A hatalmi felépítmény el akarja hitetni velünk, hogy csupán egy bölcsőtől a sírig botladozó test vagyunk, és azt hívják „életnek”, ami eközben történik velünk a futószalagon.
A társadalomban hivatalosan mindössze csak aközött választhatunk: abban hiszünk, hogy ezen életciklus végén egyszerűen csak megszűnünk létezni, vagy ki leszünk szolgáltatva valami diktatórikus Istennek, aki annyira szeret, hogy képes akár a Pokol tüzére is vetni minket örökre, ha nem hajtunk fejet, és hullunk térdre előtte elég gyorsan.
Kora gyerekkoromtól fogva visszautasítottam mindkét nézetet. Egyformán nevetségesnek tűntek, és csak 1990 után – megkezdve tudatos utazásomat – leltem számomra értelmes válaszokra.
Rájöttem – vagy inkább visszaemlékeztem –, hogy
amit Teremtésnek hívunk, az ugyanazon téren osztozó végtelenül sok frekvenciából és dimenzióból áll.
Olyanok, mint a teredbe adásukat sugárzó tévé vagy rádióállomások. Ott vannak ezek az adások körülötted és a testedben, de nem lépnek tudatosan kölcsönhatásba veled vagy egymással, egyszerűen csak azért, mert különböző frekvencián rezegnek. Csak amikor a frekvenciák nagyon közeliek, akkor lépnek kölcsönhatásba.
Ha beállítasz egy vevőt az „A” adóra, akkor azt fogod hallani. Nem hallhatod a többi adót, mert a vevődet nem arra a frekvenciára hangoltad, de ettől azok még léteznek, és mások talán éppen azt hallgatják.
Vevődet átállítva a „B” adóra azt fogod hallani, de ettől még az „A” adó nem tűnt el. Tovább létezik, és sugározza adását, csak egyszerűen nem hallod többé. Ezen egyszerű alapelvek írják le a létezés természetét a saját és a többi kapcsolódó dimenzióban. E különböző „világok” ugyanazon a téren osztozhatnak, mert különböző frekvencián rezegnek.
Amikor nem sokkal a fogantatás után tudatosságunk belép egy „fizikai” testbe, bezáródik és ráhangolódik erre a frekvenciatartományra. Így amikor az újszülöttek megszületnek, akkor ezt a „világot” látják és nem egy másikat. Lehetséges azonban ráhangolódni egyik elsődleges valóságra, s közben tudatában lenni másik dimenzióknak is, a hatodik érzéknek nevezett lelki-látás, hallás vagy intuíció révén.
A médiumok ráhangolják tudatosságukat más frekvenciákra, és elérnek egy csatornát, hogy onnan más információt hozzanak le. Ezek némelyike lehet fantasztikusan előrehaladott, de teljes zagyvaság is. Ez a kommunikátortól és a „csatorna” vagy médium minőségétől függ.
Számtalan történet szól mások által nem látott dolgokat látó csecsemőkről, vagy olyan kisgyermekekről, akiknek különös „barátaik” – szellemi lények – vannak, akik látogatják őket.
Fiatal gyerekek különösen nyitottak erre, mert a médiumi képességek teljes skálájával érkeznek, mielőtt tudatlan szüleik, a gyermekpszichológusok és az „oktatás” le nem kussoltatja őket.
Ilyen körülmények közt a gyerekek hamar megtanulják, hogy kevesebb zűrrel jár kikapcsolni interdimenzionális képességeiket, mintsem használni azokat – ezt diktálja a túlélés.
Az Illuminátusok hatalmi struktúrája azt akarja, hogy a népesség kizárólag csak az öt érzékszerv világát fogja fel, és társadalmaink majdnem teljes mértékben arra irányulnak, hogy látó, halló, ízlelő, érintő és szagló érzékszerveinket elbűvöljék.
Az emberek sokkal könnyebben átverhetők és irányíthatók elvágva az információ, az intuíció és inspiráció magasabb forrásaitól.
E motiváció állt az „ez a világ van és kész” típusú tudomány/vallás létrehozása mögött, ami napjainkig kizárólagosan uralja iskoláinkat és egyetemeinket. A főbb vallásokat ugyancsak e világ falai védelmére használták, azzal, hogy mindenkit, aki képes volt kommunikálni más dimenziókkal, az Ördög szolgájának bélyegeztek.
A Szent Inkvizíció százezreket mészárolt le csupán azért, mert interdimenzionális adottságokkal rendelkeztek. Ha azt mondod, hogy „hangokat hallasz” vagy „szellemeket látsz”, akkor elítélnek (paranoid skizofrénia) és gúny tárgyává tesznek, sőt elmegyógyintézetbe zárnak, míg ha azt mondod, hogy maga a keresztény Isten „van vonalban”, vagy a Szűzanya jelent meg neked, akkor rögtön szentélyt akarnak építeni köréd.
A különbség csak annyi, hogy az egyik megkérdőjelezi a hivatalos hitrendszert, a másik eladja azt.
(forrás:rejtelyekszigete.com)
A társadalomban hivatalosan mindössze csak aközött választhatunk: abban hiszünk, hogy ezen életciklus végén egyszerűen csak megszűnünk létezni, vagy ki leszünk szolgáltatva valami diktatórikus Istennek, aki annyira szeret, hogy képes akár a Pokol tüzére is vetni minket örökre, ha nem hajtunk fejet, és hullunk térdre előtte elég gyorsan.
Kora gyerekkoromtól fogva visszautasítottam mindkét nézetet. Egyformán nevetségesnek tűntek, és csak 1990 után – megkezdve tudatos utazásomat – leltem számomra értelmes válaszokra.
Rájöttem – vagy inkább visszaemlékeztem –, hogy
amit Teremtésnek hívunk, az ugyanazon téren osztozó végtelenül sok frekvenciából és dimenzióból áll.
Olyanok, mint a teredbe adásukat sugárzó tévé vagy rádióállomások. Ott vannak ezek az adások körülötted és a testedben, de nem lépnek tudatosan kölcsönhatásba veled vagy egymással, egyszerűen csak azért, mert különböző frekvencián rezegnek. Csak amikor a frekvenciák nagyon közeliek, akkor lépnek kölcsönhatásba.
Ha beállítasz egy vevőt az „A” adóra, akkor azt fogod hallani. Nem hallhatod a többi adót, mert a vevődet nem arra a frekvenciára hangoltad, de ettől azok még léteznek, és mások talán éppen azt hallgatják.
Vevődet átállítva a „B” adóra azt fogod hallani, de ettől még az „A” adó nem tűnt el. Tovább létezik, és sugározza adását, csak egyszerűen nem hallod többé. Ezen egyszerű alapelvek írják le a létezés természetét a saját és a többi kapcsolódó dimenzióban. E különböző „világok” ugyanazon a téren osztozhatnak, mert különböző frekvencián rezegnek.
Amikor nem sokkal a fogantatás után tudatosságunk belép egy „fizikai” testbe, bezáródik és ráhangolódik erre a frekvenciatartományra. Így amikor az újszülöttek megszületnek, akkor ezt a „világot” látják és nem egy másikat. Lehetséges azonban ráhangolódni egyik elsődleges valóságra, s közben tudatában lenni másik dimenzióknak is, a hatodik érzéknek nevezett lelki-látás, hallás vagy intuíció révén.
A médiumok ráhangolják tudatosságukat más frekvenciákra, és elérnek egy csatornát, hogy onnan más információt hozzanak le. Ezek némelyike lehet fantasztikusan előrehaladott, de teljes zagyvaság is. Ez a kommunikátortól és a „csatorna” vagy médium minőségétől függ.
Számtalan történet szól mások által nem látott dolgokat látó csecsemőkről, vagy olyan kisgyermekekről, akiknek különös „barátaik” – szellemi lények – vannak, akik látogatják őket.
Fiatal gyerekek különösen nyitottak erre, mert a médiumi képességek teljes skálájával érkeznek, mielőtt tudatlan szüleik, a gyermekpszichológusok és az „oktatás” le nem kussoltatja őket.
Ilyen körülmények közt a gyerekek hamar megtanulják, hogy kevesebb zűrrel jár kikapcsolni interdimenzionális képességeiket, mintsem használni azokat – ezt diktálja a túlélés.
Az Illuminátusok hatalmi struktúrája azt akarja, hogy a népesség kizárólag csak az öt érzékszerv világát fogja fel, és társadalmaink majdnem teljes mértékben arra irányulnak, hogy látó, halló, ízlelő, érintő és szagló érzékszerveinket elbűvöljék.
Az emberek sokkal könnyebben átverhetők és irányíthatók elvágva az információ, az intuíció és inspiráció magasabb forrásaitól.
E motiváció állt az „ez a világ van és kész” típusú tudomány/vallás létrehozása mögött, ami napjainkig kizárólagosan uralja iskoláinkat és egyetemeinket. A főbb vallásokat ugyancsak e világ falai védelmére használták, azzal, hogy mindenkit, aki képes volt kommunikálni más dimenziókkal, az Ördög szolgájának bélyegeztek.
A Szent Inkvizíció százezreket mészárolt le csupán azért, mert interdimenzionális adottságokkal rendelkeztek. Ha azt mondod, hogy „hangokat hallasz” vagy „szellemeket látsz”, akkor elítélnek (paranoid skizofrénia) és gúny tárgyává tesznek, sőt elmegyógyintézetbe zárnak, míg ha azt mondod, hogy maga a keresztény Isten „van vonalban”, vagy a Szűzanya jelent meg neked, akkor rögtön szentélyt akarnak építeni köréd.
A különbség csak annyi, hogy az egyik megkérdőjelezi a hivatalos hitrendszert, a másik eladja azt.
(forrás:rejtelyekszigete.com)