Nem csak üres szólam, hogy lepereg előtted életed filmje.
Hosszú ideje óta vitatkoznak arról tudósok és laikusok, valódiak-e a halálközeli élmények, vagy csak érzékcsalódás áldozatai, akik megtapasztalják ezeket.
Az egyik végletet az képviseli, hogy a haldokló úgy érezte, lassan felemelkedik, felülről látta önmagát és az őt körülvevő embereket. Aztán valaki vagy valami visszaküldte a testébe, felébredt, és újra élt. A tudósok egy része viszont azt mondja, mindez csupán hallucináció: haldoklás közben az agyban oxigénhiányos állapot lép fel, és emiatt mindenféléket képzelünk, miközben lassan távozik felőlünk az élet.
Elképesztő utazások
Nos, izraeli tudósok most arra jutottak, hogy a halálközeli élmények valóban megtörténnek, legalábbis tényleg lepereg előttünk életünk filmje. A halálból visszatértek elmesélték, hogy végigélték, mi minden történt velük az életükben, átértékelték az eseményeket, és más emberként ébredtek. A tudósok számos halálból visszatért emberrel beszéltek, aztán összegezték tapasztalataikat. Az egyik érdekesség, hogy „életünk filmje” nem időrendben pereg le, mint a hollywoodi filmekben vagy a reklámokban. Egyesek találkoztak elhunyt szeretteikkel – még a házi kedvenceket is beleértve –, mások az időben utaztak és elképesztő helyekre jutottak el, amelyeket emberi elme nem is találhat ki.
„Nem összefüggők ezek a lepergő történetek, és nincsenek időbeli korlátok” – mondja a jeruzsálemi Hadassah Egyetem kutatójának egyik páciens.
„Egy másodperc volt, de egy évnek tűnt... mindkettő volt és egyik sem” – számolt be egy másik, aki szerint az élményt képtelenség szavakkal leírni.
Egy harmadik páciens azt mesélte el, hogy találkozott a legtöbb elhunyt családtagjával, és átélte azokat a fájdalmakat, amelyeket ők az élet során.
Apám bánata
Olyan is előfordult, hogy az egyik halálból visszatérő az apjával találkozott, aki hosszan elmesélte neki, milyen nehéz gyerekkora volt. Az izraeli tudósok egyébként azon a konzervatív állásponton vannak, hogy a halálközeli élményeket az agy azon területének zavarai okozzák, amelyek az emlékeket tárolják. A legtöbb esetben az agynak ezek a területei funkcionálnak legtovább a haldoklás során, miközben a többi testrész már lassan felmondja a szolgálatot (kivéve, ha a páciens súlyos agysérülést szenvedett).
A hit megmarad
Az új kutatás nem ingatja meg azok hitét, hogy igenis létezik halálon túli élet, és a visszatérőket valaki visszaküldi az életbe, mert még dolguk van a Földön. Eltérő kultúrákhoz tartozó emberek is arról számoltak, hogy haldoklás közben egy sötét alagútban haladtak, amelynek végén nagy fényesség várta őket. Ekkor azt érezték, hogy vissza kell fordulniuk, és fölébredtek a műtőasztalon.
(forrás: http://blikkruzs.blikk.hu)
Hosszú ideje óta vitatkoznak arról tudósok és laikusok, valódiak-e a halálközeli élmények, vagy csak érzékcsalódás áldozatai, akik megtapasztalják ezeket.
Az egyik végletet az képviseli, hogy a haldokló úgy érezte, lassan felemelkedik, felülről látta önmagát és az őt körülvevő embereket. Aztán valaki vagy valami visszaküldte a testébe, felébredt, és újra élt. A tudósok egy része viszont azt mondja, mindez csupán hallucináció: haldoklás közben az agyban oxigénhiányos állapot lép fel, és emiatt mindenféléket képzelünk, miközben lassan távozik felőlünk az élet.
Elképesztő utazások
Nos, izraeli tudósok most arra jutottak, hogy a halálközeli élmények valóban megtörténnek, legalábbis tényleg lepereg előttünk életünk filmje. A halálból visszatértek elmesélték, hogy végigélték, mi minden történt velük az életükben, átértékelték az eseményeket, és más emberként ébredtek. A tudósok számos halálból visszatért emberrel beszéltek, aztán összegezték tapasztalataikat. Az egyik érdekesség, hogy „életünk filmje” nem időrendben pereg le, mint a hollywoodi filmekben vagy a reklámokban. Egyesek találkoztak elhunyt szeretteikkel – még a házi kedvenceket is beleértve –, mások az időben utaztak és elképesztő helyekre jutottak el, amelyeket emberi elme nem is találhat ki.
„Nem összefüggők ezek a lepergő történetek, és nincsenek időbeli korlátok” – mondja a jeruzsálemi Hadassah Egyetem kutatójának egyik páciens.
„Egy másodperc volt, de egy évnek tűnt... mindkettő volt és egyik sem” – számolt be egy másik, aki szerint az élményt képtelenség szavakkal leírni.
Egy harmadik páciens azt mesélte el, hogy találkozott a legtöbb elhunyt családtagjával, és átélte azokat a fájdalmakat, amelyeket ők az élet során.
Apám bánata
Olyan is előfordult, hogy az egyik halálból visszatérő az apjával találkozott, aki hosszan elmesélte neki, milyen nehéz gyerekkora volt. Az izraeli tudósok egyébként azon a konzervatív állásponton vannak, hogy a halálközeli élményeket az agy azon területének zavarai okozzák, amelyek az emlékeket tárolják. A legtöbb esetben az agynak ezek a területei funkcionálnak legtovább a haldoklás során, miközben a többi testrész már lassan felmondja a szolgálatot (kivéve, ha a páciens súlyos agysérülést szenvedett).
A hit megmarad
Az új kutatás nem ingatja meg azok hitét, hogy igenis létezik halálon túli élet, és a visszatérőket valaki visszaküldi az életbe, mert még dolguk van a Földön. Eltérő kultúrákhoz tartozó emberek is arról számoltak, hogy haldoklás közben egy sötét alagútban haladtak, amelynek végén nagy fényesség várta őket. Ekkor azt érezték, hogy vissza kell fordulniuk, és fölébredtek a műtőasztalon.
(forrás: http://blikkruzs.blikk.hu)