Az Amerikában élő Dimitra Milan még csak 16 éves, de már most világhírű művészeket meghazudtoló tehetséggel fest.
Dimitra annyira megszerette a festészetet, hogy életcéljának is ezt választotta, és külön kérvényezte, hogy otthon, magántanulóként fejezze be a gimnáziumot, ami időközben már sikerült is.
A fiatal, tehetséges festő így vall magáról:
“Négyen vagyunk testvérek, 3 nővér és egy fiú. A szüleim még a gimnáziumban ismerkedtek meg. Arizonában nevelkedtem, de egy évet Görögországban töltöttem el, innen ered az ország iránt érzett örök vonzalmam.
Mióta az eszemet tudom, mindig is kedveltem az állatokat, a szüleimet állandóan azzal nyúztam, hogy vegyenek nekem egy tanyát. És láss csodát! Tényleg kaptam tőlük egy lovat meg egy kecskét, sőt, kutyáim és csirkéim is vannak.
A festés csak 12 éves koromban kezdett el érdekelni, mert a szüleim annak idején egy művészeti iskolát nyitottak meg, és én minden órájukra bejártam. Eleinte nem volt könnyű, de hamar belejöttem a festésbe.
A szüleim rengeteg mindenre megtanítottak, nem csak szakmai szempontból, hanem a személyiségemet illetően is sokat tanultam tőlük. Szerintük nem szabad, hogy a külső világ által definiáljam azt, hogy ki is vagyok én.
A lényeg az, hogy belülről fakadjon az a személyiség, aminek önmagamat vallom. Éppen ezért van az, hogy hiszek Istenben és a természet őserejében, mindenütt meglátom a szépséget.
Azért is festek sok női portrét, mert szerintem a nők mind gyönyörűek. Az állatokat pedig azért lehet megtalálni a képeimen, mert azt vallom, hogy az állatok valami nagyon mély igazságot hordoznak magukban, de még magam sem tudom, hogy mi ez valójában.
Van olyan is, hogy azt festem meg napközben, amit előző este álmodtam meg.
Nem régen például azt álmodtam, hogy a víz alatt úszom, és felettem valami csodálatos fény csillog, miközben vörös és fekete színű ráják úsznak alattam.
Talán elmondhatom magamról azt, amit Vincent Van Gogh is mondott magáról: “Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.”
(forrás: http://lemon.hu)