Miten éjféli templomában

Tarts velünk egy kis ízelítő erejéig Deva Premal és Miten közös utazásán, amelyen bejárják a bolygó minden szögletét, hogy turnéik és workshopjaik révén megosszák a zenéjüket és lelkük szeretetteljes hangját.

Mitennel az ausztráliai új-dél-walesi szentélyében találkoztam, hogy új albumáról, a Temple At Midnight (Éjféli templom) címűről beszélgessünk. A találkozónk alkalmával én is meggyőződhettem arról, mennyire szereti ezt a helyet, amit valóban mágikusként lehet csak leírni.

Nem nehéz megérteni, miért válhatott ez az eldugott hely a Byron-öbölben Miten éjféli templomává.

A madarak az esőt jelezve csivitelnek, a kabócák zümmögnek, az elénk táruló völgy pedig olyan látványt nyújt, amiért a művészek bármit megadnának szerte a világon. Ez Deva és Miten szakrális helye, ahol lehetőségük van újra összekapcsolódni a Szellemmel.

„Tudod, amikor Deva felvette a „The Essence” című albumot, annak megvolt a saját energiája, és a Temple at Midnight dalaiban is ugyanez az energia kelt életre. A ház lelke egyszerűen elképesztő.”

A padlón ücsörögtünk, a diktafonok az asztalon, csokis mazsolát majszoltunk, akárcsak egy átlagos napon, ami azonban valahogy mégis merőben más volt. Mitennek igaza volt, lehetett érezni az energiát. Ugyanazt az energiát, amit az album dalaiban is: jelen volt, életteli volt.

Nem csoda, hogy ez a hely a csodák színhelye Deva és Miten számára. 25 évnyi közös zenélés és 22 album után, dinamikus kirtan-duójuk (ami gyakran trióvá egészül ki Manose-sal, banszurin játszó barátjukkal) még mindig képes megújulni, újabb és újabb projekteket útnak indítani.

„Éppen Deva új albumát vesszük fel, ami ugyanazt az energiát hordozza majd, mint a Temple at Midnight, közben könyvet írunk, egy szép kiállítású albumot az életünkről, mantrákkal fűszerezve.”

Deva Premal és Miten mantrákkal átitatott élete ma már fényévnyire van attól az élettől, amit Miten élt a '70-es években, amikor is olyan nevekkel turnézott, mint Fleetwood Mac, a Fairground Convention, Lou Reed vagy a Hall and Oats. Ezek előtt a kultikus bandák előtt lépett fel előzenekarként, ami olyan lehetőségeket villantott meg előtte, amiről egy rocksztár is csak álmodni mer – például egy fellépés a Wembley Stadionban –, de mindez hirtelen véget ért.

„Habár ilyen nagy nevekkel dolgoztam együtt, valahol éreztem, hogy valami nem stimmel. Fájdalmat éreztem az életem iránt. Valahogy minden fájdalmasnak tűnt, én pedig, mintha távolodtam volna az egésztől, mintha valami húzott volna kifelé az életemből, a komfortzónámból. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez az erő, de ma már tudom: A végzet hangja szólított, és egyszerre mindent magam mögött kellett hagynom. Elolvastam Oshónak a Zen tanmesék című könyvét, és úgy éreztem, mintha közvetlenül hozzám szólt volna. Nem tudtam ellenállni. Csúsztam lefelé a lejtőn... eltévedtem az utamon... Az egyik tanmese olvastán egyszerűen csak összecsomagoltam és elindultam: kisétáltam a családom életéből. Magam mögött hagytam az egész addigi életemet, amit felépítettem, a zenémet, a stúdiómat, a szeretteimet. Senki sem tudta, hol vagyok, de éppen ez mentett meg.

Ez a tanmese egy zen szerzetesnőről szól. Az apáca egy teliholdas estén a forráshoz ment, hogy vizet hozzon. Miután megtöltötte a vödröt, és visszafelé tartott a vödröt cipelve, meglátta a vízben a telihold tükörképét. Az apáca abban a pillanatban megvilágosodott, mert ráébredt, hogy egész életében a tükörképre figyelt, nem pedig a valódi dolgokra. Abban a pillanatban leejtette a vödröt, az pedig eltört, és a víz kifolyt. Én is így ébredtem rá, hogy a zene, amit korábban csináltam, a vödörben himbálózott, ám egy nap hátat fordítottam ennek, amikor úgy éreztem, hogy ki kell törnöm ebből az egészből. Megértettem, hogy ez valódi, nekem pedig nincs időm fantáziálásra, ezt az életet kell élnem, ezért mentem el. És ez volt a legjobb dolog, ami valaha is történt velem: megmentett engem, a fiammal és a fiam édesanyjával való kapcsolatomat is, akivel ma is jó barátok vagyunk.

Miten így köteleződött el Osho felé, őt tekintve gurujának, habár gyorsan pontosítja, hogy az Osho iránti szeretete és odaadása ellenére a valódi mestere és végső tanítója maga a zene. „A zene az én gurum! A zene szelleme sosem született és sosem hal meg, örökké él.”

Ironikus, hogy az a dolog, ami majdnem elpusztította, végül a megmentőjévé vált: a zene és nem kevésbé a Deva iránt érzett mélységes szerelme, kettejük mély kapcsolata.

„Osho ashramjában zenéltem, amikor Devával találkoztam. Azonnal összekapcsolódtunk. Habár sokkal, de sokkal fiatalabb nálam, azonnal felismertem, hogy öreg lélek. Egymásra találtunk és azóta a pillanatban élünk.”

Ez az a kapcsolat, amit látunk, amikor Deva belép a szobába, hogy csatlakozzon hozzánk. A párosuk közötti kötelék az ashramban töltött napok óta tart és egyre jobban kiteljesedik, ahogy megosztják hallgatóikkal és a koncertre járó közönséggel szeretetük és a szellemmel való kapcsolatuk ajándékát.

„Miután Devával találkoztam, egy >>mantra-utazásra<< indultunk, ami a The Essence album bemutatásával vette kezdetét. Deva azelőtt egyáltalán nem énekelt, az én dalaim pedig a polcon hevertek félkészen.

Amikor Deva újra felfedezte a Gayatri mantrát, a hangja mintegy materializálódott, vagy még inkább adaptálódott magához a mantrához. Ekkor jelent meg az a hang, amit most ismerünk és szeretünk, korábban Devának nem ilyen hangja volt...

De amikor a mantra „átjött” rajta, az lehetővé tette számomra is, hogy elinduljak ezen az utazáson, mert ahogy megváltoztatta Devát és az ő hangját, az bizonyította számomra a mantrák erejét.

A polcon heverő dalaim újra hívogatni kezdtek...”

A 2005-ben megjelent The Songs for the Sangha album volt a válasz erre a hívásra, különösen, ami a Strong My Roots (Erősek a gyökereim) című dalt illeti. Miten gyökerei mélyen a Beatles-szel kezdődő angol rock talajába ágyazódtak.

„A Beatles úgyszólván felkapcsolta a villanyt, de tényleg. Amikor 15 éves vagy, a külső impulzusokra nyitott suhanc, és bejön a valóságodba egy ilyen jelenség... Az olyan volt, mintha ébresztőt fújtak volna egész Angliának. Látni lehetett az örömnek azt a hullámát, ami végigsöpört a világon. Tudod, >>All you need is love<<!

Miten Beatles iránti rajongása egyértelműen kiteljesedett legújabb albumával. Nemcsak hogy újraálmodta producere, Joby Baker segítségével a Norwegian Wood című Beatles-számot, de élő környezetben is vette fel az albumot… olyan hangzással, amit a Beatles számtalan albumán használt, kezdve a legendás With The Beatles cíművel.

“Szerencsés voltam, hogy Jobyval dolgozhattam. Nem vártam visszaigazolásra, de Joby reakciói a dalokra autentikusak és igazak voltak, és teljes egészében fogta, hogy mit csinálunk.”

A Temple at Midnight című albumot a lehető legkevesebb részletben vették fel, és a master anyagon csak nagyon keveset változtattak, így az album a nyers sebezhetőséget és a guru, vagyis a zene iránti odaadást is képviseli.

Az interjú végén Miten Deva közreműködésével eljátszotta az album nyitódalát, a River Man-t élőben.

Miten: River Man- videó

Szinte teljesen úgy hangzott, mint az eredeti felvétel. Ez volt az a pont, amikor az éjféli templom újra életre kelt.

Valójában a templom megelevenedik mindenhol, ahol Miten kézbe veszi a gitárját, és bárhol, ahol a szellem úgy dönt, hogy ott a helye.

Deva Premal és Miten 2017. 10. 07-én újra Magyarországon adnak koncertet.
(forrás: devapremalmiten.hu)

 A mantrazene nagykövetei, Deva Premal, Miten és Manose az életükről mesélnek: