Bárki,
aki spirituális körökben mozog, valószínűleg hallott a "rezgésekről".
A helyzet általában az, hogyha valaki magasabb rezgésű, valahogy sokkal
spirituálisabb, vagy az egyén célja az, hogy növelje a saját rezgését. De mit
jelent ez valójában?
Ez az egész csak egy szellemi hókusz-pókusz, vagy valóban van tudományosság a rezgések mögött? Ahogy az a cikk címéből is kitalálható, teljes mértékben tudományos ez a spirituális fogalom. És ez be is bizonyítható.
Kezdjük azzal, amit tudunk. Naprendszerünk középpontjában a Napunk található - egy nagy fénygömb. Körülötte keringenek a bolygók. Minél közelebbi egy bolygó, mint a Merkúr és a Vénusz, annál gyorsabban mozognak a Nap körül, mivel kisebb a keringési pályájuk. A mi univerzumunkban a minták folyamatosan ismétlődnek. Például az atomok, melyek az anyagi világunkat alkotják, úgy néznek ki, mint egy mini naprendszer. Minden atom középpontjában egy atommag található. Körülötte keringenek az elektronok. A különbség ezen a szubatomi szinten, hogy az elektronok képesek átugrani egyik pályáról egy másikra, mely a "kvantumugrás" fogalmát jelenti számunkra.
Amikor egy elektron átkerül egyik pályáról a másikra, közelebb kerül az atommaghoz, ami energiát vagy fényt bocsát ki. Ez nagyjából az alapvető fizika. Minden fizikus tud erről, és egyetértenek abban, hogy ez egy bizonyított tény. Sajnos azonban a legtöbb tudós metaforikus értelemben nem hisz benne. A szimbolizmus és a metafora a művészek, írók, zenészek és költők birodalma.
Egy ideális világban a tudósok és a művészek együtt dolgoznak, hogy segítsenek megoldani a világegyetem legnagyobb titkait. Mivel még nem igazán tartunk ott, kreatív gondolkodónak kell lenni, aki meghallja a tudósokat foglalkoztató kérdéseket, meglát olyan megoldásokat, melyeket ők talán nem, és amelyekről úgy érzi, hogy meg kell osztania másokkal. Mivel azonban a kreatív típusú emberek nem mindig rendelkeznek a megfelelő iskoláztatási fokkal, elképzeléseiket gyakran nem veszik komolyan, különösen az említett tudósok (akik nem olvasnak ilyesfajta cikkeket).
Remélhetőleg egy napon hivatalos munkahelyük lesz azoknak, akik máshogy gondolkodnak, de azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez érdemel-e bármiféle elismerést. Valaki úgy döntött, hogy csak azoknak van joguk bővíteni tudásukat egy bizonyos témában, akik már előtte tanultak arról. De miért is kellene bárkinek eldöntenie, hogy csak a hivatalos forrás lehet az igazság? Szokás szerint, ha valamit elolvasunk és igaznak tűnik a számunkra, az nagyszerű. Ha nem, hadd menjen.
Így a legtöbb fizikus egyetért abban, hogy az elektron energiát / fényt bocsát ki, ahogy egy közelebbi pályára ugrik. És abban is egyetértenek, hogy mi alkotja az atomokat. De itt van, ahol egy kvantumugrást hajtunk végre. Mivel mindannyian atomokból állunk, így bármiféle alapelv, ami rájuk igaz, az igaz ránk is. Ezért ahogy az atomok fényt bocsátanak ki, amikor közelebb ugranak a forráshoz, így mi is.
Az atom energia, és az energia az, ami mindannyiunkat összeköt. A spirituális világegyetemünk középpontjában fény van, és mindannyiunk lelke ekörül forog. Amikor teszünk valamit a materiális énünkért - akár bizonyos ételekkel, itallal, szexszel, pénzzel vagy tettekkel a saját önző élvezetink kedvéért - a lelkünk olyan pályára ugrik, mely távolabb áll a fénytől. Amikor azonban oly módon cselekszünk, ami ellentétes az önző, anyagias hajlamainkkal, és jobban összhangban van a fénnyel, akkor egy olyan pályára ugrik, amely közelebb van hozzá.
Amikor ez
megtörténik, ahogy az elektronok, kiengedünk egy energia / fény folyamot. Ez a fény
vonz és felhatalmaz másokat, megváltoztatva saját energiájuk frekvenciáját oly
módon, hogy lehetővé teszi számukra, hogy maguk is közelebb kerüljenek a
fényhez. Azok, akiknek a lelke megtette ezt a lépést, már közelebb keringenek a
fény középponthoz, és így egy kisebb keringési pályán vannak, ami azt jelenti,
hogy gyorsabban mozognak. Ez a gyorsabb pálya az, ami magasabb vibrációként
ismert.
Minél közelebb kerülünk a fény forrásához, annál több fényt bocsátunk ki, és annál gyorsabban vibrál az energiánk. Minél gyorsabban rezgünk, annál kevésbé vagyunk kötve a tér és idő anyagi szabályaihoz. A téridő az anyagi világ illúziója. Ahogy mindannyian közösen elindulunk (befolyásolva egymás ugrásait) a fény felé, az idő úgy tűnik, hogy felgyorsul, ahogy egyetlen pillanat felé halad, mivel valójában egyetlen pillanat van.
Végül ezekkel a magasabb rezgésekkel képesek leszünk arra, hogy átugorjunk a tér és az idő körül, ahogy az atomok teszik. És ha van egy kritikus tömeg, akik képesek erre, elég energiával átbillenteni a mérleget egy irányba, az egész bolygónknak növekedni fog a rezgése. Ezen a ponton, mint egy elektron, az egész Föld átugrik egy olyan pályára, ami közelebb áll az atommagjához, a Naphoz, és fényt bocsát ki ebben a folyamatban.
Ettől mindannyian megsülünk? Nem, mert a legtöbben, akik növelik a saját rezgésüket, mely lehetővé teszi számukra, hogy maguk mögött hagyják az anyagi énjüket, egy új fénylény társadalomban, egy ragyogó világban, a Napunkhoz közelebbi pályán fognak létezni.
Ha ezek közül bármit igaznak érzel, akkor vágyat kelthet benned, hogy beilleszd a meglévő hitedbe. Ezek az elgondolások valójában minden vallásban megtalálhatóak, bár csak képletesen. Ez az elv a Szefirot a Judaizmusban, a reinkarnáció a Hinduizmusban, a Buddha és Dharma a Buddhizmusban, és a Dzsihád belső elve az Iszlámban.
A Kereszténységben ez az egész történet szimbolikusan bizonyított. Jézus a fiú (Nap). Őt veszi körül a 12 apostol (elekronok / bolygók). Jézus feláldozza anyagi testét, hogy segítsen nekünk az apostolok bölcsességén keresztül, hogy felemelje a kollektív rezgésünket. Egy nap Jézus visszatér, és azokat, akik követték az útját, olyanok lesznek mint ő, és megtapasztalnak egy elragadtatást, miközben maguk mögött hagyják a materiális Földet. Az egész messiási kor alapvetően az az idő, amikor együtt emeljük a rezgésünket, és osztozunk a fényben, amit egymásnak adunk át. Valószínűleg sokan nem hiszik, hogy egy lény érkezik, hogy megmutassa, hogyan csináljuk. Már megvan a bölcsességünk, és minden egyes nappal egyre inkább tudatában vagyunk ennek.
Remélhetőleg ez a cikk segít nekünk egy kicsit többre emlékezni, így aztán át tudjuk adni másoknak. Ami a tapasztalati típusúakat illeti, akik azt hiszik, hogy a kvantumugrás inkább hitbéli ugrás volt, mint tudományos, azoknak ajánlott tájékozódni azokról a vezető elméletekről, melyek megpróbálják megmagyarázni a világegyetem építőköveit - a parányi rezgő húrokat, az úgynevezett húrelméletet. Talán az ő számukra a vibráció elképzelése ebből a szempontból mélyebben fog rezonálni.
(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)
Minél közelebb kerülünk a fény forrásához, annál több fényt bocsátunk ki, és annál gyorsabban vibrál az energiánk. Minél gyorsabban rezgünk, annál kevésbé vagyunk kötve a tér és idő anyagi szabályaihoz. A téridő az anyagi világ illúziója. Ahogy mindannyian közösen elindulunk (befolyásolva egymás ugrásait) a fény felé, az idő úgy tűnik, hogy felgyorsul, ahogy egyetlen pillanat felé halad, mivel valójában egyetlen pillanat van.
Végül ezekkel a magasabb rezgésekkel képesek leszünk arra, hogy átugorjunk a tér és az idő körül, ahogy az atomok teszik. És ha van egy kritikus tömeg, akik képesek erre, elég energiával átbillenteni a mérleget egy irányba, az egész bolygónknak növekedni fog a rezgése. Ezen a ponton, mint egy elektron, az egész Föld átugrik egy olyan pályára, ami közelebb áll az atommagjához, a Naphoz, és fényt bocsát ki ebben a folyamatban.
Ettől mindannyian megsülünk? Nem, mert a legtöbben, akik növelik a saját rezgésüket, mely lehetővé teszi számukra, hogy maguk mögött hagyják az anyagi énjüket, egy új fénylény társadalomban, egy ragyogó világban, a Napunkhoz közelebbi pályán fognak létezni.
Ha ezek közül bármit igaznak érzel, akkor vágyat kelthet benned, hogy beilleszd a meglévő hitedbe. Ezek az elgondolások valójában minden vallásban megtalálhatóak, bár csak képletesen. Ez az elv a Szefirot a Judaizmusban, a reinkarnáció a Hinduizmusban, a Buddha és Dharma a Buddhizmusban, és a Dzsihád belső elve az Iszlámban.
A Kereszténységben ez az egész történet szimbolikusan bizonyított. Jézus a fiú (Nap). Őt veszi körül a 12 apostol (elekronok / bolygók). Jézus feláldozza anyagi testét, hogy segítsen nekünk az apostolok bölcsességén keresztül, hogy felemelje a kollektív rezgésünket. Egy nap Jézus visszatér, és azokat, akik követték az útját, olyanok lesznek mint ő, és megtapasztalnak egy elragadtatást, miközben maguk mögött hagyják a materiális Földet. Az egész messiási kor alapvetően az az idő, amikor együtt emeljük a rezgésünket, és osztozunk a fényben, amit egymásnak adunk át. Valószínűleg sokan nem hiszik, hogy egy lény érkezik, hogy megmutassa, hogyan csináljuk. Már megvan a bölcsességünk, és minden egyes nappal egyre inkább tudatában vagyunk ennek.
Remélhetőleg ez a cikk segít nekünk egy kicsit többre emlékezni, így aztán át tudjuk adni másoknak. Ami a tapasztalati típusúakat illeti, akik azt hiszik, hogy a kvantumugrás inkább hitbéli ugrás volt, mint tudományos, azoknak ajánlott tájékozódni azokról a vezető elméletekről, melyek megpróbálják megmagyarázni a világegyetem építőköveit - a parányi rezgő húrokat, az úgynevezett húrelméletet. Talán az ő számukra a vibráció elképzelése ebből a szempontból mélyebben fog rezonálni.
(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)