Én vagyok az esőerdő. Néztem őket, ahogy felnőttek itt. Elmentek, de aztán mindig visszajönnek.
Igen, mindig visszajönnek az én fáimért, a ő rönkjeikért, az én növényeimért, az ő orvosságaikért, az én
szépségemért, az ő menekülésükért. Mindig itt voltam értük, és több, mint nagylelkű voltam. Olykor mindent
odaadtam nekik. Most ennek örökre vége.
De az emberek olyan okosak, olyan okosak, annyira eszesek és ügyesek. Tudják, hogyan lehet dolgokat,
bámulatos dolgokat készíteni. Akkor hát miért lenne még szükségük egy olyan öreg erdőre, mint én?
Őserdőkre? Fákra? Ők levegőt lélegeznek be, én pedig levegőt állítok elő. Nem gondolkodtak el ezen?
Emberek, olyan okosak, ki fogják ötölni. Emberek állítanak elő levegőt, mulatságos lesz nézni.
A Természetnek nincs szüksége az emberekre.
Az embereknek van szükségük a Természetre.
(forrás: youtube.com)