A könyv a szellemi törvények alapján ismerteti az emberi életút
felépítését, fejlődési szakaszait és általános jellemzőit. Bemutatja az
egyes életkorokat irányító szellemi erőket, az életszakaszokhoz tartozó
feladatokat és kibontakozási lehetőségeket, és segítséget ad ahhoz, hogy
a lehető legjobban élhessük meg a válságszakaszokat is. Az
életfeladatok ismerete megkönnyíti a sorsfordulók tudatosítását és a
sors irányító erőivel való együttműködést. Bár az egyes életkorokhoz
kapcsolódó érési folyamatok sokszor járnak együtt nehézségekkel,
fájdalmakkal, ezek célja mégsem a szenvedés, hanem ellenkezőleg: a
szenvedésektől való megszabadulás, a szellemi fejlődés és egy teljesebb,
boldogabb élet. Az egyes életszakaszok, sorsfordulók ehhez adnak érési
lehetőségeket, amelyekkel tudatosan élhetünk földi utunk minden
állomásán.
Részlet a könyvből:
"A
Földön tökéletesen működő természeti erők vannak, amelyek egyúttal
szellemi feladatokat is ellátnak. Ezek a természeti erők a szellemet
szolgálják azzal, hogy sokszor nem kellemes hatásokat gyakorolnak az
emberre azzal a céllal, hogy szellemileg ébredjen, s egyre jobban be
tudjon kapcsolódni a szellemi fejlődésbe. Ezek az erők az anyagi szinten
„automatikusan” működnek, tehát az idők végtelenségéig ugyanazt az utat
járják be, ugyanazokat a köröket róják, s minden körben szinte
ugyanolyan hatásokat fejtenek ki. Ez a szamszára egyik fontos része,
amely tükrözi az ember tudati állapotát.
A szellem, a
tudat minősége kivetül a környezetre, s magához hasonlóvá teszi. Az
anyagban élő, szellemileg fejletlen ember jellemzője, hogy a
tudattalanja irányítja életét, minden tettét. Ezért a külvilágban is
lépten-nyomon olyan természeti erőkkel találkozik, amelyek automatikusan
működnek, s az embernek nincsen rájuk számottevő hatása (amíg
szellemével le nem győzi az anyagot).
Az ember, mint
szellemi lény feladata, hogy az automatikus (tudattalan) mozgásokból
felébredjen, tudatosuljon, s a fejlődés útján kiemelkedjen a tudattalan
állapotból. Amíg azonban ezt nem éri el, az anyag törvényei szabják meg
az életét.
Ezek az anyagi erők és törvények azonban
nemcsak egyhelyben körző rotációt végeznek, hanem az emberi életben egy
felfelé irányuló mozgást is biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a
születéssel az ember bekényszerül egy olyan életút-pályára, ahol az
anyag korlátai szabnak határt ténykedésének, és nemcsak „vízszintesen”,
azaz az anyagi síkon (pl. hogy nem tehet akármit), hanem „függőlegesen”
is, azaz rávezetik őt egy szellemi fejlődést biztosító útra. Az viszont,
hogy a szülött felismeri-e ezt a lehetőséget vagy sem, már rajta múlik.
Ez
a fejlődési út inkább az élet második felében indul meg, aminek
felismeréséhez már nem elég a szokványos, földi, anyagias világnézet. A
gondolkodásnak, a világnézetnek, a hitrendszernek kell ekkorra úgy
megváltoznia, szellemileg érettebbé válnia, hogy ne csak az adott
helyzet anyagi vetületét lássa az ember, hanem a fejlődés lehetőségeit
is. Erre a legjobb példa az idős kor. Ha valaki csak anyagi szemmel
nézi, akkor elkeseredhet, hogy fogy a fizikai ereje, megjelenése
kopottabbá, szürkébbé válik, s már nem tudja a világi élet figyelmét
felhívni magára. Ha viszont szellemi szemmel tekint erre az
életszakaszra, akkor meglátja, hogy az évtizedek alatt összegyűlt
tapasztalatával, s némi életbölcsességével milyen szellemi javakat
tudott eddig teremteni magának, s az előtte álló évtizedekben hogyan
fejlesztheti mindezt tovább.
Ebből
a „kötelezően előírt” fejlődési útból az is következik, hogy ha az
ember mindig azt igyekszik tenni, amit az adott életszakaszban tennie
kell, akkor lesznek ugyan nehézségei, de valahol, a lelke mélyén nyugodt
és elégedett lesz az életével. Tehát, mindennek megvan a maga ideje,
amit majd a könyvben modell szinten be is mutatok. Emellett
természetesen vannak emberek, akik „későn érők”. Ők az első 2-3
évtizedben lehet, hogy lassabban haladnak a feladataikkal, de később
aztán felzárkóznak kortársaikhoz.
A Földön uralkodó
anyagi erők és törvények tehát anyagi korlátot adnak, amely a szellem
fejlődését hivatott előmozdítani. Szellemi korlátot azonban jóval
kevésbé jelentenek, ezért aki szellemi szemmel tekint rájuk, könnyebben
halad előre. Jó tudni, hogy bár ezek az anyagi, fizikai korlátok
időnként fájdalmasak, mégsem a büntetés a céljuk, hanem a szellem
felébresztése. Ezért jóindulatú „tanítómesterekként” tekinthetünk rájuk,
akik szigorúan, de alaposan megtanítanak bennünket a magasabb világok
törvényeire is.
A földi élet szellemi fejlődésünket,
kibontakozásunkat szolgálja, amit akkor tudunk a legjobban teljesíteni,
ha igyekszünk betartani a magasabb világok törvényeit már itt, az
anyagban. Ezek a törvények minden vallásban ugyanazok, nálunk itt
Európában az Evangéliumban találhatók meg a legtisztábban. Kövessen
bármilyen szellemi utat is a tanítvány, mindegyiken ugyanazokkal a
belső, szellemi feladatokkal fog találkozni, legfeljebb a megoldási
módszerek térnek el egy kissé egymástól."
(forrás: Szabó Judit - spiritualis-tanitasok.hu)
- - - - -
Interjú Szabó Judit írónővel 2009.
A videó itt látható:
