Csak az Egyesült Államok területén legalább száz olyan helyet tartanak nyilván, ahol valaha gyógyító kereket készítettek az indiánok. Ezek közül a leghíresebb a Bighorn-hegységben található. Ismerkedjünk meg rajta keresztül a gyógyító kerék rejtélyeivel!
Senki sem tudja pontosan, hogy az indián kultúra mikortól kezdett ún. gyógyító kerekeket alkotni. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a gyógyító kerekek kultusza jóval az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza.
Ezeknek a kőből készült köröknek, kőhalmoknak az átmérője akár a 10 métert is meghaladhatja, a közepéből küllőnek tűnő sugarak indulnak a körvonalhoz. Így lényegében egy zodiákusra emlékeztető ábrát kapunk. Talán emiatt gondolják a kutatók, hogy a gyógyító kerék az indián kozmológia földi vetülete, jelképe lehet. De tippelések és következtetések helyett forduljunk az egyik varjú indián legendához, amely e különleges körről regél.
A legendák szerint az indiánok ősei szellem formájában először e gyógyító körökön keresztül érkeztek meg erre a világra. Egy Égett Arcú fiúnak – aki gyerekkorában a tűzbe pottyant – látomása támadt, mialatt a hegyeket járta. Majd azon a helyen, ahol az égi üzenetet kapta, megépítette az első gyógyító kereket.
Az egyik legenda szerint ez a kör gyógyította meg a fiatal fiú arcát, egy másik mítosz szerint megmentett egy madárfiókát, s jótette váltotta ki a csodát. Bárhogy is esett, az indiánok az archaikus időtől kezdve mágikus-vallási kultuszuk szent helyének tekintik ezeket a kövekből megformált gyógyító köröket/kerekeket.
Az őslakók hagyományai úgy tartják, hogy ezeken a szent helyeken átjárók vannak a mi világunk és a szellemek világa között, s aki e körbe beteszi a lábát, az a Nagy Szellemmel léphet kapcsolatba. Megjegyzendő, hogy az indiánok Nagy Szellem fogalma a világmindenség teremtőjére vonatkozik.
Így érthető, hogy miért járják körbe vagy táncolják körbe rendszeresen ünnepi szertartásaik keretében e különleges gyógyító és spirituális energiákat árasztó köröket az indián beavatottak.
A körök többosztatúsága és tájolása további kérdéseket vet fel. Egyes csillagászok szerint a köröket, azok küllőit pontos csillagászati objektumokhoz tájolták, ebből következően részben akár égi térképek is lehetnek. Így a Nap, a Hold, illetve egyes bolygók, helyzetének meghatározására, sőt még az égtájak jelölésére is használhatták. Különösen akkor, amikor a nép életében vagy a természetben valamilyen fordulópontot akartak megjelölni. Hadd utaljak arra, hogy ezek az 5-25 méter átmérőjű körök egy-egy meghosszabbított küllője olyan csillagászati eseményekkel esik egybe, mint a napforduló idején a felkelő nap iránya. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy a körök szélére olyan kőkupacokat is raktak, melyek pontosan jelölték a négy égtáj irányát.
Vegyük például Bighorn gyógyító kerekét, amely 75 láb (22,86 méter) átmérőjű, 28 sugár vagy küllő indul a középpontjából. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy nem csak önmagában áll a semmi közepén, hanem egy sokkal nagyobb archeológiai lelőhelyekből álló komplexum szerves részét képezi, a kultúra hagyatékát pedig 7000 évesre becsülik.
Véleményem szerint ezek a gyógyító körök olyan szent erőtereken épültek, ahol beavatásokat tartottak és a természet szellemeivel léptek kapcsolatba az indiánok. Ne felejtsük el, hogy a magyarokhoz hasonlóan az olyan indián törzsek is, mint a varjúk vagy a sosonok, maximálisan tisztelték a természetet és a magasabb világok szellemeit. Ennek megfelelően miként őseink, úgy az amerikai indiánok is tisztelték és rendszeresen megerősítették kapcsolatukat a négy égtáj szellemével, a négy őselemmel (tűzzel, vízzel, földdel és levegővel), a Földanyával és a Nagy Szellemmel, valamint a saját ősi forrásukat vagy lelki vezetőjüket jelképező állatokkal (sokan totemnek nevezik ezeket, de ez sok tévképzetre adhat okot azok körében, akik nincsenek a beavatotti tudás birtokában). Ebben egyébiránt az emberiség ősvallásának egyértelmű nyomait fedezheti fel az elfogulatlan kutató.
A beavatásokon kívül gyógyulásért, feltöltődésért, útmutatásért, segítség- és üzenetkéréséért, elcsendesedését, szellemi utazásokért és egyéb vallási rituáléért járultak az indiánok saját szent köreikhez.
Ahogyan Püthagorasz kérte, hogy ne zavarják meg az ő köreit, úgy az indiánok is kérték, de hiába. A fehér ember, pontosabban a turisták egy része nem tartotta tiszteletben ezeket a szent helyeket.
Sajnálatosan a szóban forgó gyógyító keréknek, ami Wyomingi Bighorn Nemzeti Parkban található, szintén ki kellett állnia a turisták rohamait, akik nem feltétlenül a megfelelő tisztelettel és kegyelettel állnak hozzá a legjobb állapotban fennmaradt régészeti leletekhez. Remélhetőleg az ilyen típusú cikkek, mint amilyen ez is, segít felébreszteni az emberek szent helyek és eszmék iránti tiszteletét. Csak Dél-Dakota, Wyoming, Montana, Alberta és Saskatchewan területén 70-150 kereket sikerült eddig beazonosítani.
(Száraz György)
Senki sem tudja pontosan, hogy az indián kultúra mikortól kezdett ún. gyógyító kerekeket alkotni. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a gyógyító kerekek kultusza jóval az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza.
Ezeknek a kőből készült köröknek, kőhalmoknak az átmérője akár a 10 métert is meghaladhatja, a közepéből küllőnek tűnő sugarak indulnak a körvonalhoz. Így lényegében egy zodiákusra emlékeztető ábrát kapunk. Talán emiatt gondolják a kutatók, hogy a gyógyító kerék az indián kozmológia földi vetülete, jelképe lehet. De tippelések és következtetések helyett forduljunk az egyik varjú indián legendához, amely e különleges körről regél.
A legendák szerint az indiánok ősei szellem formájában először e gyógyító körökön keresztül érkeztek meg erre a világra. Egy Égett Arcú fiúnak – aki gyerekkorában a tűzbe pottyant – látomása támadt, mialatt a hegyeket járta. Majd azon a helyen, ahol az égi üzenetet kapta, megépítette az első gyógyító kereket.
Az egyik legenda szerint ez a kör gyógyította meg a fiatal fiú arcát, egy másik mítosz szerint megmentett egy madárfiókát, s jótette váltotta ki a csodát. Bárhogy is esett, az indiánok az archaikus időtől kezdve mágikus-vallási kultuszuk szent helyének tekintik ezeket a kövekből megformált gyógyító köröket/kerekeket.
Az őslakók hagyományai úgy tartják, hogy ezeken a szent helyeken átjárók vannak a mi világunk és a szellemek világa között, s aki e körbe beteszi a lábát, az a Nagy Szellemmel léphet kapcsolatba. Megjegyzendő, hogy az indiánok Nagy Szellem fogalma a világmindenség teremtőjére vonatkozik.
Így érthető, hogy miért járják körbe vagy táncolják körbe rendszeresen ünnepi szertartásaik keretében e különleges gyógyító és spirituális energiákat árasztó köröket az indián beavatottak.
A körök többosztatúsága és tájolása további kérdéseket vet fel. Egyes csillagászok szerint a köröket, azok küllőit pontos csillagászati objektumokhoz tájolták, ebből következően részben akár égi térképek is lehetnek. Így a Nap, a Hold, illetve egyes bolygók, helyzetének meghatározására, sőt még az égtájak jelölésére is használhatták. Különösen akkor, amikor a nép életében vagy a természetben valamilyen fordulópontot akartak megjelölni. Hadd utaljak arra, hogy ezek az 5-25 méter átmérőjű körök egy-egy meghosszabbított küllője olyan csillagászati eseményekkel esik egybe, mint a napforduló idején a felkelő nap iránya. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy a körök szélére olyan kőkupacokat is raktak, melyek pontosan jelölték a négy égtáj irányát.
Vegyük például Bighorn gyógyító kerekét, amely 75 láb (22,86 méter) átmérőjű, 28 sugár vagy küllő indul a középpontjából. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy nem csak önmagában áll a semmi közepén, hanem egy sokkal nagyobb archeológiai lelőhelyekből álló komplexum szerves részét képezi, a kultúra hagyatékát pedig 7000 évesre becsülik.
Véleményem szerint ezek a gyógyító körök olyan szent erőtereken épültek, ahol beavatásokat tartottak és a természet szellemeivel léptek kapcsolatba az indiánok. Ne felejtsük el, hogy a magyarokhoz hasonlóan az olyan indián törzsek is, mint a varjúk vagy a sosonok, maximálisan tisztelték a természetet és a magasabb világok szellemeit. Ennek megfelelően miként őseink, úgy az amerikai indiánok is tisztelték és rendszeresen megerősítették kapcsolatukat a négy égtáj szellemével, a négy őselemmel (tűzzel, vízzel, földdel és levegővel), a Földanyával és a Nagy Szellemmel, valamint a saját ősi forrásukat vagy lelki vezetőjüket jelképező állatokkal (sokan totemnek nevezik ezeket, de ez sok tévképzetre adhat okot azok körében, akik nincsenek a beavatotti tudás birtokában). Ebben egyébiránt az emberiség ősvallásának egyértelmű nyomait fedezheti fel az elfogulatlan kutató.
A beavatásokon kívül gyógyulásért, feltöltődésért, útmutatásért, segítség- és üzenetkéréséért, elcsendesedését, szellemi utazásokért és egyéb vallási rituáléért járultak az indiánok saját szent köreikhez.
Ahogyan Püthagorasz kérte, hogy ne zavarják meg az ő köreit, úgy az indiánok is kérték, de hiába. A fehér ember, pontosabban a turisták egy része nem tartotta tiszteletben ezeket a szent helyeket.
Sajnálatosan a szóban forgó gyógyító keréknek, ami Wyomingi Bighorn Nemzeti Parkban található, szintén ki kellett állnia a turisták rohamait, akik nem feltétlenül a megfelelő tisztelettel és kegyelettel állnak hozzá a legjobb állapotban fennmaradt régészeti leletekhez. Remélhetőleg az ilyen típusú cikkek, mint amilyen ez is, segít felébreszteni az emberek szent helyek és eszmék iránti tiszteletét. Csak Dél-Dakota, Wyoming, Montana, Alberta és Saskatchewan területén 70-150 kereket sikerült eddig beazonosítani.
(Száraz György)
A Bighorn-i gyógyító kerék - videó