Földi életünk befejeztével elhagyja a testünket a szellemünk. Néhányszor megpróbál még visszatérni a testbe, de mivel rájön, hogy abba visszabújni már nem lehetséges, a test többé nem engedelmeskedik, a test körül marad, és figyeli, mi történik vele.
A szellem később már
hosszabb időkre is eltávolodik a testétől, végiglátogatja az ismerősöket.
Haldokló idős embereknél figyelhető meg, hogy haláluk előtt két nappal már
felismerik a túlvilágról hozzájuk érkező azonos szellemszinten lévő rokonokat,
ismerősöket. Faluhelyen ismert tény, hogy ilyenkor a kutyák nyüszítenek, az
érkező szellemeket látva. Innen tudják a hozzátartozók, hogy bizony eljött az
utolsó nap szerettük életében.
Kovács-Magyar András táltos
A testből kilépő
szellemeknek megnyílik a fénykapu a túlvilág felé. Minden szellemnek saját
fénykapuja van. Ez a kapu az egyedüli lehetőség, hogy a szellem átléphessen a
túlvilágra. A fénykapu vonzó, megnyugtató, kellemes kisugárzásával, utat ajánl
a megfáradt szellemnek. Ezt az utat sugallják, segítik a kísérő ismerősök
szellemei és az angyalok is.
A testét elhagyó
szellem, még jó ideig ragaszkodik a földi világhoz, érzelmeivel (asztrális
lényével) hozzátartozóihoz. A szellem, látva a hozzátartozók megnyugvását, tud
csak békével megnyugodni és átmenni a túlvilágra. Minderre összesen 48 napja
van a szellemnek.
Az a szellem, aki nem képes ez idő alatt megnyugodni, nyughatatlan szellem lesz, és itt marad a földi világban, a létközben. Néhány hónap, vagy év múlva már hiába látja a hozzátartozók megnyugvását, mivel a fényfolyosó bezárult, már nem tud átmenni a túlvilágra. A szellem itt reked. Jellemzője, hogy évek múlásával is ugyanolyan korú, mint amikor elhagyta a testét.
A létközben rekedt
szellem radiesztéziás módszerekkel megkereshető, megmérhető.
Érezhető az energia kisugárzásuk tapintással, gyakorta illatuk is van. Általában ismerős emberekhez szegődnek, de szegődhetnek számukra idegen élő emberhez is. Egy idő után, hozzátapadnak az illetőhöz, hogy rajta keresztül kifejezésre juttassák vágyaikat. Amikor az élő személy meghal, a szellemek az Ő fényfolyosóján nem tudnak vele átmenni a túlvilágra, itt maradnak. Általában ekkor már nem vonzódnak máshoz, így a házban maradnak, vagy egy kedves tárgyban (szekrényben, vázában, műhelyben, irodában).
Ők lesznek a kisértetek (nem volt akkora az értelmük, hogy a rendnek megfelelően tovább menjenek) kísértetekké válnak.
Érezhető az energia kisugárzásuk tapintással, gyakorta illatuk is van. Általában ismerős emberekhez szegődnek, de szegődhetnek számukra idegen élő emberhez is. Egy idő után, hozzátapadnak az illetőhöz, hogy rajta keresztül kifejezésre juttassák vágyaikat. Amikor az élő személy meghal, a szellemek az Ő fényfolyosóján nem tudnak vele átmenni a túlvilágra, itt maradnak. Általában ekkor már nem vonzódnak máshoz, így a házban maradnak, vagy egy kedves tárgyban (szekrényben, vázában, műhelyben, irodában).
Ők lesznek a kisértetek (nem volt akkora az értelmük, hogy a rendnek megfelelően tovább menjenek) kísértetekké válnak.
Megjelent a
nagymama szelleme:
Azok a szellemek, akik tudatlanságuknál fogva, vagy ismerőseik érzelmi szálaik által ide kötve maradtak a Földön, itt rekedt szellemek lesznek.
Olykor vannak olyan emberek, akik szellemi ismereteik alapján felismerik a szellemeket, és elűzik, elriasztják őket. Ez az úgynevezett szelleműzés azonban csak ideig-óráig működik, mert a szellemek egy idő után visszamennek megszokott helyükre, és a furcsa jelenségek folytatódnak.
Szellemeket a
túlvilágra visszasegíteni, csak a Táltos és az Ő általa felruházottak tudnak.
Aki megpróbál egyebet, majd rájön az itt leírtak valóságára. Sokan választanak
más utakat, mire saját tapasztalataik és csalódásaik alapján rádöbbennek az
egyedüli útra. Nincs más lehetőség, csak az Isten útja. Technikák itt nem
működnek.
Az adománnyal felruházott embert, és az általa beavatottakat viszont eredményeik minősítik. A szellemvilággal foglalkozóknál legfontosabb szabály a folyamatos kontroll.
(forrás: szellemvilag.hu)