3 és fél perc, mindössze ennyi egy mozifilmből, melynek “A szó ereje” a címe, de megmarkolja a szívedet. Méghozzá annyira, hogy hosszú ideig a hatása alatt képes tartani.
Thomas Alva Edison (1847-1931), minden idők egyik legnagyobb feltalálója volt, számtalan találmánya közül az egyik legismertebb a szénszálas izzólámpa. Csak három hónapig járt iskolába, mégis 1093 szabadalom fűződik a nevéhez.
Thomast két éves késéssel íratták be az iskolába skarlátja miatt, amiért is túlkorosnak érezte magát társai között, akik ráadásul még csúfolták is ezért. A feltűnően nagyfejű gyereket tanítója se szívlelte, sőt, az iskolát meglátogató szakfelügyelővel egybehangzóan értelmi fogyatékosnak minősítette. Így történt, hogy három hónap múlva a fiú azzal a levéllel ment haza, amit a filmben édesanyja ‘olvas fel’ számára.
Innentől fogva Edison teljes tanítása édesanyjára maradt, aki hamarosan megtanította írni és olvasni. A fiúcska szenvedélyesen olvasta a könyveket. Ami csak elé került. Még nem volt 12 éves, de már elolvasta A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című többkötetes művet, és Richard Green Természeti és kísérleti filozófia című munkáját. A könyvben számos, házilag elkészíthető kísérlet leírását találta meg. E kísérletek keltették fel érdeklődését a fizikai és kémiai jelenségek megfigyelése iránt. Otthon kémiai “laboratóriumot” rendezett be, és ha zsebpénzhez jutott, édesség helyett drótot, szeget, vegyszereket vásárolt. Járhatott volna iskolába, de ő inkább dolgozni akart. Újságot árusított, zsebpénzén összevásárolta mindazt, amit az utasok kérni szoktak, és nyakában az “üzleti felszereléssel” járta a vonatokat.
Sokat forgatta Fresenius német kémikus Analitikai kémiáját, ennek nyomán anyagvizsgálati eljárásokat próbált ki, galvánelemek áramlásával sóoldatokat bontott, oxigént és hidrogént fejlesztett. Üvegcsövekből, edényekből elektrokémiai berendezéseket állított össze. Üzleti érzéke sem hagyta cserben, ügyesen használta ki a polgárháborús idők híréhségét. A hírlapüzlet sikerén fellelkesedve 1862-ben, tizenöt évesen megvette egy hotel kiselejtezett házi nyomdáját, és The-Weekly-Herald című lapját heti 400 példányban árusította.
Ugyanebben az évben történt, hogy az állomáson, a sínek között pillantotta meg az állomásfőnök kisfiát. Egy elszabadult kocsi gurult a kisfiú felé, de Edison odaugrott és megmentette. Az állomásfőnök hálát rebegett, és felajánlotta, hogy megtanítja a vasúti távíró kezelésére, és keresethez juttatja. Edison e munkahelyén barátkozott össze Franklin L. Pope műszerésszel, akivel közösen több távíróújítást dolgoztak ki, és műhelyt nyitottak New Yorkban. Itt dolgozta ki Edison a gold printert. Ezt 1869. január 25-én szabadalmaztatta, továbbfejlesztett változatát 40 ezer dollárért vette meg egy cég.
A tőzsdei távíróért kapott 40 ezer dollárt Edison ügyesen kamatoztatta. Már nem alkalmazott volt többé, szabadúszó feltaláló lett. New York közelében, Newarkban, egy háromemeletes házban berendezte műhelyeit és laboratóriumait. 1877-ben szabadalmaztatta a fonográfot, és ő fejlesztette ki az írógépet is. A szerkezettel egy Sholes nevű újságíró és nyomdász kezdett kísérletezni. Közel harmincféle modellt állított össze, de egyik sem tűnt gyártásra alkalmasnak. Edison megvizsgálta Sholes gépét, és tervei alapján elkészítették az új modellt. A papír hengerről csavarodott, a betűket betűkarok tartották. Ahány betűre, számjegyre, írásjelre volt szükség, annyi billentyűt szereltek a gépbe. Egy-egy billentyű leütése után a papírt hordozó kocsi egy osztással arrébb mozdult, az acélból vésett betűk festékezett szalagon átnyomódva írták le a kívánt betűt.
Edison jelentősen hozzájárult a mozgóképkamerák, a vetítőgépek, és a telefon fejlődéséhez is. Találmányai között szerepel még a diktafon, a stenciles sokszorosítógép, és az akkumulátortelep. Munkatársai közé tartozott többek között a híres magyar feltaláló, Puskás Tivadar, és későbbi nagy ellenfele, Nikola Tesla is.
Edison az izzólámpa-kísérleteket 1878-ban kezdte meg. Ő is, mint oly sok más kutató, platinadrót izzításával próbálkozott. A platina nem oxidálódik, de drága, és szabad levegőn hamar elszakad. Vákuumban kissé tovább izzik, de később így is elszakad. Tehát más megoldás után kellett nézni.
A kipróbálásra szánt izzószálat hajtű-alakra görbítve, nikkelbádog formába helyezték, majd benzingőz és levegő keverékének elégetésekor keletkezett lánggal fűtött kemencében elszenesítették. Lehűtés után egy csipesszel óvatosan kiemelték a kapott szénszálat, és hozzáerősítették az előkészített két platinahuzal-darabhoz. Ezt a bevezetőhuzalhoz erősítették, elkezdték a vákuumozást, majd gyengeáramot adtak rá. A szénszál halványan felizzott. Ekkor folytatták a légszivattyúzást, hogy a felszabaduló légrészecskék is eltávozzanak a burából. A kivezető csövecskét megolvasztották, az a külső légnyomás hatására összeszorult, összeforrt. A körte készen állt, és egyvégtében 45 órán keresztül világított. Nevezetes nap volt ez a technika történetében, emlékét festmény őrzi “Egy nagy találmány születése” címmel.
1886-ban megkezdődött a villamossági cikkek gyártása cégében, amely később General Electric Co. néven Amerika legnagyobb villamossági vállalata lett.
1929 október 21-én, az izzólámpa születésének 50. évfordulóján Edison tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek, melyen az USA elnöke, Herbert Clark Hoover, Henry Ford (Edison legkedvesebb barátja), és sok neves polgár, újságíró, riporter jelent meg. Edison már ekkor is betegeskedett, ám a jubileum után állapota egyre rosszabbodott. 1931. október 18-án távozott az élők sorából. Az USA elnökének indítványára a megadott időpontban önkéntesen kapcsolták le egy percre az izzókat azok, akik tisztelegni akartak Edison emlékének. A Szabadság-szobor fáklyájának lángját is kioltották egy percre.
(forrás: Gini Papp illuzio.cafeblog.hu)
“A szó ereje”- videó