Ez a lebilincselő szuggesztivitással megírt könyv egy olyan ember életével ismerteti meg az olvasót, akinek halálközeli élménye meghatározta egész további sorsát.
Dr. George Ritchie (több mint harminc éve gyakorló orvos Virginiában, alapítója és elnöke a Universal Corporation-nek) mint Dr. Moody barátja, lelkes kutatója és megfigyelője a halálközeli eseményeknek.
A saját klinikai halála közben tapasztaltakat foglalja össze. Tulajdonképpen ez az esemény indította arra, hogy orvos - mások baján segítő ember legyen.
Döbbenetes élménye akkor következett be, amikor fiatal sorkatonaként életveszélyes tüdőgyulladást kapott. Európában már kitört a második világháború - 1943-at írunk.
Az egyesült államokbeli Texas bevetésre felkészítő kiképzőtáborának egyik katonáját magas lázzal és köhögési rohamokkal kísért tüdőgyulladással kezelik. A betegség azonban olyan előrehaladott, hogy az újonc belehal.
Vagy mégsem?
Ekkor látja meg George Ritchie a közelítő Fényt. Később - felülről, a magasból szemlélve - saját "halott" testét is, amint éleszteni próbálják. Ez az élménye felépülése - újjászületése? - után meghatározza további életét. Bevetésre küldik Európába, Franciaországba, ahol sebesült amerikai katonákat ápol. Egyre erősebb halálvágy kínozza, vádolja magát a túlélés tényéért.
Megtapasztalva a háború borzalmait, egyedül Krisztust keresi. Nyugtalansága csillapítására a Bibliát kezdi olvasni.
Ekkor érti meg végre, Jézus arra tanít, hogy életünket az Ő terve - a szeretet - szerint éljük.
Mint orvos és mint ember ezt a tapasztalatot hirdeti könyvében is.
Természetes, hogy a halál eseménye mindennél jobban izgatja az emberi fantáziát. A viták sora - úgy tűnik föl - még nagyon sokáig nem lesz lezárható. Egy azonban biztos: számunkra ez a rejtély teljesen és maradéktalanul megfejthető sohasem lesz.
Egyszer mindegyikünk megtapasztalja majd az átmenet pillanatát, azt az eseményt, amelyben a teremtmény találkozik Teremtőjével.
- - - - -
Részlet a könyvből:
"Amikor a virginiai egyetemi kórház pszichiátriájára álláshoz folyamodtam, egy barátom azt tanácsolta, ne említsem a munkatársak előtt ezeket a tapasztalataimat, mert nem lehet tudni, hogy mások erről hogyan vélekednek. Az első ember, akivel összekerültem, éppen dr. Wilfred Abse volt, a pszichoanalízis és analitikus pszichoterápia professzora, a pszichiátriai osztályon, a virginiai pszichoanalitikusok szövetségének egyik vezetője.
Nem voltam még benn az irodájában, amikor szembejött velem dr. Abse:
- Nos, dr. Ritchie, ha jól értettem, Önnek az az érzése, hogy Krisztussal találkozott.
Láttam, hogy úsznak el a virginiai egyetemi esélyeim. Dr Abse zsidó volt, a freudi iskola analitikusa és közvetlenül hozzám intézett kérdése válaszra várt. Két lélegzetvétel között Jézushoz fordultam, ahogy máskor is gyakran tettem: "Uram, most mit mondjak?"
N e t a g a d j m e g a z e m b e r e k e l ő t t - a szavakat szinte hallani lehetett - é s é n s e m
t a g a d l a k m e g a z A t y a e l ő t t.
Abse doktornak pedig azt mondtam: "Éppoly kevéssé tudom a texasi Barkeleyben talált igazságot megtagadni, mint ahogy a tarsusi Saul sem tudta megtagadni Őt, akivel a damaszkuszi úton találkozott."
Azt hittem, ezzel elvágtam minden esélyemet, hogy pszichiáter lehessek. Annál jobban meglepett, amikor néhány héttel később egy levelet kaptam, amelyben közölték velem, hogy a vizsgálóbizottság egyhangúan felvett. Évekkel később, amikor Abse doktorral jó barátok lettünk, mesélte, hogy az a különös beszélgetés valóban kritikus volt.
- Mindnyájan ismertük itt azt az állításodat, miszerint egy testen kívüli élményed volt. Ha egyetlen pillanatig is tagadtad volna, hogy ez megtörtént, fölötte megbízhatatlan személyként utasítottalak volna el és alighanem saját érzelmeiben megzavarodott személyiségnek tartottalak volna, aki a tények és a beképzelés között nem tud különbséget tenni."
- - - - - - -
DR. GEORGE G. RITCHIE:
VISSZATÉRÉS A HOLNAPBÓL
Itt olvasható:
- - - - - -
George Ritchie - videó