Két
világ közt, semmi ágán, kétségek közt létezem:
Miként
fogom véghez vinni eljövendő életem?
Okulni a múlt hibáit, s másként tennem - sikerül?
S
sikerül-e jobbá válnom, ember-módra, legbelül?
Merész tervek, szép, nagy célok, s megfogadott szent szavak -
De
hogy fogadja el majd lelkem a csillag-szülte holt anyag?
Hogyan
fogom átlépni majd e két világ határát?
És
elkísér-e majd az Úton, ki lelkembe írt szonátát?
Lélek-társak, jó barátok, szellemcsalád-rokonok -
Összehoznak-e
majd újra az együtt megélt századok?
Aratunk-e
diadalmat élet-játszma harcokon,
S
felismerjük-e majd egymást, sosem látott arcokon?
Itt az idő, indulnom kell, s kérdésem még egy maradt:
Odaát,
a hosszú úton meglelem-e társamat?
Kit
elválasztott lelkemtől az ős-bukásnak szégyene -
Megtalálsz-e
ott az úton, s kezem fogni - leszel-e?
(Podrohovszky Miklós)