A csendes, udvarias, sámánszerű Alex Grey a
padlásműhelyében fogadott. Hosszú, őszülő hajával indián törzsfőnökként,
világos, sovány arcán ülő együtt érző kifejezéssel, a tapasztalás
mélységeit sejtető kékesszürke szemeivel itt állt az ember,
a művészet ösvényén járó felfedező, kísérletező, mester és tanár, akivel lenyűgöző volt a találkozás.
Steve Brooks: - Hogy vélekedsz a szakrális művészetről?
Alex Grey: - Úgy gondolom, a művészet küldetése, hogy a személyen
túliból megragadjon valami személyeset. A szakrális művészet a
kinyilatkoztatás egyfajta hatalmát kristályosítja ki, ami megerősíti az
élet
jelentésének mélységével kapcsolatos saját tapasztalatainkat és kínos helyzeteinket.
Mikor
a művészet képes erre, nem csak a csekély „én”, hanem a terjedelmesebb,
kollektív lélek kifejezésére, hogy segítsen az embereknek belépni egy
magasabbrendű valóságba, akkor jótékony hatású.
Úgy tűnik, a művészet a legmélyebb szint, ami erősen késztet önmagunk
és a világ vizsgálatára, így spirituális területekre is tévedhet. A
művészet elmélkedés azon, hogy kik is vagyunk és mi is egy kultúra.
Elmélkedés a kultúrákon és az egyéneken, és azon, hogy hogyan
rezonálnak?
A kultúra a művészet útján ágyazza be a szakrális igazságait, így ezek mennek tovább egy nappal vagy akár évszázadokkal. Így őrizzük meg kulturális emlékeinket arról, hogy kik és mik vagyunk?
Steve Brooks: - Hogy jelenik meg ez a felfogás a művészetedben?
Alex Grey: - Az én művészetem a szakrális művészetek látomásos
tradícióihoz köthető. Hónapokat, ha nem éveket töltöttem el egy-egy
művel, amit egy olyan villanásra vagy látomásra alapoztam, ami egy percnél is kevesebb ideig tartott.
A munkám során sok időt töltök önvizsgálattal, bár nem beteges
értelemben. Remélem, a műbe ágyazott energia valamiféle önvizsgálatra
serkenti a nézőt és talán közvetít egy olyan komplexebb hatalmat, amit
nekem adott, amikor látomásom volt.
El akarom juttatni a nézőt ahhoz a villanáshoz, a belső
látomáshoz, és ráfektetni a tudatfolyamra, hogy feloldódjon az időn túl
vagy gyűjtsön gondolatenergiát, ha ez hasznos. De a képi világ a
kultúránkban nagyon gazdag, a fényképészet, vágás, videó, filmművészet
végtelen generációi léteznek, akik a látványra koncentrálnak - ez egy
küzdelem. Vallásos dologgá válik, nem úgy, mint más szent művészeti
hagyományokban, mint a tibeti thangka festészet vagy a keresztény
ikonfestészet, amik rengeteg időt igényelnek. Az én munkám, hogy
imádkozzak, előhozzam magamból a legjobbat és hogy alkalmazkodjak a
látomásaimhoz.
Steve Brooks: - Nem ezzel a céllal kezdted a művészeti karrieredet.
Alex Grey: - A tinédzser és kamaszkor utáni világnézeten áthatolt a létezés képtelenségének érzete.
Az élet értelmetlensége nagyon erős volt bennem, és küzdöttem a
kérdéssel, hogy mi a művészet? A korai hetvenes években rátaláltam az
előadóművészetre. Ez a radikális kísérletezős korszakom volt.
Karonlőheted magad vagy levághatsz egy borjút, az emberekre öntheted a
beleit és mindezt művészetnek hívhatod.
Ha a művész annak nevezi, akkor művészet. Picasso volt az atyja ennek
a fáradhatatlan kísérletezésnek, a folyamatos újrafeltalálásnak, ami
bizonyos értelemben tükrözi a XXI. század tudományos újításait. Kortárs
művészekként mi vagyunk ennek a fáradhatatlan kísérletezésnek az
örökösei. Mégis úgy láttam az új formák keresését, a „Művészet a
művészet szeretetéért” elvet, mint felszínes indokot az alkotó munkára.
Steve Brooks: - Ilyennek látod ma a legtöbb művészetet?
Alex Grey: -A művészeti hagyomány és történelem erői úgy hatolnak be
egy fiatal művész elméjébe, mint egy gőzmozdony. Mit mondanak róla, mit
is csinál? Manapság a művésznek rendelkezésére áll az önkifejezés lehető
legszélesebb skálája. Én azt mondom, a fáradhatatlan kísérletezés
helyett vigyük vissza a művészt oda, hogy mit csinál?
Kérdezzük meg tőlük: miért csinálod, amit csinálsz? Mi az értelme az egésznek?
A kísérletezés, modernizmus, posztmodernizmus és minden korábbi
romantikus, impresszionista és más megközelítések korának szembe kell
állítania a művészt önmagával, bizonyos értelemben el kell különítenie a
kultúrájától. Ez a lázadás szükséges volt, hogy megalapozza a
művészetet, mint szabad közvetítő közeget, ami nem kötődik egy
ideológiához sem.
A művészettel teljes szabadsággal kifejezhetted, kicsoda-micsoda vagy vagy nem vagy? Bármilyen
önző is, ez a modernizmus nehezen kivívott szabadsága, ami a
lelkiismeret vagy az öntudat igényének teljes hiányával érkezett meg.
Steve Brooks: - Ennek a fényében látsz reményt, hogy a szakrális művészetnek van jövője?
Alex Grey: - Azt hiszem, a mi feladatunk a XXI. században az, hogy a
keleti és a nyugati megközelítéseket beépítsük művészetünk ösvényeibe. Olyan időt élünk, mikor elérhető számunkra a sok szellemi ösvény, melynek mind megvan a maga egyéni szent művészete.
Ma a művészek világszerte együttműködnek egymással és ez magában
hordozza egy egyetemes szellemi művészet lehetőségét, ami egyénekre
épül, de képes megérinteni a közösség archetípusait.
Alex Grey - videó
Ez a munka egy megszokott művészeti galéria helyett saját szent
területet követel. Félelmetes mennyiségű vallásos műalkotás van olyan
helyeken, mint a Metropolitan Museum, szent buzgalomtól forrva, mégis
úgy, mint a gyűjteménybe tűzött pillangó. Nem kifejezetten a
természetfeletti rendeltetése miatt van ott elhelyezve. Ez nem
különösebben fontos. Úgy érzem, a szent művészet számára a
megszentelt helyek, megszentelt épületek létrehozása lényeges mozzanat a
huszonegyedik században.
Ezért akarok építeni egy kápolnát, amit Enthionnak nevezek – egy hely, ahol felfedezhetem a benne rejlő szellemet.
Hívhatod ezt vallásközinek vagy felekezetutáninak. Olyan hely lenne,
ami tartalmazna minden szellemi ösvényt, ami a személyen túli vagy
szellemi valósághoz vezet a műalkotásokon történő elmélkedéseken
keresztül, alámerítve a nézőt a lét természetfeletti terébe.
A huszonegyedik század és a későbbi korok spirituális
művészete tehát el tudja ezeket érni, elvezet minket az élet
tiszteletéhez és létrehoz egy újfajta egyetemes spirituális
állásfoglalást, ami aláhúzza az élet értelmét és értékét. Azt hiszem, ez az, ami következik.
(forrás: vilagok.hu)
Alex Grey - videó