A szellemtudományt Rudolf Steiner
(1861-1925) mint a bölcsességet, az isteni igazságot közvetítő szellemi tanító
a huszadik század első negyedében hozta létre. Szándéka az volt, hogy a
tudományt, illetve a gondolkodás tudományos módját elvezesse a Bölcsességhez.
Ebben elsősorban Mihály arkangyal, a kozmikus intelligencia őrzője inspirálta.
Rudolf Steiner
A szellemtudomány
egy eszközt jelent az
univerzum megismeréséhez. Tehát a szellemtudomány nem az ismeretszerzés tárgya,
hanem azért jött létre, hogy segítsen minket a világ közvetlen megismerésének
elérésében.
A földi és a
szellemi világ közötti kommunikáció a tizenkilencedik századhoz érve teljesen
elcsendesedett. Az emberek által a földön kifejlesztett nézetek némák maradtak
a szellemi világ számára; a szellemi világ beszéde pedig, mely etikai és
szellemi hangokból szövődik, néma maradt a földi emberiség felfogása számára. A
szellemi világ bele tudott munkálkodni a földi világba ebben az
időben, de nem tudott beszélni hozzá.
Aztán jött Rudolf Steiner, aki
létrehozott egy új nyelvet, egy
olyat, melyet nem csak hogy meg lehet érteni a földön gondolatokban és
fogalmakban, hanem morálisan hallható a szellemi világban. Ennek a nyelvnek a
segítségével a két világot elválasztó szakadék áthidalásra került. Ezen az új
nyelven keresztül egyre több igazság tud most beáramlani a szellemi
világból, miközben az emberi szükségek és problémák egyre több híre tud
felemelkedni a szellemi világba. A két világ egységesülése megy végbe.
Azonban a
szellemtudomány nem csak azért van a világban, hogy egy új nyelvet hozzon létre
a függőleges irányban, a föld és az ég között, hanem hogy új nyelvet hozzon
létre a horizontális síkon, ember és ember között is. A szkepticizmus,
mely megtagadja a föld és az ég közötti kölcsönhatás/érintkezés lehetőségét,
ellene tesz ennek a feladatnak, és így tesz a gyűlölet is, mely az
emberiséget szellemtelen, antagonisztikus csoportokra osztja. Így történik meg
az, hogy sok helyen és sok individualitás által, a szellemtudomány ma, szó
szerint, keresztre van feszítve: a kereszt, melyet a szkepticizmus és a
gyűlölet formál, néma hiábavalóságra ítéli azt.
A szellemtudomány akkor
hatékony, amikor élő nyelvként fogadják el, mely egyfelől megnyitja az
utakat az egyre bővülő ismeretek felé, másfelől pedig olyan mély és őszinte,
kölcsönös megértéshez segít minket, melyet sosem lehetne elérni nélküle.
Az emberi szónak
(beleértve a gondolkodás és beszéd emberi képességét) fokozatos metamorfózison
kell átmennie. Jelenlegi korunkban az emberi szó csupán egy közvetítője a
gondolatoknak és ideáknak. Beszél arról, ami jó, de nem tartalmaz
önmagában jóságot. A változás, melynek meg kell történnie az emberi szóban,
olyan gondolatban áll, mely nem csak azt abszorbálja magába, ami helyes és
igaz, hanem a jó esszenciális szubsztanciáját is. Akkor a szó nem csupán
jelentés hordozója lesz, hanem morális tűz által lángra lobbantott jelentésé.
(forrás: http://szellemtudomany.hu)
- - - - -
Rudolf Steiner A szellemtan fontossága - videó
Készítette: Karsay István
A szellemtan fontossága
„A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a
fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a
szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A
szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban
látja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és
gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben
részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan
nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai
és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.
Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a
halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven
érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a
szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészét nézzük,
ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi
lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál
között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,
hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon
lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!
Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan
világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után
viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja
a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni
fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a
tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket
gyárt, hanem eleven dolgot művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet
fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék
formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké válnak!”
(Rudolf Steiner)
fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a
szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A
szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban
látja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és
gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben
részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan
nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai
és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.
Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a
halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven
érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a
szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészét nézzük,
ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi
lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál
között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,
hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon
lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!
Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan
világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után
viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja
a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni
fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a
tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket
gyárt, hanem eleven dolgot művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet
fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék
formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké válnak!”
(Rudolf Steiner)