Az angyalok világa a vágyak, az érzések, a gondolatok búvóhelye. Az angyalok világának magyarázata sokakban kétségeket támaszt, másokban pedig feltétel nélkül létező.
Ez így is van rendjén.
Az angyalszféra egy másik dimenzió, az életnek egy következő állapota az Istenhez vezető úton. Népes sereglet lakja, hierarchikus rendbe szerveződve, feladatkörökkel, megbízatásokkal, fejlődésekkel és visszaesésekkel.
Kicsit bekéredzkedünk most az angyali társadalom láthatatlan világának rendszerébe, hogy megismerjük azt a különleges világot, melytől lehet, eddig csak félelmeid tartottak távol.
Életed
Most arról az életről akarok beszélni, amit éppen élsz.
Születésedkor vállaltad, hogy jelen leszel ebben a világban, mert dolgod van itt. Bármilyen életet élsz.
Nyomor, betegség, veszteség, kilátástalanság, ez mind saját vállalásod, de ugyanúgy benne van az is, hogy képes vagy ezt megváltoztatni. Nem látszik úgy, hogy igen, pedig DE.
Tudnod kell, hogy minden élet értelmes. A rövid élet is, a beteg élet is, a gazdag élet is okkal van jelen. A nagy rendezőelv, isten tudja, miért küldte éppen oda gyermekét, vagy másképp fogalmazva: miért vállalta lelked ezt az utat a születést megelőző időkben. S mivel az élet sajátja a próbatétel, fontos, hogy elfogadd ezt.
Boldogságra teremtődtünk, de feladatok sűrű szövevényén át. Aki jól oldja meg feladatait, annak kijár a jutalmakból is. Ez törvény, természeti törvény.
Születésedkor melléd szegődtek – oda lettek teremtve – láthatatlan segítőid. Tudtad ezt annak előtte, hogy ott lesznek, a feladat a földi testben az, hogy lelked felismerje őket, hiszen a fizikai test erre nem képes. Őket csak érezni lehet, intuícióval, hatodik érzékkel érzékelni. Ezért kár minden erőlködésért.
Ezek az angyali lények azért vannak melletted, hogy érezd: nem vagy egyedül. Hogy minden lépésedet vigyázzák, amint létüket elfogadod, s engeded, hogy átlépjenek a kapun.
Ők tudják, hogy pontosan ott vagy jó helyen, ahol éppen vagy.
S te honnan tudod, hogy ez így van?
Onnan, hogy amint a magadénak érzed ezt az életet, elfogadod, hogy ez a te utad, egyszerűen béke árad szét a testedben. Lelked tudja, hogy így van, a testednek van szüksége a megnyugtatásra.
Tudom, a helyzeted közel sem eszményi. Szűken mért az ég, amikor utadra bocsátott – mondod –, hogyan lenne ez a te utad, ekkora hiányokkal, ennyi boldogtalanul átélt pillanattal?
Az út éppen ez, ez a sok boldogtalannak vélt pillanat. Egészen addig kell taposnod köveit, míg rá nem lelsz az első fénylő kavicsra. Ez a fénylő kavics pedig nem más, mint az addig keserűen átélt pillanat másik oldala, amikor meglátod a lényeget – fájdalmaid sűrű posztóján keresztül.
Azt, hogy minden fájdalom érted van. Addig fáj, míg meg nem érted: leckét kaptál, amit addig ismételtet veled az élet, míg rá nem jössz, hogy a megoldás benned van, mindig is ott volt. Minden tüske addig szúr, míg ki nem húzod. Vagyis változnod kell a szeretetben.
Annyiszor elgondolkodsz ezen.
Nehézségeid addig aggasztanak, míg el nem fogadod azokat. Míg a megoldást nem önmagadban kezded el keresni. Ez a keserű pillanat másik oldala.
Kíváncsi vagy, mi a megoldás, tudom, mindig türelmetlenné tesz a kérdés. Beszéltük már: az elfogadás. Saját életed elfogadása. Ez a tiéd, ezt kell élned, s amint belesimulsz a legnagyobb veszteségekbe is, együttműködsz helyzeteddel, az ég elkezd kitisztulni. Idővel. Addig kell rónod köreidet, megtenni a hiábavalónak tűnő lépéseket, a viszonzatlan segítségnyújtást is, míg le nem dolgozod az adósságod. Amint ez megtörténik, a dolgok egyszerre jobbra fordulnak. Azt súgják angyalaid: csak tedd, ami a dolgod, ne kételkedj, ne kérdezd a miérteket, csak tedd. Légy igazi önmagad, add a legtöbb szeretetet, amit csak tudsz még akkor is, ha ez fáj, mert
viszonzatlan! A viszonzás angyalai arra várnak, hogy eljöjjön az ő idejük a jutalmak kiosztására. El fog jönni az idő. Őrizd meg nyugalmadat. Csak tedd a dolgod szeretettel! A végeredmény miatt ne aggodalmaskodj! Az aggódás az egyik legnegatívabb érzés. Meggátolja angyalaid munkáját.
Fogadd el, hogy ez az élet a te életed. Vigyázz, nem beletörődésre késztetnek, hanem elfogadásra.
Beletörődni annyi, mint – „na jó, bánja kánya, legyen így” – morogva bár, de belenyugszom. (Ez nem lélekkel történik.) Elfogadni pedig annyi, mint nyitott szívvel várni, mi történik, mert ez mind értem van.
Viszont. Az angyalok nem oldanak meg helyetted semmit. Segítenek, irányt mutatnak, jeleket küldenek, de ezeket neked kell észrevenned és hozzátenned éppen azt, amiért fizikai testben vagy, vagyis megtenned, amit meg kell. A cselekvés a lényege ennek a földi életnek.
Talán mondtuk ezt már…
ROSSZ DÖNTÉS
Nincs olyan, hogy rossz döntés. Ha rosszul választasz, azt azért teszed, mert akkor épp arra a leckére volt szükséged. Amint megtapasztaltad következményeit, tudni fogod, hogy melyik a következő jó választás. Tudni fogod.
Amíg csak mondják neked, nem tudod. Amint megtapasztaltad, már a tiéd.
Akkor és ott talán úgy tűnik, hibás döntést hoztál, de ne bánkódj emiatt, keresd a magasabb értelmét. Ha nem keresed, akkor is szembejön a válasz. Ekkor csapsz a homlokodra, hogy nahát, semmi nincs véletlenül és értelmetlenül! Ez az, amikor azt mondjuk, hogy minden rosszban van valami jó, vagy hogy minden rossznak keresd a jó oldalát.
Működik az isteni igazságszolgáltatás, dolgoznak az angyalok.
ANGYALI SÚGÁSOK
Égi üzenetek, halk súgások, megérzések, bizonytalan bizonyosságok. Mik ezek? Angyali súgások? Az angyalok akkor segítenek, ha kéred őket. „Istenem, segíts!”- sóhajtod, ha bajba kerülsz. Önkéntelen sóhaj lelked mélyéről, de mindig eljut a címzetthez.
Isten elküldi hozzád hírnökeit.
Hírét annak, hogy a helyes válasz mindig benned van, ott dübög belül, halld már meg végre! Amint kinyílik füled, szemed, hatodik érzéked, képes lesz az angyali nyelvezet is felszínre törni.
Különös – mondod. Tudatos agyad, a racionális, az elemző, a kritikus totálisan cserbenhagy ezekben a pillanatokban. Hiába erőlteted agyad, nem tudod elég erős prés alá szorítani. Erőlködésbe fogsz. Hallani akarod a választ, látni akarod azokat az angyali lényeket, akik állítólag melletted vannak a nehéz pillanatokban. Mégis akadályba ütközöl. Az akadály az erőlködés.
A tudat hogyan is férne össze a tudatalattival?
Az angyali válaszok onnan jönnek pedig, a tudat alsó – vagy inkább felső? – rétegéből, a hatodik érzéken át.
Azon a csatornán, melynek hullámhosszát a tudatos agy nem képes befogni. Nem lehet rajta erőszakot tenni.
Ezek a válaszok csak úgy jönnek, egyszerűen megtörténnek. Egyszerre csak itt vannak. Mint kész válaszok.
Látod, hallod, tudod – vagy valamilyen érthetetlen oknál fogva – megcselekszed.
A tudatos agy pedig végrehajt.
Mit is? A hatodik érzékkel befogott üzeneteket. Amikor tudod, hogy nem tudod, miért, de meg kell tenned valamit; nem tudod miért, de most más felé kell venned az útirányt, vagy nem tudod, miért, de fel kell hívnod valakit, ki kell nyitnod egy könyvet, mely már évek óta porosodik a polcodon…
Végtelen lehetőség adott a hatodik érzék számára, hogy bizonyítsa létét. Az benne a vicces, hogy a hatodik érzék egyáltalán nem akarja magát bizonyítani.
A bizonyítási kényszer mindig az ego sajátja.
Ha mégis érzékelni akarod a benned élő rejtett dimenzió létét, egy dolgot kell tenned: légy befogadó! Légy nyitott! Ha úgy akarod. A döntés a tudatos elméé. Érdekes, nem?
Hiába a tudatos döntés azonban, ha egód közbepimaszkodik.
A játék lényege, hogy az egót rendesen ki kell zárni belőle. Mi marad akkor – kérded – ., egy törékeny, sebezhető, csupasz lélek? Na ne!
A lélek akkor a legerősebb, amikor a legsebezhetőbb. Ez már csak egy ilyen paradox törvény, de megtanít mosolyogni mindenen. Megtanít arra, hogy ne vedd magad annyira komolyan, te törékeny ember, mert éppen ebbe roppansz bele.
Mit tesz az ego? Számolgat, egyenleget von, valóságszámításokba kezd, mérlegel, kritizál, és hát jól
odamondogat. Mert ezt kell tennie, ez a dolga. Mi vele a baj? Hiszen csak végzi Isten által kiszabott feladatát.
Mit tesz a lélek? Hagyja, hogy az ego ezt tegye, mert mindennek megadja saját létjogát. Közben várja, hogy éppen a racionális ego elvezessen arra az ösvényre, mely az irracionális világba vezet. Hogy lehet ez – kérded –, hogyan visz az ego éppen oda, ahol nincsen maradása?
Mert az ego fél. Fél attól, hogy magányossá válik, hogy beteg lesz, hogy becsapják és elhagyják, szóval fél mindentől, ami veszélyezteti létét. Mert az ego csak a fizikai lét sajátja. A szellemi régiókban nincs ego. Ott nincs rá szükség.
A fizikai test pedig tudja, hogy nem lehet örök, mert aki belép egyszer a földi létbe, az ki is lép onnan, vagyis fizikai képe megszűnik, vele együtt pedig az egy útra szerződött ego is.
Az ego félti létét, ezért keresi saját irracionális válaszait, közben elvezet téged a valódi felismerés ösvényére.
Nem akarja, és mégis. Mert kénytelen. Mert a mulandóság félelmetes számára, pedig éppen ez a sajátja.
Van, ki gyermekkorától fogva tudja, érzi, hogy ez a világ csak egy feladatpálya, van, aki később ébred rá erre, s van olyan is – nem kevés –, akinek csak akkor gyullad ki a láng, mikor a másik világ hívó szavára itt kell hagynia földi testét. Késő felismerés, de az örök lélek szempontjából nincs olyan, hogy késő. Mert a lélek számára nincs Idő.
A megcselekvés a lényeg, mert ez a földi élet oka. Más dimenziókban nincs lehetőség erre a sok csodára, amit emberként megélhetünk, átadhatunk. Csak a fizikai törvények rendjében tudjuk megcselekedni a globális lélek egyetlen feladatát, az elfogadást, a szeretetet. Mert a szeretet nem fogalom, nem érzés, hanem cselekvés.
Életed végén megtudod, ha addig nem sikerül erre rájönnöd.
Ne várj addig!
Angyalaid ráérnek várakozni, létük örök és időtlen, nem köti őket földi korlát. Ha kéred őket, jó; ha nem, úgy is jó. Hallottál a szabad akaratról. Tudom, van neked olyan, erős is, ebben is biztos vagyok, csak éppen roppant korlátolt. Mert a dolgokra egyáltalán nincs befolyásod. Azt gondolod, hogy van, és még sincs. Mert földi síkon gondolkodunk, földi látószöggel látjuk a világot, márpedig innen nem rajzolódnak ki az összefüggések.
Na jó, akkor emberként csak vergődjünk a porban – kérded –, ha ennyire nincs hatásunk saját életünkre? Hol van ez a felsőbb rend? Álljon meg előtted, nézzen a szemedbe, és mondja meg!
Van hatásod saját életedre, ne hidd, hogy előre írt lapok sorait teljesíted. A történetet te írod, de a hajlamok, a lehetőségek benned szunnyadnak, ha tetszik ez, ha nem. Egyik erősebb, s megnyilvánul, másik rejtőzködik, mert nem ismered fel magadban. Az új tudatosság arra ösztönöz, hogy felébreszd magadban ősi tudásod, bármi legyen is az. Mert a lélek tökéletes, kódolva van benne minden tudás. Hogy itt most milyen módon kell felszínre törnie,az a karma.
A karma pedig törölhető. De ez egy másik beszélgetés…
LÉPJ KAPCSOLATBA!
Jó, rendben – mondod. Valahol a dolgok elrendeződnek. Valaki vagy valakik elrendezik. Bizonyára van isteni igazságszolgáltatás. Mindennek kell, hogy oka legyen. Nem létezik, hogy ennyi baj történjen, ennyi igaztalan dolog essen meg veled. Mert miért?
Az okot ne itt keresd! Racionális elmével nem valószínű, hogy megfejtheted.
Lépj kapcsolatba!
Mesebeszéd, hogy angyalok vesznek körül. Képzelgés, és pusztán fantáziálgatás a láthatatlan világ sűrűje.
Saját valóságomat én teremtem, és senki más. Semmilyen felsőbb hatalom nem ura életemnek – mondod.
Ha mesének érzed, az is marad. Szép, gyermekkori történetek jótevőiként ott marad két dimenzióban a mesekönyvek lapjain az összes angyal, tündér, manó, kobold, istenek és istennők hatalmas csoportja. Mit gondolsz, ezek a lények mind fantáziaszülemények? Valamikor valaki kitalálta őket, s élnek a kollektív tudattalanban azóta is?
És ha ott vannak? Vagy bárhol máshol? Fel tudod fogni, vagy sem, számít? Mi számít akkor?
Az, hogy a kapcsolat működik, sőt nagyon jól működik. Tégy próbát! Légy hitetlen Tamás, kételkedj
nyugodtan! Következő problémádnál mondd azt magadnak, itt az idő, hogy megbizonyosodj. Hívd az
angyalokat. Mindegy, hogyan teszed – gondolatban vagy hangosan –, csak kérd őket.
Elég, ha annyit mondasz:
„angyalok, segítsetek!” És figyelj. Légy nyitott. Ne is várd, csak légy nyitott, és valamilyen csatornán megjelenik a válasz. Maradj középpontodban, gondolj arra, lehet, hogy vannak, lehet, hogy nincsenek…
Talán épp akkor szalad hozzád fiad egy jó gondolattal, vagy megszólal a rádióban egy dal, megcsörren a telefon a nap folyamán, levelet kapsz, egyszerűen eszedbe jut a válasz, vagy késztetést érzel valamire.
Tanácstalan csak az ego tud lenni, aki nem hall és nem lát, csak azt, ami az orra előtt van.
Tehát? Teszel egy próbát? Vigyázz, mert nem csak az élet nagy dolgaiban segítenek, bármi legyen is az, ami foglalkoztat, kérd ki nyugodtan tanácsukat! Mire gondolok? Például a háziasszonyok örök és idegtépő, komplikált élethelyzetére, a mit főzzek ma? problematikájára. Ugye, milyen kiborító évente
háromszázhatvanötször az agyadat erőltetni egy újabb nagyszerű fogás miatt? Kérdezd meg őket, mit főzz ma.
Na persze, azt azért tudd, hogy üres fejjel nem szegezheted nekik a kérdést. Valami támpontot adnod kell. Nem lehetsz teljesen felkészületlen. Mondjuk, állj a hűtő elé, és sorold fel, mi van itthon. Vagy tedd ugyanezt a kamra polcai előtt. Én hangosan szoktam, mert így nekem hatásosabb, de lényegében mindegy. Amint felsorolod, mi van itthon, már jön is a válasz egy ötlet formájában. Ez az! Legyen akkor ma rizses lecsó! Ennyi. Bonyolult?
Ám ha nem szereted ezt az ad hoc kitalációt, jobban passzol hozzád az előre kigondolás, ebben is szívesen segítenek. Amint nekiülsz, hogy egy hétre előre eltervezd a menüt, már jönnek is a jobbnál jobb receptajánlatok.
Mert megtetted, ami feltétlen szükséges volt a kapcsolatba lépéshez: ráhangolódtál, vagyis gondolataidat a feladatra koncentráltad.
És sikerült? Működik a segítség? Jobban mennek a dolgok? Nem kell, hogy elhidd, csak tedd meg, kérd őket, és rájössz, a dolog nagyszerűen szuperál.
Az angyalok csodálatosan működnek, mert csodálatot ébresztenek benned. Tudod, mivel? Azzal, hogy a kérést követően tudatosan nem is várod, hogy bármi történjen, és mégis történik. Talán nem is érzékeled azonnal, ám kis idő múltán, néhány segítségkérést követően nem lehet nem észrevenni, hogy a dolgok milyen szépen összeállnak, rendeződnek, megoldódnak.
Elkezdesz csodálkozni ezen. Nahát, ez tényleg működik, hihetetlen! Aztán nekiállsz tudatosan is kapcsolatot létesíteni, egyre több módot találsz arra, hogy életed ebbe az irányba tereld. Hát jó, nem kell csodálkozni azon, hogy beindul vállalkozásod, hogy jól alakul a magánéleted, könnyen mennek a nehéznek tűnő feladatok, szépen belesimulnak a történések az életedbe, és mennyire jók az időzítések. Nálam ez a legszembetűnőbb. Minden
jókor, éppen akkor történik, amikor kell, mert így passzolnak az események. Így aztán már jó ideje nem aggódom semmi miatt. (Ami persze nem teljesen igaz.) Közben egyre több boldog pillanatot élek meg, sok nagyszerű emberi kapcsolatot lelek, és alig várom, hogy újabb feladatom legyen, bár megvallom, időnként lemerülök bennük. Aztán észreveszem, hogy a pihenés is éppen jókor adatik meg. Úgy, ahogy az nekem a legjobb.
Újabban a párom is észreveszi, hogy mennyi vágyam teljesül. Van, hogy a saját rovására, szegénynek, de hozzáteszem: részemről teljesen erőszakmentesen!
Ez van, a dolgok harmóniában működnek, mert nem engedem, hogy másként működjenek. Nem engedek negatív érzéseket. Ha mégis, úgy megkapom a magamét, akkor meg minek?
Próbáld ki, hogy elképzeled, kis angyalkáidat, ahogy ott ülnek a válladon vagy melletted egy
angyaldimenzióban létező széken, vagy inkább jönnek-mennek veled, és egyszer csak azt mondod: na jó, akkor most lássuk, mit tudtok.
Oké, nem kell erről tudnia senkinek, nem kérnek arra, hogy avasd be kevésbé angyalhívő családtagjaidat, mert azt az angyalok sem szeretik, ha kinevetik őket. Nem a kinevetés a baj, persze, mert az nem árt nekik. A baj az, ha meggyengíti hited, ezzel gyengül a kapcsolat erőssége, és „visszamaradsz a fejlődésben”.
Szabad akaratod az angyalok is tiszteletben tartják, de mivel küldetésük célja, hogy segítsenek, megtesznek mindent, ami tőlük telik.
Ne feledd: olyan lények, mint mi – ugyanolyan jellemzőkkel, csak ők félreállnak, ha bármi negatívat
tapasztalnak. Ez az egyetlen, ami meggátolja őket a ténykedésben, erről külön is kell beszélnünk.
KIK AZOK AZ ANGYALOK?
Az emberiség nem tud másként létezni, mint közösségben. Mindannyiunk jól felfogott érdeke, hogy együtt egymásért cselekedjünk. A lelki béke záloga az emberi hovatartozás.
Amíg egyedül vagy, nem érzed jól magad.
Miért? Mert az ember akkor találja helyét, ha tehet valamit valakiért. Gondolj epekedve kedvesedre, hozd le neki az ég összes csillagát gondolatban, imádd őt a távolból szakadatlan, nem tettél érte valójában semmit. Mert a szeretet célja, hogy elérjen a másikhoz. Hiába mondod a telefonba: „de jó, hogy hívsz, már napok óta én is akartalak”, mit ér vele a másik? Tedd meg, hívd fel, keresd meg, ez jelenti a szeretet megcselekvését, az egyetlen kifejezési módot, ahogy emberi életet értelmes módon élni lehet. A többi csak felesleges időtöltés, ebből a szempontból legalábbis.
Mert a földi élet az egyetlen mód, ahogy az érzéseket meg tudjuk élni, ki tudjuk fejezni, tehát ahogyan megtörténhet velünk. A szellemi dimenziókban energiák működnek.
Ma már tudjuk, nem maradhatunk életben elszigetelten. Addig folynak a harcok, míg nem ébred rá mindenki, hogy saját magunk ellen harcolunk, a bennünk élő örök Isten ellen vétünk minden háborúval, elszakítottsággal, minden önös érdekkel. Erről hallasz, amikor energiaszint-emelés, tudatosodás hallik mindenfelől.
Nem véletlen, hogy egyre szorosabb kapcsolat alakul ki az egymástól egyre jobban eltaszító világban az emberi közösségek, a valódi értékeket megőrző embercsoportok között. Mert minél egyszerűbb minden, minél több a technikai találmány, minél kényelmesebb az élet, annál elszigeteltebbek vagyunk. Így aztán törvényszerű, hogy egyre nő az igény a spirituális, a belső életre. Minél modernebb az élet, minél egyszerűbb és praktikusabb, annál jobban távolítja az emberi kapcsolatokat, bomlasztja a korábban meglévő közösségeket, demoralizál.
Minél nagyszerűbb, annál kevésbé az.
Mostanában kevés az önszerveződő közösség, vagyis miket beszélek, hisz újabban megint érezni a kisebb-nagyobb szerveződések lélegzését.
Azért ez a kábulat és összeütközés bennem, mert ami az egyik oldalról mélységes mélység, az a másik oldalon egy csodásan virágzó völgy. Minél nagyobb a zűr, annál nagyobb erők halmozódnak a megoldására.
Amikor már sehol nincs fogódzó, a materiális világ szemmel láthatóan és szívvel érezhetően nem nyújt megoldást az emberi test és lélek bajaira, akkor a megoldás nem kereshető máshol, mint a felsőbb hatalmaknál, a belső világban, a szellemi dimenziókban. Nem látjuk, nem tapintjuk, fizikailag nem érezzük, mégis a legvilágosabban tudjuk, hogy a világ így működik, mert a nagy kerék forgására nincs más magyarázat.
Persze sok a hitetlen, a kétkedő, a kinevető, az áltudományossággal vádoló, és ne is tagadjuk, amíg a világ duális rendszerű, mindig lesznek, akik okot adnak erre. A szeretet azonban nem bánt senkit, amíg nem jelenik meg benne az önös érdek. Ahol megtapasztalod az ego uralta spirituális nézeteket (ez már önmagában ellentmondás), anyagi érdekeltségű istenségeket, a pénz és hatalom mozgatta szellemi közösségeket, ott nem Isten eredendő szándéka munkál. Amíg az ego hangosabb és tolakodóbb, mint a felsőbb én, addig nem tud megmutatkozni a felsőbb világ. S milyen érdekes (vagy épp egyáltalán nem az), addig nem is hiszed, sőt kineveted az új mozgalmakat. Meglehet, időnként van okod rá, azonban az igaz keresőt nem tántorítja el a
számos sarlatán. Megy tovább, keresztül a sűrű masszán, míg hígulni nem kezd az anyag, és fel nem sejlenek a tiszta energiák.
Másrészről pedig mindannyian egymás tanítójaként úgy tanulunk és tanítunk, ahogy isteni rendeltetésünk jóváhagyja. Vagyis saját ütemedben fejlődsz, azoktól a tanítóktól tanulsz, akik saját szinteden oktatnak, irányt mutatnak. Ahogy fejlődsz, úgy hagysz el közösségeket, tanítókat, és jutsz el másokhoz. Vagy pedig a közösséged is veled fejlődik.
Ha tiszta szellemed (önzetlen gyógyítás, tanítás) vezet, jó tanösvényt taposol. Ha egód (pénz, elismerés, karrier), akkor csak ő erősödik, szellemed mellette kucorog…
Tehát hogy kerülnek a mi materiális, anyagelvű világunkba szellemi lények, hogyan lehetünk ennyire naivak – kérdik sokan –, hogy angyali teremtményekben higgyünk? A tudomány már a sejtek mélyére hatol, soha nem látott távlatokat hódít, mesterséges módszereivel istent játszik, azaz dübörög az anyag hatalma. Hogyan lehet egyazon időben és térben másik istent imádni, mint őt, az anyagot?
A spirituális világ szépen lassan, és néha nem is annyira lassan lopódzik be életedbe, s jelét adja, hogy a világot energiák mozgatják, hogy az emberi test sem más, mint koncentrált formája az amúgy szemmel nem látható energiáknak.
A szellemi energiák is a mi világunk. Honnan tudjuk, hogy a szemmel nem látható síkokon is van élet?
Eredendő ősi tudásunk tartalmazza ezeket az információkat, tehát valahol meg kell lennie. Valójában nem az a jó megközelítés, hogy más síkon is van élet, hanem az a terület az élet egy másik síkja. Az is a tiéd ugyanúgy, ahogy ez itt. Ezt a szemeddel, füleddel és a többi érzékszerveddel észleled, de mi van az érzésekkel, a megérzésekkel, a „véletlenekkel”, az érthetetlen vonzódásokkal, a számba se vehető nagyszerű egybeesésekkel, az összefüggések óriási, láthatatlan hálójával? Másképp fogalmazva: mi van az isteni igazságszolgáltatással?
S ha Isten a szeretet ősatyja, ez az erő munkál mindannyiunk szívében, mert ezen a síkon érezzük jól magunkat, akkor az a való világ, vagy a látható, de egyéni érdeket követő élvezetek világa?
Van az anyagi valóságnak egy rendkívüli időszaka, melyben a fizikai érzékszervek alacsony, s a hatodik érzék magas fejlettségi foka lehetővé teszi az átjárást. Ahol még a szellem világa a valóság, s a test valósága gyenge lángocska csupán.
Ez az időszak a testbe érkezést, a születést követő néhány év. Nem tart túl soká, mert az ego átveszi az irányítást, elmossa a kis barátok képeit, s törli a hatodik érzék képességét. Azt mondja – mármint az ego –, hogy ez a hatodik érzék nem tartozik a fizikai valóság kelléktárába, és egyébként is veszélyt jelent önmagára, ezért nincs helye az anyagi világban. Elég gálád dolog ez tőle, de be kell látni: ő is Isten alkotása, és feladata éppen az, hogy a fizikai valóságban tartson, ne pusztulj el idő előtt élhetetlenséged miatt.
A szellem szava mindig a bölcs gondolat, a tiszta akarat. Ésszel/értelemmel és szívvel/lélekkel együtt
dönteni. A szellem akkor végzi jól a munkát ebben a testben, ha képes e két erőt harmóniába hozni. Ez pedig akkor lehetséges, ha arra az életútra terel, ahol lenned kell, mert ott jól fogod érezni magad. Ez van akkor, amikor azt csinálod, amihez kedved van, nincs kényszerfeladat, kényszerházasság, ekkor a munkád a hobbid, párod az igaz társad. Ez nagyszerű dolog, ha megvalósul.
Csakhogy a szellem nem evilági. A szellem bölcs (ezért nem evilági), mert meg tudja tenni, hogy akkor is jól érezd magad, ha nem. Hogyan?
Itt jön a képbe az eredendő feladatunk, az önzetlen szeretet megtapasztalása mindkét formában (adás és kapás). Akkor látja el feladatát a szellem, ha nem okoz nehézséget a lemondás, az önfeláldozás, mert ezek nem nehézségek már, hanem természetes elfogadása az életnek, vagyis a szeretetnek. Földi aggyal gondolkodva ez ellentmondás, mert azt jelenti, hogy akkor is jó neked, ha nem. Bármilyen körülmények között jól érzed magad, mert szellemed tudja, ezt kell átélned, mindegy, hogy mi az.
S ekkor jön a szellem hatalmas jutalma: amint elfogadod az életed, megszűnik nehézségnek lenni mindaz, ami korábban az volt. Kívülről nézve nem változik életed: ugyanolyan gondoktól terhesnek, nyomorúságosnak, szegénynek látszik. Látszik… igen, kívülről. A lényeg viszont mindig az, mit élsz meg belül. Mindegy, mi látszik kívül. Belül pedig kibékülsz magaddal, összhangba kerülsz életeddel, így valósítod meg az igazi szeretetet, önmagad felé. S már nem is akarsz más lenni, másmilyen lenni, többnek látszani, gazdagabb lenni, más helyzetben, máshol élni. Megelégszel, sőt a megbékülés törvénye szerint örömmel elfogadod, és hálát adsz
mindazért, amid van. Nem vágyakozol.
És akkor, de csakis akkor, amikor lemondasz mindenről, amid lehetne, amivé lehetnél, megkapod azt. Ez a jutalom. Ez nem tehetség kérdése, nem kiváltságé, ez következmény. Nem jutalom és nem büntetés, hanem egyszerűen csak következmény. Nem pozitív, nem negatív. Csak: van.
(Berente Ági - Angyalok könyve)