Sokan nincsenek tisztában a történelem kulisszái mögött megbúvó okkult szférával, amely a világunk színpadán zajló jelenetek forgatókönyvét írja, szabályozza és rendezi. Ékes példa erre a templáriusok és a szent életű pálos atyák sorsának többszöri kereszteződése.
A Templomos Lovagokról az a hír járja, hogy egy olyan fegyveres lovagrendet alkottak, amely nevét onnét kapta, hogy II. Balduin (Baudoin) jeruzsálemi király a Salamon-féle templom helyén telepítette le őket.
Kezdetben szegény lovagoknak hívták a templomosokat egészen nyilvánvaló okokból kifolyólag. A rend 1118-as megalapítása Hugues de Payens lovag nevéhez fűződik.
Fogadalmaik között szerepelt a szegénységi, a tisztasági és az engedelmességi fogadalom is. Életvitelüket kettős elv hajtotta: szerzetesei és katonai fegyelem.
A Templomos Lovagrend igazi nagyhatalommá Robert De Craon (1136-49) nagymester idején vált mind a Szentföldön, mind Egész Európában. Tíz tartományuk volt, amely egyszersmind hatalmuk és befolyásuk kiterjedtségét is tükrözi. Név szerint: Jeruzsálem, Antiochia, Tripolisz, Franciaország, Anglia, Poitou, Aragónia, Portugália, Magyarország, Apulia-Nápoly.
Kevesen tudják, hogy számos egyházi kiváltságuk mellett III. Ince pápa részesítette őket abban a privilégiumban, hogy nem lehetett őket egyházi átokkal sújtani. Emellett nemzetközi bankhálózatot működtetettek, hatalmasságokat húztak ki a csávából, ha kellett, s komoly földbirtokvagyonnal is bírtak.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a semmiből született egy vallási ihletésű, ugyanakkor katonai célzatú rend, amely előtt egész Európa színe-java behódolt, legitimizálva ezzel a rend hatalmát.
Aki ismeri a magyar alapítású Pálos Rend remetéinek az életét, annak feltűnhet a szent életű pálos atyák, a fehér barátok és a templomos lovagok közötti hasonlóság. Példaként a lovagok és a pálosok közvetlen kapcsolatát és a roppant módon hasonlító szent küldetését hozhatnánk fel.
Magyarországra II. Géza királyunk hívja be a templáriusokat, mondván, biztosítani kell, a keresztes hadak átvonulását. Imre, majd II. András alatt a rend befolyása egyre csak növekszik. Végül, hatalmuk csúcsán a Magyar Királyságban 14 rendházzal és kb. 50 birtokkal rendelkeznek. Ez pedig éppen egybeesik a pálos atyák színre lépésével, vagyis a 13. században járunk.
A magyar király szintén adó- és járadékmentességet ad a rendnek, ami akkoriban nem volt gyakori királyi kegy.
Ami a szent küldetésüket illeti, mi sem példázza jobban a templomosok áldozathozatalát és elhivatottságát, mint hogy nagymesterük volt a magyar seregek egyik vezére a mongolok elleni küzdelemben. A muhi csatában egyébként életüket áldozták Magyarországét, ugyanis a nagymesterükkel együtt a csatatéren tértek meg az Úrhoz.
S bár a rend magyarországi történelme is csúfondáros véget ért, amikor a lékai vár ostroma közepette csak árulás következtében tudtak bejutni az ellenerők a templomosok által védett várba, ahol egytől-egyig lemészárolták őket, azért a pálosokkal ápolt meghitt kapcsolatuk köztudomású volt. Amikor a templomos lovagok Magyarországon jártak, akkor előszeretettel keresték fel a pilis rejtekiben élő fehér csuhásokat, ahol igen jó barátságot kötöttek velük.
Elgondolkodtató, hogy az eredetileg a szentföldi zarándoklatok védelmére is megalapított egyszerű lovagi-szerzetesi rendecske, amely évtizedek alatt nagyhatalommá vált, éppen az angyalokkal kommunikáló, a magyar szakralitás utolsó lángocskáját féltve őrző szentekkel ápol jó kapcsolatot, mondhatni, baráti viszonyt. A világtól azért némi távolságot tartó, titkaikat hűen ápoló és egész létüket az istenes életnek szentelő pálosok ugyanis beengedték a királyi beavató helynek számító pilisi rengetegbe a templomosokat és a jelek szerint rendházaikban egyenrangú félként kezelték őket. Ez pedig sejtetni engedi, hogy voltak olyan spirituális-szakrális titkok, amelyeket mindkét rend közösen vallott.
Egyébiránt nemrég Erdélyben jártunk és saját szemünkkel is megbizonyosodtunk a templomos lovagok építészeti és mágikus szakértelméről, amikor egy általuk épített templomban a mai napig működő csodálatos fénykapukat fedeztünk fel, amelynek az energiáiból töltődtünk is. Íme, egy újabb összefonódás a magyar hagyaték és a templomos enigmák között.
(Száraz György - http://boldognapot.hu)