Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a látnoki képesség (tisztánlátás és távolbalátás) általános, bár meglehetősen elhanyagolt emberi képesség.
Egyes antropológusok szerint a kőkorszakban a sámánok rendszeresen használták is például vadászatkor vagy egyéb alkalmakkor. A legtöbb hindu, buddhista, szúfi és taoista meditációs hagyomány valódi hatóerőnek tartja, de zsidó és keresztény misztikusokról is tudunk, akik rendelkeztek vele.
Az utóbbi évtizedekben a híres SRI tanácsadó és kutatóintézetben az Egyesült Államok kormányának költségén végeztek tudományos kutatásokat a látnoki érzékelés terén. A kutatások vezetője, Russel Targ fizikus látnoki kémtevékenységről beszélt, és kutatási eredményeit a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján is bemutatta.
Más kutatóközpontokban is végeztek távérzékelési kísérleteket. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan a Szovjetunió kormányzata is támogatást nyújtott ilyen kutatásokhoz, abban a reményben, hogy a módszer használható lesz az ellenséges fegyverrendszerek és katonai tevékenység kikémlelésére.
1995-ben a CIA megbízásából vizsgálat készült az összes ilyen, kormányzati támogatással végzett kutatásról. A vizsgálóbizottság elsődleges feladata a Science Applications International Corporation (Nemzetközi Tudományalkalmazási Terület – SIC) szervezetében és az SRI-nél végzett távérzékelési kutatások áttekintése volt.
Tagja volt a bizottságnak egy Nobel-díjas fizikus, valamint több nemzetközi szaktekintély: statisztikusok, pszichológusok, neurológusok, csillagászok, valamint az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott tábornoka, maga is orvos.
Mivel a kormányzati támogatók többsége már korábban úgy ítélte, hogy az SRI kutatásai kellően bizonyították a távérzékelés jelenségének létezését, ennélfogva a SAIC kísérletei már nem a bizonyításra irányultak, hanem a “pszi-érzékelés” működési mechanizmusának felderítésére.
Az egyik ilyen kísérletben a távérzékelőnek csak földrajzi koordinátákat adtak meg, és ő kellően pontos leírást adott egy titkos létesítményről az Egyesült Államok területén, Virginia államban; ennek az objektumnak a puszta létezése is bizalmas információnak számított!
A kísérleti alany leírta a helyiségeket, sőt megmondta néhány lezárt iratszekrényben tárolt dosszié feliratát is. Egy kételkedő újságíró a megdöbbentő történet hallatán elhatározta, hogy utánajár a dolognak.
Autóján a koordináták által kijelölt helyre hajtott, Washingtontól, a fővárostól jó kétszázhúsz kilométerre délnyugatra, és arra számított, hogy a helyszínen “egy földönkívülieket megfigyelő radarközpontot talál, de legalábbis a harmadik világháború katonai parancsnokságát”.
Ehelyett nem volt ott más, mint kopár domboldal, néhány legelésző birkával. Titkos katonai létesítménynek, fegyveres őröknek, de még csak épületeknek sem volt semmi nyoma. Az újságíró nem sejtette, hogy pontosan azt látta, amit látnia kellett: birkákat egy domboldalon.
A titkos katonai bázis is ott volt a megjelölt helyen, csak éppen mélyen a föld alatt.
(forrás: http://rejtelyekszigete.com)