Minden ember elemi vágya, hogy szeressék, tiszteljék, és mindezt úgy kaphassa meg, hogy közben elfogadják őt úgy, amilyen.
A tudás birtokába szeretnének jutni az emberek, hogy miként lehetnének igazán boldogok, hogyan érhetik el a belső békét. Azonban a keresési folyamatok kapcsán, sokan elfeledkeznek egy lényegi pontról, egy olyan látásmódról, amely mindenre választ adhatna.
Ez a látásmód pedig a következő: Ami belülről hiányzik, az kívülről nem pótolható!
Egy erőteljesen fogyasztásra buzdító világban élünk, ahol minden arról szól, hogy minden bajunkat, bánatunkat gyors megoldásokkal orvosolhatjuk a különféle termékek, szolgáltatások, események, gyorstalpaló boldogság kurzusok …. stb. megvásárlásával.
Az a szemléletmód uralkodik, hogy minden, amire csak vágyunk, az megvehető, és minden negatív állapot gyorsan módosítható.
Ugyanezt a stratégiát akarja a legtöbb ember bevetni akkor is, ha igaz szerelmet keres, önbizalomra vágyik, tiszteletet szeretne, és megbecsülést.
A stratégia lényege pedig, hogy minden, ami jelenleg hiányzik, azt kívülről lehet megszerezni. Azonban ez a stratégia az érzelmi jellegű dolgokra vonatkozóan egyáltalán nem működik. Mert ezek tekintetében, ami belülről hiányzik, azt bizony belülről kell létrehozni, hogy végre ott legyen, és ne hiányozzon.
Vegyünk néhány példát, hogy miről is van szó:
Tudás-Tapasztalat-Gyakorlat
Ahhoz, hogy egy érzelmi problémát megoldjunk, rengeteg segítséget kaphatunk kívülről. Akár az interneten, akár könyvek, előadások, vagy éppen egy kívülről jött tanács formájában. A pszichológusok és pszichiáterek is megoldásokat kínálhatnak nekünk. Azonban ezek a kívülről jött megoldások semmit sem érnek önmagukban.
A megoldás gyakorlati része, a megvalósítás már a mi dolgunk.
Nekünk kell tudni a megszerzett tudást beépíteni az életünkbe és alkalmazni azt. Hiába megyünk el egy neves segítő minden előadására, semmivel sem leszünk előrébb, ha nem ültetjük át a hallottakat a gyakorlatba.
Sokan vannak, akik mégis azt gondolják, hogy csupán azzal, ha eljárnak az előadásokra, már megtették a dolog rájuk eső részét.
Az előadás alatt és talán még utána is pár óráig, vagy napig jobban érzik magukat, mert hirtelen megvilágosodtak, már értik miért érzik rosszul magukat, megkapják a kezdeti löketet, de amikor a megvalósítás és a dolog melós része következne, akkor szépen visszasunnyognak ugyanabba az állapotba, ahonnan elindultak és marad minden a régiben.
Mikor kezdik kicsit megint rosszul érezni magukat, akkor megint elmennek egy előadásra, vagy megvesznek egy önsegítő könyvet, aminek megint csak ideig-óráig tart a pozitív hatása.
Vannak, akik évekig képesek ezekből az apró pozitív lökésekből elevickélni, azonban tartós megoldást nem a tudás megszerzése jelent önmagában, hanem a tanultak gyakorlatban történő alkalmazása, következetes munkával nap, mint nap.
Egészen addig, míg azon kapjuk magunkat, hogy ami kezdetben komoly odafigyelést igényelt, az később már pillanatok alatt lereagálható, mivel egyszerűen a részünkké vált.
Tehát hiába adott egy kívülről szerzett információ, használhatóvá azáltal válik, hogy gyakorlati alkalmazásával magunkévá tesszük, így az már nem egy külső dolog lesz többé, hanem egy belső meggyőződés, alkalmazott és működő tudás, tapasztalattal vértezve.
Békesség-Harmónia-Nyugalom
A belső béke és nyugalom hiányát olyan meg nem oldott belső konfliktusok, félelmek okozzák, melynek következtében tele vagyunk feszültséggel. Ennek a feszültségnek a levezetésére számos külső, tüneti megoldás létezik, mint pl. :
-túlzásba vitt munka
-vásárlás, felesleges költekezés
-alkohol, kocsmába járás
-drogok
-televízió bámulása
-pc és videójátékok
-….stb.
A belső feszültségünk valódi okát azonban ezek nem szűntetik meg, így idővel mindegyik tüneti megoldás egyre kevesebbnek tűnik, ezért szokás szerint a függő növelni kezdi a dózist, és/vagy további tüneti megoldásokat is felvesz a listára. Ezek a megoldások kívülről jönnek, de a probléma ebben az esetben is egy belső hiány, melynek pótlása ugyancsak nem lehetséges másképp, csak belső, következetes munkával.
Ezekben a tüneti megoldásokban a korábbihoz hasonlóan meg van az a tulajdonság, hogy pillanatnyilag elhitetik velünk, hogy látszólag minden rendben van.
Azonban ahhoz, hogy valóban rendben legyünk, nem elég elnyomni valamivel a keletkezett feszültséget.
Hiába a sok kívülről érkező, átmenetileg nyugalmat hozó megoldás, ha belül továbbra sincs megoldva a feszültség oka, akkor az újra és újra vissza fog térni, sőt az esetek többségében, egyre nagyobb kárt okozva saját és/vagy környezetünk számára.
Ne felejtsük el, hogy a lenyomva tartott, de meg nem oldott feszültségek előbb-utóbb utat törnek maguknak így vagy úgy. (akár betegség formájában is)
A feszültség megoldása pedig ebben az esetben is belső munka.
Szeretet-Önszeretet-Szeretetéhség
Mint a többinél, itt is egy belső hiányérzet okozza a problémát és pótlását rengetegen látják abban, ha másoktól, kívülről igyekeznek ezt a hiányt pótolni. Azonban ez a módszer itt sem fog segíteni.
Ki lehet csikarni a másiktól egy darabig (féltékenykedéssel, birtoklással, ellenőrizgetésekkel, számonkérésekkel, érzelmi zsarolással, mártírszereppel, játszmákkal), hogy úgy érezzük, szeretve vagyunk, de ezek a módszerek csak ideig-óráig fognak működni, és előbb- utóbb csúnya veszekedések, majd a kapcsolat halála fog bekövetkezni, ugyanis senki sem tudja megadni nekünk azt, ami belőlünk hiányzik. És nagyon fontos, sokszor feledésbe merülő tétel, hogy pl. egy párkapcsolat nem terápiás módszer, így egy friss kapcsolatba behozott régi sérelmeink és meg nem oldott dolgaink megoldása nem a partnerünk feladata, sőt az sem, hogy önbizalmunkat növelje. Ez utóbbi már csak azért sem működik, mert önbizalmat mindenki csak magának adhat!
Ráadásul, ha nem szereted magad, te sem fogsz tudni valódi szeretettel fordulni mások felé.
Mert amíg ez a hiány benned van, addig mindig arra fogsz törekedni, hogy ezt megszerezd magadnak kívülről, ez pedig részedről kétségtelenül egy önző szeretet formájában fog megnyilvánulni és ezzel máris el vannak rontva az esélyek arra, hogy egy valós szereteten alapuló kapcsolatot hozz létre.
Veszekedhetsz a másikkal, hogy nem becsül eléggé, nem szeret eléggé, de miért várnál mástól olyat, amit te sem vagy hajlandó megadni magadnak?
Márpedig olyasmit várni mástól, amit mi magunk nem teszünk meg, ÖNZŐSÉG!
A legtöbb kapcsolatokon belüli konfliktus oka pedig nem más, mint az önszeretet hiánya, mely meg nem oldott érzelmi problémákból fakad.
Amíg ezt valaki nem hajlandó belátni és dolgozni ezen, addig magányos marad, akár kapcsolatban él, akár egyedül.
Egyik kapcsolatból rohan a másikba, vagy a meglévő partnere mellett szeretőt tart, netán egyéjszakás kalandokba bonyolódik, mindezt azért, hogy valahonnan pótolni tudja azt az érzést, amit magának megadni képtelen.
Viszont az, aki szereti önmagát, mert képes megoldani a belső konfliktusait, annak ahhoz, hogy úgy érezze, szeretve van, nem kell sem szerető, sem egyéjszakás kaland, de még csak kapcsolat sem.
Mert, aki megtanulta miképp szeretheti önmagát, annak az egyedüllét sem jelent magányt, vagy szenvedést.
Tartás-Belső iránytű-Önbizalom
Mire eléri valaki a felnőtt kort, addigra kialakul benne egy nézet, egy erkölcsi iránytű, egy világkép az emberekről, kapcsolatokról, konfliktuskezelésről, érvényesülési stratégiákról.
Ezeket a nézeteket gyerekként első körben a közvetlen környezetünk alakítja ki bennünk, majd elérjük a felnőtt kort és addigra komplex nézeteket vallunk, és követünk a mindennapjainkban, azoknak a sémáknak a használatával, melyeket belénk neveltek.
Egyik lehetőségünk, hogy mindenféle módosítás nélkül, egész további életünkre vetítve tovább visszük a kialakult vonalat és ugyanebben a formában tovább is adjuk ezt gyermekeinknek.
Mivel minden ember tévedhet, és a világ is folyamatosan változik, így előfordulhat, hogy rosszul működő, vagy tévesen alkalmazott módszereket, nézeteket sajátítunk el, melyek ily módon történő alkalmazása a saját életünkben nem hoz nekünk sem boldogságot, sem sikert, és ezek hiányában csak a kudarcok gyűlnek, amitől meg az önbecsülés, önbizalom szépen lassan lekúszik a béka popója alá.
Vannak nézetek, amik 50 évvel ezelőtt, vagy 2 generációval korábban még működőképesek voltak, vagy legalább is annak hitték őket, de ez korántsem jelenti azt, hogy most is megállják a helyüket.
Van azonban egy másik lehetőség is, mégpedig az, hogy felnőtt korunkat elérve önvizsgálatot tartunk, sőt nem csak ekkor egyszer, hanem mondjuk évente 1-2 alkalommal a későbbiekben is.
Vizsgáljuk meg időnként a módszereket és sémákat, amiket követünk, amiket magunkénak vallunk, hogy valóban a sajátjaink-e és működőképesek-e.
Így elkerülhetjük azt, hogy nem a saját életünket éljük, hanem valaki másét.
(forrás: GlobálisVilág, Szerző: Kecskés Anita (Dr. Angel)