A következő
felfedezés a Földünkön valaha tett legfontosabbak egyike. Folyamata még
napjainkban is tart. A történet negyven évvel ezelőtt, R. A. Schwaller de
Lubitz-cal kezdődött. Lubitz híres önmagát képzett egyiptológus, számos könyve
látott már napvilágot. Ő és lánya, Lucy de Lubitz, a szakrális geometria és az
egyiptomi kultúra beható ismeretéről tettek tanúbizonyságot. A szfinx
felszínének vizsgálata közben egy hatalmas rongálódás keltette fel de Lubitz
figyelmét.
A szfinx hátsó része
felé olyan rongálódásból származó mintázatok találhatók, amelyek 3,6 méter mélységben
metszik be a kőszobor felszínét, ám ezek a mintázatok teljes mértékben
különböznek más egyiptomi épületeken látható sérülésektől. A többi,
feltehetőleg ugyanabban az időben emelt épületen lévő rongálódás-mintázatokat a
homok és a szél alakította ki, ami ésszerűnek látszik, ha - ahogy mi hisszük -
az épületek 4000 évesek. Ám úgy tűnik, mintha a szfinxen található
rongálódás-mintázatok a víz hatására alakultak volna ki. Az elfogadott nézetek
szerint a Nagy Piramist más, hozzá tartozó épületekkel együtt megközelítőleg
4500 évvel ezelőtt, a IV dinasztia idejében, Kheopsz uralkodása alatt emelték.
Amikor ezt az
eltérést az egyiptomi régészek tudomására hozták, egyszerűen hallani sem
akartak róla. A helyzet lényegében nem változott a következő negyven év során
sem. Mások is észrevették már ezt a különbözőséget, az egyiptomi régészek
azonban nem mutatkoznak hajlandónak a nyilvánvaló beismerésére. Később a
rongálódás-nyomok felhívták magukra John Antony West figyelmét is. Már számos
Egyiptommal kapcsolatos könyv született West tollából, köztük a Kígyó az égben
és egy kiváló egyiptomi útikönyv. Amint a szfinx körüli vitákról értesült,
felkerekedett, hogy a sérüléseket maga is szemügyre vegye. Saját szemével
győződhetett meg a vájatok rendkívüli nagyságáról és úgy találta, hogy a
szfinxen látható rongálódásokat víz okozta. Hamarosan, csakúgy mint Schwaller
de Lubitz, ő is kénytelen volt szembesülni azzal a sajnálatos ténnyel, hogy az
elismert régészeket képtelenség rávenni a szfinx-szel kapcsolatos véleményének
meghallgatására.
A világon mintegy
5000 egyiptológust tartanak számon, s ők a legtöbb kérdésben egyetértenek
egymással. A köztük lévő megegyezés már szinte tradícióvá nőtte ki magát. Kis
változtatásokat eszközölnek ugyan, ám semmiképpen sem túl nagyot (és nem is túl
gyorsan); és a legtöbbjük között egyetértés van a piramisok életkorát illetően.
Kevés kivételtől eltekintve ezek a régészek mind muzulmánok, szent könyvük a
Korán. Ha a hagyományos értelmezést vesszük figyelembe, a Korán szerint a
teremtés megközelítőleg 6000 évvel ezelőtt kezdődött. így tehát, ha egy
muzulmán egy építmény életkorát 8000 évben állapítaná meg, saját szent
könyvének állításaival szállna vitába. Mivel ezt egyszerűen nem tehetik meg,
hallgatásba burkolódznak a kérdést illetően, és megbeszélés tárgyává sem teszik
azt.
Ha bármit is 6000
évesnél idősebbnek ítélünk, aligha fognak hajlani az egyetértésre. Megtesznek
bármit nézeteik védelmének érdekében, mert biztosak akarnak lenni abban, hogy
senki ember fia nem tud semmi olyan dolog létezéséről, ami idősebb 6000 évnél.
Az első dinasztia korából származó, a szakkaraiaknál idősebb piramisokat
például fallal vettek körül, a terület körül és a falakon belül katonai
erődítményeket emeltek, így lehetetlen a piramisok közelébe férkőzni. Hogy
miért? Mert ezek az építmények idősebbek 6000 évnél, vagy legalábbis közel
járnak hozzá. John Anthony West szakított az egyiptológusok világával, és
Robert Soch-al, egy amerikai geológussal számítógépes analízist végeztetett,
melynek eredménye egy teljesen másfajta tudományos megközelítést tett lehetővé.
A vizsgálat szerint a szfinx minden kétséget kizáróan víztől származó
rongálódás nyomait viseli - méghozzá egy legalább 7000 éves sivatagban,
ennélfogva a kőszobor életkorát jóval több, mint 6000 évben kell
meghatároznunk.
S ha ez még nem volna
elég, a számítógépek azt is kiszámították, hogy effajta rongálódásokat csak minimum
1000 évig folyamatosan zuhogó eső volna képes létrehozni. Ez azt jelenti, hogy
a szfinx 8000 évesnél nem lehet fiatalabb. Miután nem valószínű, hogy az eső
1000 éven keresztül úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, a becslések
szerint a szfinx 10-15 ezer éves, az is lehetséges azonban, hogy ennél jóval
idősebb. Ha majd ez a tény a világ szeme elé tárul. az egyik leghatalmasabb
felfedezésként fogják számon tartani, amit bolygónkon hosszú idő óta tettek. A
világ önmagáról alkotott elképzelésére talán sokkal nagyobb hatást fog
gyakorolni, mint bármilyen más eddig tett felfedezés. Ez a bizonyság sem az
iskolai tananyagban, sem a köztudatban nem nyert még teret, noha híre már az
egész világot bejárta. Szemügyre vették, leellenőrizték, átgondolták, megvitatták,
majd végül a legtöbb tudós egyetértett abban, hogy igazságához nem férhet
kétség.
Az újabb
meghatározások szerint a szfinx kora legalább 10.000 év, talán 15.000 vagy még
ennél is sokkal több, s ez a megállapítás máris igen nagymérvű változást idézett
elő az emberiség világnézetében. Jelenlegi tudásunk szerint a legrégibb
civilizáció a sumer kultúra volt, melynek kezdetei megközelítőleg Kr. e.
3800-ra tehetők. A hagyományos ismeretek szerint előttük csak szőrős barbárok
éltek - civilizáció pedig akkoriban még sehol nem létezett a Földön. Most
azonban valami olyasmire leltünk, amit civilizált emberi kéz alkotott 10-15
ezer évvel ezelőtt. Ez mindent megváltoztat!
Az elmúlt időkben
körülbelül 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világnézetre döntő hatást
gyakorló dolgok eljussanak az emberekhez, hogy az átlagember e dolgok hallatán
azt mondhassa: „Ó, igen, ez így igaz.” Mostanság azonban a televíziónak, a
számítógépnek, az Internetnek és a jelenlegi körülményeknek köszönhetően a
folyamat sokkal rövidebb idő alatt fog végbemenni. Most először kezdik tudós
körök Platón Atlantiszról, egy múlt homályába vesző másik kultúráról, másik
kontinensről szóló szavait más megvilágításba helyezni.
A szfinx a létező
legnagyobb szobor a Földön. Nem barbárok műve, hanem egy nagyon is kifinomult
kultúra hozta létre. Ám nem általunk ismert civilizáció alkotása. Tudományos
nézőpontból a szfinx léte lehet az első hiteles bizonyíték a civilizáció valódi
életkorának meghatározását illetően. A szfinx-szel kapcsolatos legújabb
információk alapjaiban rengették meg világnézetünket. A felfedezés 1990-ben
történt, s a nézeteink tartópilléreiben okozott repedések azóta is egyre
szélesebbé és szélesebbé válnak. Elfogadott bizonyítékunk van arra, hogy már
10.000 évvel ezelőtt magasan szervezett civilizációnak kellett léteznie a
Földön. Könnyen beláthatjuk, hogy ez a körülmény teljes egészében
megváltoztatja majd magunkról alkotott nézeteinket.
- Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai -
(forrás:
fenyorveny.hu)
A szfinx méretei:
A szfinx méretei:
A szfinx teljes
hossza 72,55 méter,
ebből az orra helyétől – mivel az orr hiányzik – a test végéig 57,3 méter jut, a többi
az előrenyújtott mellső láb. 20,22 méter magas, testét két kőfejtés között
fennmaradó szálkőzetből alakították, amelyhez kiegészítő tartozékokat
építettek, ilyenek a mellső és hátsó lábainak egyes részei.
A gigantikus méretű
arc 4,1 méter
széles, 5 méter
magas, a fül 1,37, a – ma már hiányzó – orr 1,71 méteres volt.