A Samsara az az út, melyet
minden léleknek végig kell járnia, hogy elérhesse végső felszabadulását, és
ismét összekapcsolódjon a Teljességgel az Élet minden formájának kezdetével és
végével.
A keleti vallások a lélek útját egy
szanszkrit szóval a SAMSARA-val írják le, melynek jelentése vándorlás. Gyakran
egy kerék alakjával szimbolizálják, ami a halál és újjászületés ciklikus
változásait jelképezi.
A Földi lét során a lélek egy fizikai
burkot kap – a testet – így könnyebben tud megnyilvánulni és tapasztalatokat
szerezni az anyagi valóságban. A halál pillanatában a lélek elhagyja a fizikai
testét és magasabb szellemi síkok fele emelkedik. Itt készül fel a következő
testbe való megszületésre. A lélek ebben a köztes állapotban megérti az utolsó
létével kapcsolatos életeseményeket, megtapasztalásokat. Igyekszik
megtisztítani azokat, kitörlődik az emlék, hogy megszabadulhasson az utolsó
létében kialakított valóságának a kötelékeiből. Azonban a lélek tudása,
tudatszintje, amit a ciklusok során szerez nem vesztődik el, hanem újra és újra
hozzáadódik az új élet által megszerzett tudás.
Azokban az esetekben, ahol a halál
váratlanul, vagy gyorsan következett be és a köztes lét rövid, vagy a lélek
gyorsan reinkarnálódott, előfordulhat, hogy az előző életek eseményei,
emlékképei felszínre jönnek. Erre leginkább gyerekkorban kerül sor. Egyre
többen állítják, hogy az előző életeikből származó eseményekre,
lelkiállapotokra, és képekre emlékeznek.
A pszichológia és az orvostudomány is
igyekszik feltérképezni létünk ezen valóságát. A leghitelesebb anyagok két
nyugati pszichiáter nevéhez fűződnek, akik a reinkarnációt és az előző életeket
kutatták.
(Silvia Canevaro írása nyomán)
(Silvia Canevaro írása nyomán)
Ian Stewenson, a
Virginiai Egyetem professzora, pszichiáter és parapszichológus, pályafutását a
hagyományos orvoslásban kezdte, aztán egyre közelebb került a
parapszichológiához és a reinkarnáció elméletéhez. Tudományos kutatásai során
arra kereste a választ, hogy valóban tovább folytatódik-e az élet a lélek
számára a halál után. Olyan gyerekeket tanulmányozott, akiknek pontos emlékeik
voltak az előző életeikből.
Ian Stewenson
Stewenson :”Ha nem fogadjuk el a
reinkarnáció elképzelését, az ilyen jellegű emlékek (amelyek elhalványulnak az
évek múlásával) megmagyarázhatatlanok maradnak.”
A kutató megfigyelései során
megállapította, hogy azok a gyerekek, akiknél szokatlan viselkedések, félelmek,
fóbiák jelentkeztek gyakran részletesen beszámoltak olyan előző életi
traumákról, tapasztalatokról, amik egy más korból származtak, amikor máshol
éltek és más valakik voltak. Ezekre a történetekre a tudomány jelenlegi
álláspontja szerint illetve a gyerek élet és családi körülményeinek megfelelően
nem találtak magyarázatot.
A “20 eset a reinkarnáció
alátámasztására” című könyvében a szerző 30 éven át gyűjtött kutatási
anyagát publikálja, ahol több mint 2000 esetet elemzett ki és létrehozott egy
szuggesztív reinkarnációs térképet.
A másik orvos, aki jelentős
személyiség az előző életek kutatásában, Brian Weiss, aki
nemcsak a spontán beszámolókat jegyezte fel, hanem egy olyan technikát is
kifejlesztett, amely által felszínre hozhatók az előző életek töredékei, képei.
A pszichiáter a regresszív hipnózis módszerét alkalmazta, amely egy olyan
spirituális pszichoterápiás technika, amely lehetővé teszi, hogy megkeressük az
aktuális élet problémáinak a gyökereit az előző életekből. Hipnózisban a
páciens visszamehet az időben és előhívhatja a korábbi létezésének az
emlékképeit. A terápia célkitűzése nemcsak egy jelenlegi probléma okának a
feltárása, hanem tágabb értelemben a páciens karmájának a kibontása,
megismerése és tudatosítása.
Brian Weiss
Weiss a “Sok élet sok mester”
című írásában jegyezte le egyik leghíresebb esetét.
Catherine nevű páciensének vízfóbiája
volt, megmagyarázhatatlan módon félt a vízbefúlástól. Sok sikertelen
próbálkozás és különböző terápiák sora után került el a gyógyulás reményében Weiss
professzorhoz. A regresszív hipnózis során a nő olyan emlékeket idézett fel,
amelyeket egy jóval korábbi élete alatt élt át. Egyik előző létében Egyiptomban
Kr.E. 1863-ban élt egy Aronda nevű nő személyében, aki egy áradás során fulladt
vízbe. A terápia után Catherine félelme már a következő hetekben elmúlt és
tudatosította problémáját. Weiss attól kezdve egyre gyakrabban alkalmazta a
hipnózist és a reinkarnációs elméletet.
A “Molte vite, un solo amore”
munkájában a következő esetet ismerteti Brian Weiss:
“Egy alkalommal egy dél-amerikai
származású férfit irányítottam vissza az időben, aki felidézte azt a nagy
bűntudatot, amit egy előző életében élt át, amikor annak a csapatnak volt a
tagja, amelyik részt vett a hiroshimai atombomba megépítésében és ledobásában.
Most amikor egy nagy kórház röntgenorvosaként dolgozik a sugárzást és a modern
technikát életek megmentésére és nem kioltására használja. Ebben az életben
nagyon kedves, rokonszenves és nyíltszívű ember. Íme, egy példa arra, hogyan
tud a lélek fokozatosan fejlődni és átalakulni a legméltatlanabb élet után is.
Ami számít az az, hogy ne csak ítélkezünk, hanem tanuljunk is. Ez az ember a
második világháború idején az előző életben megszerzett ügyességét és
tapasztalatait arra használta, hogy ebben az életben, más lelkek megmentésének
szentelje magát. Nem olyan fontos az előző életből örökölt bűn, mint amennyire
fontos az, hogy tanuljunk a múltból, anélkül, hogy csak állnánk, és saját
bűntudatunkon rágódnánk.”
(forrás:
http://filantropikum.com)
Dr. Robert Almeder
filozófiaprofesszor beszél a reinkarnációról és Dr. Ian Stevenson munkásságáról
- videó