A lélek, amely a testet élteti, minden élő formában megtalálható. Amikor a lélek a testben van, a test él, amikor viszont elhagyja azt, a test meghal. A lélek Isten egy cseppje. Amikor ráébredünk, hogy igazi lényünk a lelkünk, és arra a helyre visszük a lelkünket, amelyet úgy nevezünk, hogy a lélek székhelye, akkor összekapcsolódunk az isteni Áradattal, Isten Fényével és Hangjával.
A lélek Istentől jött el, összetartozik a Lélekfelettivel – akit nevezhetünk Istennek, Úrnak vagy másként is –, és ha összekapcsolódunk ezzel az Áradattal, amely Istenből árad ki, visszatérhetünk a Forrásunkhoz, visszautazhatunk lelkünk örök Hazájába. Az ok, amiért nem vagyunk a tudatában a bennünk lévő Fénynek és Hangzásnak, a figyelmünkkel kapcsolatos. Figyelmünk a lelkünk külső kifejeződése, amely jelenleg szétszóródik a testünkben, és öt érzékszervünkön keresztül kiárad belőle. Az öt érzék: a látás, hallás, szaglás, tapintás és íz érzékelés. Ezeken át árad ki a figyelmünk a testen kívülre.
A meditáció módszere nagyon egyszerű és könnyű, ezért bárki könnyedén gyakorolhatja. A meditáció koncentráció. Nincs szükség hozzá nehéz testhelyzetekre, ászanákra. Oly egyszerű, természetes módszer, hogy egyaránt gyakorolhatja a fiatal gyermek és az idős ember, az egészséges és a testi rendellenességtől szenvedő is. A meditáció segítségével mindenki bejuthat a benső birodalmakba. A meditáció folyamatában visszahúzzuk a figyelmünket a külső világból, és a lélek székhelyére összpontosítjuk, amely a két szemöldök között és mögött helyezkedik el.
Hat csakra (energiaközpont) létezik a testünkben. A guda csakra a gerincoszlop aljánál helyezkedik el. Az indri a nemzőszervek közelében, a nabhi pedig a köldök felett található. A hriday csakra a szívnél, a kanth helye a gégefőnél van. Az anja vagy aggya csakra úgy ismert, mint harmadik szem, tizedik kapu; a két szemöldök között és mögötti pontban található. A test elhagyásához a léleknek minden csakrán keresztül kell haladnia. Ezért a figyelmünket a legmagasabb ponton elhelyezkedő csakrára összegezzük, amelyiken utolsóként halad át a lélek! Az élet oly rövid! Csak korlátozott időmennyiséggel rendelkezünk. Miért pazarolnánk arra, hogy a legalsó csakrától haladjunk fölfelé, amikor a legmagasabb pontnál is kezdhetünk? Így gyorsabban érhetjük el célunkat.
Néhány jógaforma a testi működések ellenőrzésével foglalkozik. Testünkben kétféle áram található: a motorikus és az érzékáramok. Az előbbiek tartják életben a testet, felügyelik az akaraton kívüli testi funkciókat: a köröm és a haj növekedését, a légzést és a vérkeringést. Amikor a benső Fényre és Hangra meditálunk, nem foglalkozunk a motorikus áramokkal. Hagyjuk, hogy tovább működjenek. Nem nyúlunk a folyamatokhoz, amelyek a világban éltetnek bennünket. Helyettük a testérzetet adó érzékelő áramokat vonjuk vissza. Ezeken keresztül tudatosul bennünk a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Az érzékszervek közreműködésével örülhetünk a szép látványnak, harmonikus hangoknak, édes illatoknak, pompás ízeknek és kellemes tapintásérzeteinknek. Ha az érzékelő áramokat visszahúzzuk a külvilágból, és a lélek székhelyén összpontosítjuk, a benső szemünkkel és fülünkkel láthatunk és hallhatunk. Utazhatunk a benső világokban.
Ugyanez a folyamat megy végbe a halál idején is. Amikor valaki haldoklik, először a lábfeje válik érzéketlenné, majd a lábszára, azután a törzse. Végül a lélek a szemfókuszban összpontosul. A halál beálltakor a szemgolyók először felfelé fordulnak, majd lefelé – a lélek elhagyja a testet. A benső Fényre és Hangra való összpontosítás helye a harmadik szem, amely a legmagasabban elhelyezkedő csakra a testben. A lélek innen távozik el a halál pillanatában.
A Bibliában utalás történik az ezüstszálra. Halálkor az ezüstszál elszakad. Nincs lehetősége többé a léleknek, hogy visszatérjen a testbe. A meditációban viszont, amit a spiritualitás tudományának tanárai tanítanak, lelkünk beléphet a benső világokba, miközben érintetlen marad az ezüstszál. Így élvezhetjük a benső békességet, nyugalmat, üdvösséget, és megmarad a módja annak, hogy bármikor visszatérjünk a testünkbe.
(forrás: satsang.hu)
A meditáció módszere nagyon egyszerű és könnyű, ezért bárki könnyedén gyakorolhatja. A meditáció koncentráció. Nincs szükség hozzá nehéz testhelyzetekre, ászanákra. Oly egyszerű, természetes módszer, hogy egyaránt gyakorolhatja a fiatal gyermek és az idős ember, az egészséges és a testi rendellenességtől szenvedő is. A meditáció segítségével mindenki bejuthat a benső birodalmakba. A meditáció folyamatában visszahúzzuk a figyelmünket a külső világból, és a lélek székhelyére összpontosítjuk, amely a két szemöldök között és mögött helyezkedik el.
Hat csakra (energiaközpont) létezik a testünkben. A guda csakra a gerincoszlop aljánál helyezkedik el. Az indri a nemzőszervek közelében, a nabhi pedig a köldök felett található. A hriday csakra a szívnél, a kanth helye a gégefőnél van. Az anja vagy aggya csakra úgy ismert, mint harmadik szem, tizedik kapu; a két szemöldök között és mögötti pontban található. A test elhagyásához a léleknek minden csakrán keresztül kell haladnia. Ezért a figyelmünket a legmagasabb ponton elhelyezkedő csakrára összegezzük, amelyiken utolsóként halad át a lélek! Az élet oly rövid! Csak korlátozott időmennyiséggel rendelkezünk. Miért pazarolnánk arra, hogy a legalsó csakrától haladjunk fölfelé, amikor a legmagasabb pontnál is kezdhetünk? Így gyorsabban érhetjük el célunkat.
Néhány jógaforma a testi működések ellenőrzésével foglalkozik. Testünkben kétféle áram található: a motorikus és az érzékáramok. Az előbbiek tartják életben a testet, felügyelik az akaraton kívüli testi funkciókat: a köröm és a haj növekedését, a légzést és a vérkeringést. Amikor a benső Fényre és Hangra meditálunk, nem foglalkozunk a motorikus áramokkal. Hagyjuk, hogy tovább működjenek. Nem nyúlunk a folyamatokhoz, amelyek a világban éltetnek bennünket. Helyettük a testérzetet adó érzékelő áramokat vonjuk vissza. Ezeken keresztül tudatosul bennünk a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Az érzékszervek közreműködésével örülhetünk a szép látványnak, harmonikus hangoknak, édes illatoknak, pompás ízeknek és kellemes tapintásérzeteinknek. Ha az érzékelő áramokat visszahúzzuk a külvilágból, és a lélek székhelyén összpontosítjuk, a benső szemünkkel és fülünkkel láthatunk és hallhatunk. Utazhatunk a benső világokban.
Ugyanez a folyamat megy végbe a halál idején is. Amikor valaki haldoklik, először a lábfeje válik érzéketlenné, majd a lábszára, azután a törzse. Végül a lélek a szemfókuszban összpontosul. A halál beálltakor a szemgolyók először felfelé fordulnak, majd lefelé – a lélek elhagyja a testet. A benső Fényre és Hangra való összpontosítás helye a harmadik szem, amely a legmagasabban elhelyezkedő csakra a testben. A lélek innen távozik el a halál pillanatában.
A Bibliában utalás történik az ezüstszálra. Halálkor az ezüstszál elszakad. Nincs lehetősége többé a léleknek, hogy visszatérjen a testbe. A meditációban viszont, amit a spiritualitás tudományának tanárai tanítanak, lelkünk beléphet a benső világokba, miközben érintetlen marad az ezüstszál. Így élvezhetjük a benső békességet, nyugalmat, üdvösséget, és megmarad a módja annak, hogy bármikor visszatérjünk a testünkbe.
(forrás: satsang.hu)