Alaposan felkavarta a kedélyeket az a putnoki asszony, akiről tízegynéhány évvel ezelőtt országszerte elterjedt a hír: képes megidézni a halottakat. Még a televízió stábja is felkereste, s dokumentumfilmben mutatta be Jolánkát. De ez a film is, és az akkor megjelent írások is - nagyon kevés kivétellel - inkább gúnyolódtak az asszonnyal; semhogy komolyan vették volna képességeit.
Csak néhány rádióriporter és az Ország-Világ Magazin munkatársa vette a fáradságot hogy utánajárjon a jelenségnek. Ők meggyőződhettek arról, hogy hiteles és lehetséges mindaz, amit a putnoki asszony állít, s amit a hozzá forduló kliensek bizonygatnak. A tudomány mentségére legyen mondva, a hivatalos tudósok között is akadt egy, aki komolyan vette a halottlátót, és a maga eszközeivel megpróbálta kideríteni a különös képesség mibenlétét. Kutatásait azonban nem fejezhette be, mert Jolán asszony meghalt, és sírba vitte tudománya titkát.
S azóta - ha Magyarországon nem is - a világban újra és újra felbukkannak emberek, akik állítják: igenis képesek kapcsolatba lépni az elhunytak lelkével. A jelenség magyar elnevezése onnan ered, hogy ezek az emberek általában "látják"a halottat, vagyis le tudják írni a külsejét.
A felvilágosult (vagy magát annak mondó) olvasó most talán legyint, és azt mondja "ugyan, ostobaság az egész". De ha végigolvassa e sorokat és belegondol, talán meginog eddigi hite.
A putnoki halottlátó
A hatvanas, hetvenes években volt nekünk egy híres halottlátó asszonyunk, a putnoki Jolánka. Még filmet is forgattak róla, amelyből a kor szellemének megfelelően természetesen az derült ki, hogy Jolánka becsapta a kuncsaftjait. Az alkotás jókora vihart kavart Magyarországon, a szocializmusban pallérozott elmék felhördültek, míg a bemutató után a Putnok környékén forgató filmeseket meg akarták lincselni. Borsod megye vezetői pedig nem is merték átvenni a filmet moziforgatásra, tartva Jolánka híveinek heves reagálásától. Ráadásul a bemutató után Jolánka közölte, hogy soha többé nem fogad kuncsaftokat, jóllehet cáfolta, hogy eme döntése összefüggésben volna a film elkészítésével, hiszen akkor ő maga is hozzájárult. Jolánkát sokan tévesen jósnőnek vélték, noha ő a szó hétköznapi értelmében nem jósolt. Ő csupán tolmács volt a halottak és az élők között.
De nézzük, hogyan vélekedik erről ő maga:
Hát én minden embert úgy látok, abban az állapotba, ahogy meghal. Nem úgy, ahogy eltemetik! Abban az állapotban, ahogy meghal, abba a stádiumba, abba a korába. Ha ötven évvel ezelőtt meghalt húszévesen, én húszévesen látom. Megáll az idő!
Már fiatal asszony voltam, húszéves, akkor, amikor volt egy látomásom, amit talán most annak neveznek. De annak idején nem tudtam annak nevezni, mert el sem tudtam képzelni, hogy az micsoda. Amikor egy alkalommal rosszul lettem, azt hittem, hogy amit én látok, mindenki látja. És szinte kétségbeesőn voltam, mikor láttam véres embereket. És mikor ez jött, két éven keresztül, én minden, szinte minden nap rosszul voltam. Minden nap ilyen rosszullétek jöttek rám. Hol vitt a mentő, hol hozott a mentő, szinte az évbe minden pénzünket az orvosnak fizettük, hogy állapítsa meg, hogy ez honnan jön, vagy miért van? Mer én soha olyan könyveket nem olvastam, ilyenekről soha nem beszéltem. Sőt ha valakitűl hallottam valamilyen babona dolgokat, nagyon féltem. De Putnok történetében mindig csak azt mondják, hogy már a jósnő nélkül el se tudják Putnokot képzelni, mer ha valahol váltsák, az ország bármelyik területén Putnokra a jegyet ... többek között ez, magam is meggyőződtem: Záhonyba voltam vendégségbe, s váltom a jegyet: Putnokra kérek. Azt mondta nekem a pénztárosnő: Maga is a jósnőhöz megy? Mondom: Én nem, mert pontosan én vagyok a jósnő. Hát szegény annyira megijedt, hogy a bélyegző kiesett a kezibül. Rám nézett: Hát ez lehetetlen dolog! Hát egy egész öreg asszonyt képzelt el! És mondtam, olyan nevetségesnek tartsák magukat az emberek ...
Az említett filmből azt is megtudhatjuk, hogyan zajlott le a hetvenes évek végi szocialista Magyarországon a halottidézés.
A halottlátó saját házának modern bútorokkal berendezett világos szobájában fogadta vendégeit, ezúttal két fiatal és egy idősebb asszonyt. A halottlátó rövid és néma vizsgálódás után arcát a tenyerébe temeti és megszólal.
- Ez a néninek a férje volt? Tessék válaszolni, mert itt van egy idős, bajuszos bácsi, és egy fiatalember, aki hirtelen halállal halt meg. De várunk rá, mert sír ... Féloldalt van hajtva a feje ... Tetszettek látni halva őt? Mert ezt mutatja: Édesanyám! Nem találok szavakat. Nagyon elfáradtam. Kimentem a házból a viszontlátás reményében. Anyám, hogy tudjak megpihenni? ... Tessék válaszolni! Fia volt a néninek?
- Nem.
- Most ki volt az a férfi aki ott volt mellette, mikor a halála bekövetkezett? Tessék válaszolni! Minden szóra választ kérek!
- Azt nem tudom, hogy ki volt.
- Mert ketten voltak körülötte, azt mondja, amikor a halála bekövetkezett.
- Azt nem tudom, ki volt. Idegen volt mellette.
- Nem. Ketten voltak, azt mondja. Ketten mentek oda hozzá. Az édesanyja hol van?
- Az édesanyja otthon.
- Mert az édesanyját keresi, azt látom én.
- Otthon van az édesanyja.
- Az anyját keresi ... Tudták maguk? Valakit vádoltak a férfinek a halála miatt is. Ki volt, akit hibáztattak miatta? Mert a fejét nagyon fájdítja. A fejét fogja, meg a mellkasát ... Drága, minden szóra válaszoljanak, különben nem tudom ... mert koponyazúzódása van és belső vérzést kapott ... nem tudom, tudtak - e róla?
- Igen.
- Mert úgy mutatja magát. És azt mondja: Csak az bánt, anyámnak se éjjele, se nappala. Folyton azon sír, hogy miért nem ő halt meg helyettem? De helyettem senki sem jöhetett. S engemet vádoltak, de nincs már tanú senki ... Miért engedtétek, hogy felboncoljanak? Segíteni rajtam nem lehetett ... akkor, amikor az életem legszebb idején lezárult a szemem. Az ígéretem sem váltottam valóra. Nem ilyen évet akartam hazavinni. És egyet szeretnék megköszönni ... Csak annyit, köszönöm a virágokat, amit kihoztatok nekem. És nem tudom, megmondták - e nektek: rögtön eszemet vesztettem, semmiről nem tudtam. Ha tíz orvos állt volna mellettem, akkor se tudtak volna megmenteni. Anyám, mikor a fiúkat látja, folyton azon sír, hogy mindenki ott van, csak nekem kellett meghalni. S még olyat is mondtak rám, hogy ittas voltam. Ne gondoljatok erre! Nem voltam részeg! S kérdezni szeretném, hogy a kicsi emleget - e még? Úgy szerettem ...
S ezzel vége is a látásnak. De van ennél rövidebb látogatás is.
Szintén a halottlátó szobájában, s az asszony feje máris a tenyerébe nyugszik, úgy mondja.
- A feleségét keresi.
Szembe vele a férfi és a két asszony egymásra pillant.
- Én vagyok - mondja bátortalanul a fiatalabbik.
A halottlátó bólint és folytatja.
- A halott azt mondja: Kedves feleségem. Nem találok szavakat! Hogy jutott eszetekbe, hogy eljöjjetek? Feleségem, éjszakánként miért nem alszol? Miért mindig oda veted a fejed, ahol engem feküdni láttál? Ha tíz orvos lett volna mellettem, se mentettek volna meg. Vérkeringés zavaraim lettek. A munkahelyemről el tudtál e rendezni mindent? Megkaptad - e a járadékokat?
- Amit elhatároztál, hogy a síromat megcsinálod ... hagytam én ott neked elég bánatot ... Tessenek kérdezni valamit tőle!
- Mit kíván?
- Semmit sem kér, mert lelkileg mindent megkapott, amire szüksége van. Különben azt kérdezi, hogy elhatározták, hogy a sírját megcsinálják? Azt mondja: Nem kértem áldozatot, csak annyit, hogy imádkozzatok értem, mert a halálomra nem voltam elkészülve.
- Köszönjük szépen - hálálkodnak a hozzátartozók, és már mennek is kifelé a szobából.
Odakint az udvaron még kisebb tömeg vár bebocsátásra.
Még egy esetet idézzünk fel, pusztán, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A díszlet a szokásos, s ezúttal is a halottlátó asszony kezd beszélni.
- Férfi halottal akarnak beszélni? Tessenek válaszolni! Minden szóra választ fogok kérni. Itt egy halott jelentkezik. Hoz magával egy gyermek halottat is, erről tudnak? Kicsi gyermek volt, amikor meghalt. És neki a mellének mi baja van? Mert a mellét mutatja. A mellének mi baja van? Mert ilyen fulladósan beszél.
- Igen, fulladt.
- A felesége hol van? Feleségemnek szól és gyermekeimnek beszél. De kik voltak mellette négyen, amikor a halála bekövetkezett? Négyet mond.
- Mindenki ott volt!
- Drága gyermekeim! Kedves feleségem! De nagy fájdalommal értem el idáig! De szeretnék letérdelni és megcsókolni a kezed, hogy bocsáss meg nekem! De nagyon sokat kértél, de nem fogadtam meg a szavad. Sokat érezte, hogy nem bírok. Valami majd megfojtott. Úgy éreztem. Sok éjszakát ülve töltöttem el. Fiam! Álmodtál velem. Úgy láttál, mint élőt. Mintha otthol lettem volna. Nagyon fáj, hogyha bementetek a házba, sokat oda vetettétek a szemetekre, ahol engem feküdni láttatok. Mér mondtad, feleségem: ha feküdnék is, csak ott vónék, hogy tudnál kihez szólni. Tudod, sose tudok magamnak megbocsátani, mer már az utolsó időben nagyon ingerült, ideges vótam. Magamra is haragudta, hogy élek, hogy tehetetlen vagyok. Tán soha nem lett vóna szabad egy nyelet italt engednem. De nem hallgattam ... Tudod te azt, hogy a szívemmel probléma vót? És a tüdőmmel? Mer érszűkületeim vótak, és úgy tudtam, hogy asztmám van, mert megfolyt valami ... Nem tudok panaszt ejteni, mert hiába mentem orvoshoz, nem vót gyógyír. Csak az Isten két évet adott vóna még a számomra! Még a családomat láttam vóna, hogy az élet útjára indulnak! De erre nekem időm nem jutott. Nem kérek tőletek mást: elhatároztátok fiaim, hogy a síromat meg fogjátok csinálni. Nem kérek áldozatot. Hagytam én ott nektek elég bajt! Csak azt szeretném megmondani: nagyon rosszul esik, fiam, a viselkedésed. Nem úgy alakul a helyzeted, mint ahogy szeretnéd, vigyázz! Mert nem tudod, mi elejbe mész? Anyádnak nagyon sok keserű szavakat adtok, pedig neki nem vót terhére egy nagy családot felnevelni. És sokszor úgy érzi, hogy nincs senkije, csak a fájdalom maradt. Megpihentem, mert mit ér az életem? Hisz élő halott vótam. Már énnekem úgy is teher vót a sorsom. Ne féljetek tőlem, én már visszamenni nem tudok. Nem vagyok egyedül. Anyámékkal találkozok. Tessenek kérdezni valamit!
- A halálba bele van - e nyugodva, amit ...
- Mindenben meg van elégedve, úgyhogy semmit a világon nem kíván, mert a temetését, mindent jól csináltak, úgyhogy ... szóval fölöltöztetve is ... rendesen fölöltöztették. És ott hoz magával két kicsi gyermeket. Kettőt.
- Igen.
- Azok ott vannak mellette.
- Köszönjük szépen.
- Köszönöm szépen.
E három esetből valóban az tűnik elő, hogy a mi halottlátó asszonyunk nem jósolt, és a neki megjelent halottak nagyon is egyformán nyilatkoztak. Mindenesetre Jolánka néni legendája húsz évvel később, napjainkban is eleven él, s a környező településeken ma is számos tanítványa lakik, s foglalkozik szellemidézéssel és hagyományos jóslással.
(Forrás: hotdog.hu)
A halottlátó Magyar dokumentumfilm, 1979 rendező: Moldován Domokos - videó
