A szellemidézésnek, asztaltáncoltatásnak a negyvenes években nagy divatja volt. Az arisztokrata családok házi médiumokat tartottak, és rendszeresen múlatták az időt az eltávozott családtagok faggatásával.
Sokan még ma is játszanak a túlvilág lényeivel, és bele sem gondolnak, hogy mekkora bajt okozhatnak ezzel.
Akinek volt már túlvilági élménye, az kétféleképpen áll a szellemekhez. Vagy megijed, és a témáról sem akar többé hallani, vagy rászokik, hogy mindenféle kérdésekkel zargassa a már eltávozott lelkeket. Nagyon kell vigyáznia annak, aki nem járatos a témában, mert sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat be egy kellemes szórakozásnak induló szellemidézés.
Jönnek maguktól is
Érzékeny embereknél előfordul, hogy hallanak, látnak valamit, amit nem tudnak megmagyarázni. Eltávozott hozzátartozókat vélnek látni, amint átsuhannak a lakáson, vagy arra ébrednek, hogy valaki figyeli őket. Visszatérő zajok, dobogások, kopogások, esetleg suttogások zavarhatják a nyugalmukat. Ezekre a jelekre érdemes odafigyelni, mert az energiájukat erősen megcsapolhatják. Fejfájás, rosszkedv kísérheti a szellemek jelenlétét.
Helyhez kötött szellemekről abban az esetben beszélünk, ha a lélek hirtelen szakad ki a testből, vagyis a halál váratlanul áll be, és ezek a szellemek sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy már nem élnek. Ragaszkodnak a lakásukhoz, vagy ahhoz a helyhez, ahol meghaltak. Vannak emberekhez kötődő lelkek is, akik vagy nem tudtak elköszönni szeretteiktől, vagy valamit mindenáron a tudomásukra akarnak hozni, és kísérik őket hosszú időn át. Elfutni nem lehet előlük, de egy szakember percek alatt el tudja távolítani őket. Meg kell értetni velük, hogy már nem szabad itt lenniük, és hogy ártanak az élőknek. Egy gyakorlott spiritiszta tolmácsként tud működni, és átadhatja az információkat, amelyeket szeretnének megosztani az élő családtagokkal. Félni igazából nem kell tőlük, hiszen bántani nem szoktak. A filmekben látott rémisztő jeleneteket elfelejthetjük, hiszen nincs annyi energiájuk, hogy fizikai sérüléseket okozzanak nekünk, de az energiacsapolás is lehet ártalmas, főleg, ha régóta kísérnek már minket.
Takarítsunk!
Érdemes bizonyos időközönként megtisztítani otthonunkat a kóbor lelkektől. Vannak helyek, ahol olyan erős az energiaáramlás, hogy valósággal vonzza az eltávozottakat.
Csináljunk kereszthuzatot a lakásban tíz percre, majd csukjunk be minden ajtót, ablakot, és gyújtsunk szantálfüstölőt. Három-három szál a lakás négy sarkában elegendő. A füstölők leégése után újra szellőztessünk ki alaposan. Ne őrizzük elhunyt rokonaink tárgyait, személyes leveleit, és ha lehet, akkor a fotóikat se a falon tartsuk, hanem egy dobozban, a szekrényben. Nem kellenek tárgyak ahhoz, hogy emlékezhessünk szeretteinkre! Nekünk, élőknek is tudomásul kell vennünk, hogy előre kell lépnünk, nem visszafelé. Muszáj elengednünk a halottainkat, hiszen nekik is azzal teszünk jót, ha továbbléphetnek és megnyugodhatnak.
Csak ha muszáj!
Előfordulhat, hogy hozzátartozónk hirtelen távozik, és titkokat visz magával, vagy valamit feltétlenül meg kellett volna kérdeznünk még tőle. Kizárólag indokolt esetben keressünk fel médiumot, spiritisztát vagy léleklátót! Győződjünk meg arról, hogy valóban felkészültünk-e arra lelkileg, hogy találkozzunk halottainkkal, vagy legalábbis információt kapjunk tőlük. Fontos, hogy frissen eltávozott lelket nem szabad zargatni. Hozzáértők szerint a halál után negyvenkilenc napig tilos bolygatni őket. Ez az átmeneti idő, amely a rendelkezésükre áll, hogy megtalálják az utat a túlvilágra. A szellemidézőnek pontosan kell tudnia, hogy kit hív meg a szeánszra, és az is nagyon fontos, hogy utána tudnia kell visszaküldeni is a lelket. Sokszor nemcsak az élőket zaklatja fel egy találkozás, hanem a szellemeket is, és lehet, hogy nem tudnak elszakadni. Ilyenkor egy speciális technikával küldik, vezetik őket a fénybe, a nyugalomba.
A jelek
Lehet, hogy nem vagyunk érzékenyek a jelekre, és nem vesszük észre, hogy valami fontosra akarják felhívni a figyelmünket.
Mikor érdemes szakembert keresni? Ha folyamatosan egy bizonyos halottunk jár az eszünkben, vagy furcsa dolgok történnek velünk. Ha az elektromos készülékek egyszerre romlanak el, az is lehet árulkodó jel, vagy ha a szokásaink megváltoznak. Hirtelen azt vesszük észre, hogy meghalt ismerősünk tulajdonságait vesszük fel. Az ő szavait, gesztusait használjuk vagy az ő kedvenc ételét kívánjuk, esetleg az ő egykori szeretteivel akarunk kapcsolatba lépni, pedig különösebb dolgunk nem lenne velük.
A filmekben látott jelenségeket ne várjuk. Nem fogunk vérző testeket látni, akik felénk közelednek, és egyéb horrorisztikus eseménytől sem kell félnünk.
A filmtörténelem talán két legismertebb szellemekkel foglalkozó alkotása a Ghost és a Hatodik érzék. Igazából mindkét film a fantáziadús forgatókönyvíróknak köszönhető, de azért vannak bennük igaz dolgok is. Emlékezetes jelenet a Ghostban, mikor a médium rájön, hogy valóban képes kommunikálni a szellemekkel, és hirtelen valóságos átjáróházzá válik a lakása. Valóban, ha egyszer megnyitunk egy kaput, és kommunikálni kezdünk velük, ne csodálkozzunk, ha akkor is jönnek, ha nem szeretnénk. A Hatodik érzék is erős túlzásoktól hemzseg, talán csak az valós, hogy a szellemek jelenlétét tényleg sokszor kíséri olyan érzet, mintha hirtelen lehűlne a környezetünk. A gyerekek valóban fogékonyabbak ezekre a dolgokra, ne hagyjuk figyelmen kívül, ha gyermekünk olyan emberekről beszél, akiket mi nem látunk! Ha bármi megmagyarázhatatlan jelenség tűnik fel az otthonunkban, a félelem helyett inkább azonnal keressünk egy szakembert, aki megszabadít minket a nemkívánatos vendégünktől!
(forrás: nlcafe.hu)
Szellemképek - videó