Halálközelben: testéből kilépve követte a férfi a fehér ruhás nőt!

Halottak napja? A komor elnevezést van, ahol világítás napjára cserélik. Ott hiszik is, hogy a sírok melletti imák csatornákat nyitnak ég és föld között. Dr. Pilling János tanatológus kutatása is ezt a közeledést sürgeti.

Dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, a budapesti orvosi egyetemen tanít. Orvostanhallgatóként kezdett foglalkozni a halálközeli élményekkel, s bejárta az országot, hogy találkozzon olyan emberekkel, akik visszatértek a klinikai halálból. Két évig dolgozott Polcz Alain mellett a Magyar Hospice Alapítvány orvosaként. Jelenleg elnöke a Napfogyatkozás Egyesületnek, mely segíti a gyászolókat. A halálról beszélgettünk, ami tabutéma, amiről szorongva szólunk. Mikor történt, mi az oka, hogy a mulandósághoz való viszonyunk megváltozott? - kérdeztük.

Dr. Pilinger János tanatológus sok hasonló, mégis egyedi halálközeli élménnyel találkozott

- A változások folyamatosak voltak az elmúlt évszázadokban, a 20. század elején azonban felgyorsultak. Ezt több tényező idézte elő. Az egyik, hogy megszűntek azok a hagyományok a halotti tor, a virrasztás, a gyászruha viselése, amelyek kapaszkodókat adtak a hozzátartozók számára, hogy mikor mi a tennivalójuk, hogyan kell viselkedniük ebben a helyzetben. Ma már ezeket a szokásokat általában nem ismerjük, vagy ha mégis, akkor sem tartjuk meg. A másik jelentős változás az volt, hogy a 20. század első felétől egyre több ember halt meg kórházban, ahol a falak elrejtik előlünk a haldoklókat, így a halál kikerült a társadalom látóköréből. Számos egyéb tényező közül kiemelném még azt a fogyasztói szemléletet, amit a reklámok közvetítenek számunkra. Az az ideális ember, aki fiatal, egészséges, gazdag és sokmindent megvásárol. A haldoklók és a gyászolók nem tartoznak ebbe a körbe. A halál folyamatosan emlékeztet arra, hogy vannak más értékek is, mint amit nap mint nap látunk a médiában. Éppen ezért a halál a média számára tabutémává vált, ellene szól annak, amit szeretnének sulykolni az emberek számára.

- Ön a Magyar Hospice Alapítvány orvosaként haldoklókkal foglalkozott, de találkozott olyan emberekkel is, akik visszajöttek a halálból. Diplomamunkáját is ebből írta. Száz embert keresett meg, hogy meghallgassa testen kívüli állapotukról beszámolóikat. Miről beszéltek ezek az emberek?

- A halálközeli élmények szerte a világban hasonlóságot mutatnak. Nincs ez másként nálunk sem. Akik ebbe az állapotba jutnak, általában arról számolnak be, hogy áthaladnak egy sötét alagútban, sokan úgy érzik, kilépnek testükből és kívülről látják a körülöttük zajló eseményeket, vagy találkoznak halott hozzátartozóikkal, esetleg látnak egy fénylő lényt, amit sokan vallásuknak megfelelően neveznek meg később. Jó néhányan úgy érzik, áttekintik, átértékelik életüket. A hazai halálközeli élménybeszámolókban ugyanezek az elemek térnek vissza, mint amit a szakirodalomból is ismertünk, de hozzá kell tennem, minden élménybeszámoló egyedi is.

- Mondana példát?

- Számos történet közül kiemelném egy olyan idős férfi beszámolóját, aki a II. világháborúban a székelyezreddel a galíciai fronton egy géppisztolysorozatban tüdőlövést kapott. Csak arra emlékezett, hogy elsötétült előtte minden, felcsapott a torkába a vér, és elveszítette eszméletét. A következő emlékképe, hogy egy kórházi ágyon fekszik, szemközt megnyílik a kórterem ajtaja és ahogy ő mondta , belebegett egy fehér ruhás asszony, aki kétszer intett a karjával, mire ő könnyedén kilépett a testéből, és követte. Végigmentek a folyosón, odaértek a nagy kétszárnyas ajtóhoz, s ezen keresztülhaladtak. Itt egy lépcsőhöz értek, ami levezetett a parkba, itt ők a lépcső magasságában továbblebegtek. Elértek egy hegy tetejére, ahol a férfi lenézett és egy szakadékot látott maga alatt. Ettől megrémült és felordított. Később, amikor magához tért, az egyik orvos megkérdezte tőle, mit álmodott. A férfi elmesélte neki az álmát, amire az orvos elcsodálkozott, és odahívta egyik társát is. Később kiderült, azért csodálkoztak ennyire, mert a férfi tökéletesen leírta azt a kórházi környezetet, amit ő nem láthatott, hiszen végig eszméletlenül feküdt ágyában, amióta beszállították. Később gyógyultan bejárta az útvonalat. Azt mondta, minden olyan volt, mint azt ebben az állapotában látta, kivéve a szakadékot. Az csak az ő képzeletében létezett.

- A klinikai halál állapotában nem mindenkinek van testen kívüli élménye. Ez mit igazol?

- Az embereknek mintegy harmada él át ilyen élményeket, a többség nem. Mindmáig vitatott, hogy ez miért van. Egyes feltételezések szerint valójában mindenki átéli a halálközeli élményt, csak nem mindenki emlékszik erre vissza ugyanúgy, ahogy álmainkat sem tudjuk minden alkalommal felidézni. Ma már nagyon egyszerű vizsgálatokkal, például EEG-vel igazolni lehet azt, hogy mindenki minden éjszaka álmodik, ugyanakkor a legtöbb ember nem emlékszik vissza álmaira, vagy ha mégis, csak a legutolsóra. Lehet, hogy valami hasonló dolog történik a halálközeli élmények esetén is. Más feltételezések szerint van, aki azért nem tudja felidézni ezt az állapotot, mert világnézetével, világképével összeegyeztethetetlen. Mások azzal hozzák összefüggésbe ezt a hiányt, hogy ki mennyi ideig volt ebben az állapotban. Ha valaki nagyon rövid időt tölt el a klinikai halál állapotában, nincs annyi idő, hogy lejátszódjanak azok a biológiai folyamatok, amelyek a halálközeli élmény kiváltásában szerepet játszanak. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a tapasztalati tény is, hogy minél hosszabb ideig van valaki ebben az állapotban, annál gazdagabbá válik az élmény, tehát a halálközeli élményeknek valóban van egy időfüggése.

Halál látók: halálközeli élmények - dr Pilling János - videó
https://www.youtube.com/watch?v=qKSiP0hSiCE

Már a gyász sem olyan, mint régen

- Pszichiáterként milyen tudományos magyarázatot ad, mi a halálközeli élmény valójában: agyunk játéka, vagy bepillantás a túlvilágba?

- Sokféle megközelítés van, és nincs olyan, amelyet mindenki elfogadna. Ma már a legtöbb halálközeli élménykutató éppen ezért azt gondolja, hogy nem az egyik vagy a másik nézet az igaz, a különböző vélemények valójában egymást kiegészítő magyarázatok. Önmagában az, hogy az emberi agyban a halál pillanatában különböző biológiai folyamatok játszódnak le, egyáltalán nem cáfolja azt, hogy lehet valami életen túli létezés a halál után. De ez fordítva is igaz: ha valaki hisz a túlvilágban, attól még nem kellene tagadnia, hogy a halál pillanatában történhetnek olyan biológiai folyamatok, amelyeket az orvosok leírhatnak, megfigyelhetnek és elemezhetnek.

- Ez már a teológia és a biológia összekapcsolódása? Vagyis a valóság különböző szintjeit tapasztaljuk meg?

- Olyan ez, mintha valaki ránézne a szivárványra és azt mondaná róla, hogy az sárga. Egy másik ember pedig azt, hogy piros. Valójában mind a két állítás hamis, hiszen a szivárvány nem sárga és nem piros, miközben persze az állításokban van némi igazság is. Azok azonban, akik egy-egy színt ragadnak ki belőle, eltorzítják a valóságot. Valószínű így van ez az orvostudománnyal és a teológiával is. Mindkettő csak egy-egy területre összpontosít, és figyelmen kívül hagyja a másik tapasztalatait és eredményeit.

- Nagyon sok kételkedő hangot hallok ebben a témában, holott a Tibeti halottaskönyv, az ősi kultikus írások, önéletrajzi írások - Jungra, vagy Móra Ferencre gondolok - említik ezt az állapotot. Merre keressük az igazságot?

- Meg tudom érteni azokat, akik kételkednek, hiszen magam is így voltam ezzel, és számos kutató is kételyei miatt kezdett el foglalkozni a témával. Számomra már nem kérdés, hogy ezek a beszámolók igazak-e vagy sem. Közel száz emberrel találkoztam, és a személyes tapasztalataim győztek meg a hallottak igazáról. Szerte a világon több millió ember tapasztalta már meg, hogy ez az élmény létezik. A Gallup közvélemény-kutató intézet felmérése szerint Amerikában nyolcmillióan élték meg a halálközeli élmény létezését. Ennek az állapotnak tudományos hátteréről is egyre több ismeret áll rendelkezésünkre. Részletesen ismerjük, hogy az agyban melyek azok a területek, amelyek a testenkívüliségnek a kódolásáért felelősek. Rendszerint meglepi az embereket, hogy az orvosi lapokban ilyen tanulmányok jelennek meg, pedig a halálközeli élményeket már az agyban lévő receptorok szintjén is kutatjuk. Ma már olyan sok mindent tudunk erről, hogyha még senki nem számolt volna be ilyen tapasztalatról, akkor is fel kellene tételeznünk, hogy létezik.

(forrás: J. Mező Éva-http://feol.hu)

Halálközeli élmények - Dr Pilling János - videó
https://www.youtube.com/watch?v=E8QEuntArgY