Az egyiptomi sírkamrákat többféleképpen is lehet értelmezni. Egy ősi leletek alapján megalkotott szemlélet szerint kapcsok lehetnek az ősi istenekkel, és a kozmosszal.
A világon rengetegen gondolják úgy, hogy az idegenek az ősi időkben már meglátogattak minket. Ők alakították az őskorban a történelmünket és segítettek minket a fejlődésünkben.
Vajon az egyiptomi piramisok építésében is ők segédkeztek? Ha igen, mi céljuk volt vele? Mire szolgálnak valójában ezek a piramisok?
A több ezer éves szerte a világon megtalálható piramisok egyfajta végső nyughelyei lehetnek a történelem nagy uralkodóinak. De mi van, ha a piramisok még ennél is jóval többek?
Ezeknek az ősi sírkamráknak volt egy rejtett célja, egy kozmikus funkciója is.
Ugyanis sejteni lehet, hogy mindegyik piramis a világon egyetlen adott mintára épült, és mindegyik alapjaiban véve ugyanúgy néz ki, és hasonlóan kozmikus összefüggések szerint vannak megépítve, tájolva.
Vagyis egy olyan rejtett sémát követnek, ami többet jelent a puszta véletlennél.
Az egyiptomiak hittek abban, hogy létezi egy másik világ, ahová a nagy fáraóknak el kell jutniuk, ezért is építhették a piramisokat, melyek egyfajta átjárókként is szolgálhattak.
Külön érdekes, hogy minden népcsoport, mely képes volt piramisokat emelni, komoly asztrológiai, azaz csillagászati tudással rendelkezett.
Honnan voltak képesek ezt elsajátítani? Hiszen olyan összefüggésekről van szó, melyekre a 19. század után jöttünk rá, ők ennek ellenére már több ezer évvel ezelőtt tisztában voltak velük.
A piramisok által nyitottak utat egy másik világba, dimenzióba, vagy akár a kozmoszba, melyen keresztül a meghalt nagy uralkodók a Naprendszerbe térhettek vissza. Hisz ne feledjük: mindannyian csillagporból lettünk, és azzá leszünk, de a porhüvelyünket elhagyva lelkünk egyfajta örök energiaként kering majd a kozmosz végetlenjében.
Ebbe a végtelen kozmoszba voltak hivatottak eljuttatni a fáraókat?
Ez talán megmagyarázná azt, hogy miért volt ennyire fontos a piramisok építésekor a megfelelő csillagászati elhelyezkedés, és tájolás.
A lélek mindig is utazásra indult a halál után. Az egyes vallások ugyan más és más interpretációban adták ezt elő, és írták le, de a végső állomás mindig ugyanaz minden élőlény számára: újra eggyé olvadni a kozmikus térrel, és örök energiává alakulni.
Gyakorlatilag, ha jobban belegondolunk, ez maga az örök élet is egyben. Vagyis ilyen tekintetben a mennyország, amit Isten és Jézus ígér nekünk a halál után. Hiszen a Bibliában is azt mondják, hogy Isten országában minden örök, és az emberek örökkön örökké fognak élni benne.
Ha meghalt egy test, a lélek belőle kiszabadulva örökké létező energiaforrássá alakul, vagyis eljut a végső nirvánába.
Az ősi egyiptomi írásos emlékekben ráadásul a piramisokat, és más, ma síroknak nevezett építményeket kapuknak hívnak, és számos utalás van arra, hogy ezek a kapuk a túlvilágra vezetnek.
Vagyis a piramisok szerepe mindig is egyfajta kapu nyitása volt, melyen keresztül egy másik világba, talán a kozmoszba juthatunk a halál után.
Léteznek a világ egyik legrégebbi piramisában olyan szövegek, amiket ma piramis szövegekként emlegetnek. Ezek a szövegek leírják, hogyan kell előkészíteni a fáraót arra, hogy a mennybe szálljon, és hogy hogyan válik az uralkodó a halált követően csillaggá.
Ezek a különleges szimbólumok nem véletlenül olyanok, amilyenek.
Szintén a kozmosszal állnak kapcsolatban, arról mesélnek. Ozirisz Orionhoz hogyan lehet a másik világban csatlakozni.
Mindezek persze erősen hangsúlyozzuk, hogy csak elméletek. Felvetések, melyeket különböző, sokkal nyitottabb gondolkodású régészek, szakemberek, és egyiptológusok vetettek fel a piramisok keletkezése, és feltételezett célja kapcsán.
(forrás:avilagtitkai.com)
Ősi Idegenek - Sírkamrák titkai - videó