A gyógyítók évezredek óta alkalmazzák a teremtő vizualizációt a
gyógyítás segédeszközéül. Az emberek azt hitték, hogy gonosz szellemek
szállták meg a testet, és okoztak betegséget, a vizualizációt pedig arra
használták, hogy kiűzzék ezeket a negatív elemeket a beteg testéből.
Az ókori Egyiptomban Hermész isten követői vizualizálták,
hogy fittek, egészségesek. Az egyiptomi varázslópapok imádságok és
vizualizációk keverékéből szőtt varázsigéket használtak. A sámánok úgy
gyógyítottak, hogy vizualizációjukban nagy utazást tettek, hogy
megtalálják a beteg személy lelkét, és visszahozzák neki. A navaho
indiánok még ma is csoportos vizualizációval segítik a betegeket, hogy
újra egészségesnek lássák magukat.
Az 1920-as években Edmund Jacobson, amerikai kutató egyike volt
azoknak, akik a test és lélek közötti kapcsolatot kutatták. Felfedezte,
hogy amikor egy önkéntes képzeletben futott, lábizmai önkéntelenül is
összehúzódtak.
Az orvosi szakma legalább ötven éve érdeklődik a vizualizáció lehetséges gyógyító ereje iránt. Az
orvosi társadalom rájött, hogy a stressz egy sor egészségi problémát
okoz, mint például magas vérnyomást, fekélyt és agyvérzést. Ha elménk
betegséget válthat ki, akkor bizonyosan használhatjuk jó egészség
kiváltására is. A vizualizáció erre tökéletesen alkalmas.
1965-től Dr. Carl és Stephanie Simonton számos rákbetegnek segített vizualizálni, hogy testük meggyógyul. Dr. Simonton megfigyelte, hogy azok a páciensek, akik életszemlélete pozitív volt,
nagyobb valószínűséggel gyógyulnak meg, mint pesszimista társaik, vagy
akik már feladták a reményt. Azt is megfigyelte, hogy számos végső
stádiumban lévő rákbeteg megérte, hogy részt vegyen egy eseményen, vagy
ünnepségen, amit örömmel vártak. Tudta, hogy az elme befolyásolni képes
az emberek immunreakcióit, kísérleteket dolgozott ki, hogy segítsen
betegeinek pozitív hozzáállást kialakítani az élethez és a
gyógyulásukhoz.
Carl Simonton elkezdte tanítani betegeit, hogy relaxáljanak.
Amint a betegek megfelelően ellazult állapotba kerültek, azt mondta
nekik, hogy képzeljenek el egy nyugodt, békés jelenetet. Ezután
vizualizálják a rákot, majd képzeljék el, amint immunrendszerük
tökéletesen működik. Ezután a páciensek elképzelték, amint egy
fehérvérsejt-hullám veszi körül a rosszindulatú daganatot, és magával
viszi a rákos sejteket, amelyeket a sugárzás már megölt, vagy
legyengített. A gyakorlat végén a betegek azt vizualizálták, hogy ismét jól vannak és egészségesek.
Simontonék hihetetlen sikereket értek el ezzel a módszerrel. Azok a betegek érték el a legjobb eredményeket, akik hittek a módszerben,
vagy legalább félre akarták tenni fenntartásaikat. Hit nélkül a
vizualizálás csupán fantáziálás marad, melynek csekély vagy semmi
eredménye sem lesz.
A gyermekek hihetetlen fogékonynak bizonyultak a Simonton módszerre,
valószínűleg azért, mert könnyebben tudják a fantáziájukat használni,
mint a felnőttek. Következésképpen sok kórház interaktív videó játékokat
ad a gyermekeknek, akik a játékban legyőzhetik a betegségüket.
Az Absztrakt Tudományok Intézete által szponzorált konferencián Dr. Karen Olness
a clevelandi gyermekkórházból számos példát hozott arra, hogy a
gyermekek használják a vizualizációt a gyógyulásra és a fájdalom
csillapítására. Egy vérzékenységben szenvedő kis beteg valahányszor a
vérzését kellett csillapítania, elképzelte, amint repülőgépen repül
ereiben, és kiold egy rakomány Factor 8-at, a vérzékenységet megkötő
faktort, amely az ő szervezetéből hiányzott.
Garrett Porter kilencéves
volt, amikor operálhatatlan agytumort diagnosztizáltak nála. Elképzelt
egy Csillagok háborúja jellegű csatát, amelyben ő vezette a tumor ellen
háborút viselő űrzászlóaljat. A tumor öt hónapon belül eltűnt, és nem
volt szükség több terápiára. Néhány évvel később ő és kezelőorvosa, Pat Norris, könyvet írt tapasztalatairól Miért én? Tanuljuk meg használni az emberi lélek gyógyító erejét címmel.
Azonban a betegség megölését célzó vizualizáció nem mindenki számára
alkalmas megközelítés. Tehát nekik másfajta megközelítésre van
szükségük, például azt vizualizálni, hogy a betegség elolvad, vagy
feloldódik. Egy közismert vizualizálási módszer, amikor a betegséget egy
barnacukor halomként képzeljük el, mely feloldódik, amint melegvizet
öntünk rá. Egy másik lehetőség elképzelni, amint a betegséget
beszippantja egy hatalmas porszívó. Természetesen a képeknek nem kell
orvosi szempontból pontosnak lenniük, csak annyira, hogy a beteg
világosan el tudja képzelni. Valójában van bizonyíték arra, hogy
szimbólumok vizualizálása hatékonyabb, mintha megpróbálnánk elképzelni
az egyes emberi szerveket. Egy pozitív képre összpontosítva a beteg
felszólítja a test természetes védekező készségét, hogy küzdjön meg a
betegséggel.
Fontos, hogy a betegséget gyengének és hatástalannak lássuk, a
gyógymódot viszont erősnek és hatékonynak. Például képzelhetjük a
betegséget kicsinek, szürkének és a félelemtől remegőnek. A gyengeséggel
szembeni erő hangsúlyozására vannak, akik ilyen jeleneteket képzelnek
el, mint harc zsaruk és betörők, vagy Szent György és a sárkány között.
Egy beszélgetés során egy nőbeteg elmondta, hogy ő egy nagy kutyát
képzelt el, amint egy kiskutyával harcol. A kiskutya hanyatt feküdt, és
feladta. Betegsége szintén feladta, és eltűnt.
Számos esetről tudunk, amikor a betegnek spontán vizualizációja volt,
amely akár megmagyarázta a betegség kiváltó okát, akár gyógymódot
javasolt. Jean Houston, elismert szerző huszonhárom éves korában
tapasztalta meg ezt. Félrebeszélt az orvosa által influenzának mondott
betegségtől. Több virágos kalapot viselő nő jelent meg a képzeletében,
és azt mondták neki, kérje meg édesanyját, intézzen el számára egy olyan
vérvizsgálatot, amit az alkoholistákon szoktak végezni. Édesanyja
megtette, és kiderült, hogy Jean súlyos májgyulladásban szenvedett. Jean
Houston önkéntelen vizualizációt tapasztalt meg. Ilyen vizualizációt
akarattal is el lehet végezni, hogy felfedjük a betegség eredetét, és
segítséget kérjünk a gyógyításra.
Ötéves korában Valere Althouse súlyos skarlátbetegségen esett át. Állandóan láza volt, és hullani kezdett a haja. Végül kómába esett, és kórházba került. Noha öntudatlan volt, tudta, hogy az orvos azt mondja szüleinek, hogy már nem semmit sem tudnak tenni. Valere soha nem hallott a vizualizációról, de elméjében azonnal képet alkotott arról, hogy ő ismét jól van, és egészséges. Vissza akarta kapni a haját is, de azt szerette volna, ha a haja inkább göndör volna, nem pedig egyenes, mint azelőtt. Az orvosok csodálkoztak, hogy túlélte, és még jobban meglepődtek, hogy a láz nem okozott agykárosodást. Haja újra kinőtt, de göndör lett, pont úgy, ahogyan elképzelte.
Ötéves korában Valere Althouse súlyos skarlátbetegségen esett át. Állandóan láza volt, és hullani kezdett a haja. Végül kómába esett, és kórházba került. Noha öntudatlan volt, tudta, hogy az orvos azt mondja szüleinek, hogy már nem semmit sem tudnak tenni. Valere soha nem hallott a vizualizációról, de elméjében azonnal képet alkotott arról, hogy ő ismét jól van, és egészséges. Vissza akarta kapni a haját is, de azt szerette volna, ha a haja inkább göndör volna, nem pedig egyenes, mint azelőtt. Az orvosok csodálkoztak, hogy túlélte, és még jobban meglepődtek, hogy a láz nem okozott agykárosodást. Haja újra kinőtt, de göndör lett, pont úgy, ahogyan elképzelte.
Vizualizációs technikákat bármilyen jellegű betegségre lehet használni, a torokfájástól az életveszélyes kórokig. A Miért nem gyógyulnak meg az emberek, és hogyan gyógyulhatnak meg? című könyvében a jól ismert holisztikus gyógyász, Caroline Myss azt javasolja, hogy a beteg képzelje magát egy kerékagynak, melybe sok küllő kapcsolódik. Minden küllőn egy gyógyulási lehetőség címkéje van, mint például „ima”, „szakorvos” vagy „akupunktúra”. A beteg elképzeli, amint a kerék lassan forog, és hagyja, hogy minden egyes gyógymódból erő és energia egyszerre áramoljon a testébe, teljes, összevont és teljes gyógymódot alkotván.
Az elme gyógyító ereje még egy negatív kísérletben is bebizonyosodott. Dr. Thomas Holmes
a washingtoni egyetemről kísérletet végzett, amelyben önkénteseken
szövettani vizsgálatot végeztek az előtt és az után, hogy bizonyos
témakört megvitattak. A kísérlet sikerével kapcsolatban Dr. Holmes
elmondta: „szövetkárosodást okoztunk, csupán azzal, hogy beszéltünk az
anyós látogatásáról”.
Ez is igazolja az elme bámulatos hatalmát és hatását a testre.
Egészen új perspektívába helyezi a mondást: „orvos, gyógyítsd magad”.
Természetesen, ha beteg vagy, a lehető legjobb orvosi tanácsot kell
megszerezned magadnak.
Azonban kreatív vizualizációt is kellene végezned olyan
gyakran, amilyen gyakran csak tudsz, egészségesnek és teljesnek látván
magadat.
(Richard Webster: Teljesítsd be vágyaidat! c.
könyvéből forrás: edesviz.hu)