezéseinkben van a hiba. Lehet, hogy a megoldások nagy része minden
reggel ránk tekint, mikor a tükörbe magunkra nézünk?
(forrás:
fenyorveny.hu)