Emanuel Swedenborg különleges ember, akinek jelentőségét ma is csak kevesen ismerik fel. A 18. század egyik legkülönösebb alakja, aki egyszerre volt tehetséges, elismert természettudós, és avatott látnok, aki behatolhatott a szellemi régiókba, hogy annak ismeretét elhozza abba a korba, amelyben a tudomány egyre inkább a racionális felé fordult.
Swedenborg nagy és elismert természettudós, XII Károly svéd király szenátora és tudományos tanácsadója, akinek műveit 200 évig rendszeresen kiadják.. Élete azonban elüt a megszokott mindennapi élettől. Teológusként és természettudósként alapozta meg tudományos hírnevét, aztán felnőtt korában csodálatos látomásokat élt át, látnokká vált. Amikor tudatára ébredt rendkívüli képességének, amellyel a szellemi világba tekinthet be, ott járhat, és szellemi lényekkel, angyalokkal, lelkekkel társaloghat, megváltoztatja életét. Elvonul megszokott munkájától, csak új kutatásának, a szellemvilág megismerésének él.
Aki Jézus hívását, amellyel arra szólít fel, hogy hagyj el mindent, és engem kövess, nehezen felfoghatónak gondolja, az Swedenborg életében megláthatja ezt a fordulatot. Elvonul megszokott munkájától, nem törődik a továbbiakban karrierjével, kutatásaival, hanem otthagy minden elfoglaltságot, ami az új feladatát gátolhatná, akadályozhatná. Már csak a szellemvilágnak él itt a Földön. Csodálatos képességeit fejleszti, használja, amellyel a szellemi világba hatolhat be, szinte már a szellemi világban él, nem sokat törődik az anyagi élet apró-cseprő ügyeivel. Amint maga is mondja, nem érdekli őt már semmi földi dolog.
Élete
Stockholmban született 1688. január 29-én. Apja, Jesper Svedberg lutheránus tábori lelkész volt, aki később a teológia tanára lett, majd püspök is. Híres, külföldön is ismert teológus volt, akit az Angol Tudományos Akadémia is tagjai közé választott.
A család harmadik gyermeke volt Emanuel, akinek tehetsége már az iskolában megmutatkozott. Fiatalon kitűnt sokoldalúságával: klasszikus latin nyelven verselt, közben megoldhatatlannak tartott matematikai problémákkal foglalkozott. Az uppsalai egyetemen tanult, ahol a bölcseletben és a matematikai tudományokban tűnt ki. Huszonegy esztendős korában lett a filozófia doktora.
Iskolái végeztével 1710-ben európai tanulmányútra indult. Először Angliába utazott, hogy megismerje ifjúkori eszményképét, Newtont. Bár ez a látogatás nem jött létre, későbbi mozgalmas utazásai során, korának több hírességét megismerte. Angliából Hollandiába ment tovább, majd Franciaország, Olaszország, és Németország következett. Magyarországon is járt. 1715-ben tért vissza Svédországba. Ez alatt több nyelvet is megismert. Apja diplomáciai pályára szánta, ő azonban tudományos pályára lépett.
Később több algebra könyve jelent meg, ezek nagy részét azonnal lefordították angolra és franciára. A pétervári tudományos akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Amikor az upsalai egyetem matematika professzora meghalt, helyét neki ajánlották fel, amit azonban ő nem fogadott el.
Erőteljes, fejlett testalkatú férfi, társaságkedvelő ember volt. Sodrából semmivel nem lehetett kihozni. Nőtlen maradt.
Nevét azonban nem természettudományos művei őrizték meg az utókor számára, hanem egyedülálló szellemtani munkássága, amely különös módon látnoki képességeinek felébredésével, élete derekán alakult ki. Az alábbiakban erről részletesen lesz szó.
Élményei hatására ekkor látványosan szakított addigi életével. 1745-ben elbocsátását kérte összes állásából és életét ezentúl misztikus tanulmányainak szentelte.
Mint ismert és népszerű tudós korábban gyűjtött vagyona birtokában megtehette, hogy a folyamatosan írt könyveit is kiadja. Életének utolsó harminc esztendejét csak írásra és filozófiai eszméinek közreadására szentelte. Könyveit saját maga terjesztette, ajándékként elküldte különböző egyetemeknek és könyvtáraknak.
Szellemvilágbeli kutató, megismerő munkáját a tőle megszokott tudományos igényességgel végezte. Szinte nem is az emberek világában élt, hanem nagy szellemek társaságában, s velük együttműködve hatolt be a szellemi birodalomba. Maga mondta, hogy életét teljesen alárendelte új életcéljának.
Lemondott társadalmi pozícióiról. Megtanult héberül, hogy eredeti nyelven olvashassa a Bibliát. Teológiai és egyéb vallási szövegeket tanulmányozva elmélyedt látomásaiban, a szellemvilágban tett látogatásai értelmezésében. Hitt abban, hogy Isten arra szemelte ki őt, hogy az emberekkel megismertesse a valóságot. Az ő feladata, hogy elmondja a szellemvilágtól kapott ismereteket az embereknek, hogy ezen ismeretek alapján építsék fel az Új Jeruzsálemet.
A megtisztuló új egyház alapjait is megfogalmazta élete utolsó éveiben. Halála után létrejöttek a magukat swedenborgiánusoknak nevező közösségek, amelyek 1885-ben Londonban még kongresszust is tartottak. Közösségük anyagai ma az interneten is elérhetőek, Swedenborg műveinek közreadásával is ők foglalkoznak.
Emanuel Swedenborg 1772-ban hunyt el Londonban. Halála előtt nem sokkal egyes londoni lelkészek megpróbálták rávenni arra, hogy vonja vissza tanításait, vagy legalábbis egyes részeit, hiszen nemsokára Isten ítélőszéke elé lép. Ő azonban azt válaszolta, hogy semmit nem vonhat vissza, mert mindaz, amit leírt, az színtiszta igazság. Néhány nappal a halála előtt közölte halálának pontos időpontját. A londoni svéd temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1908-ban a svéd kormány hazaszállíttatta földi maradványait, és az uppsalai székesegyházban találta meg végső nyughelyét.
Swedenborg, a látnok
A nagy hatású tudós, a későbbi "misztikus" életében 1743-1745 között nagy változás következett e. Látomásai és álmai betekintést engedtek a mennyekbe, a szellemi szférák világába. Abban a kivételes isteni ajándékban részesült, amelyben a legnagyobb misztikusok: betekintést kapott a magasabb régiókba, kapcsolatba került annak lakóival, lelkekkel és angyalokkal. Ez a kapcsolat olyan erővel hatott rá, hogy korábbi természettudományos munkáját abbahagyta és élete végéig a szellemvilág megismerését és ennek az ismeretnek átadását tekintette élete céljának.
A közelmúltban magyarul is kiadott Álomnaplójában megírta élete eme nagy fordulatát. A szellemvilág iránt érdeklődőknek érdekes olvasmány, melyben nyomon követhetjük médiumitásának kifejlődését, az azzal járó belső harcot, küldetésének felismerését és elfogadását, ezért néhány részletet az alábbiakban bemutatok belőle.
Életének utolsó harminc esztendejét azzal töltötte, hogy szerény házában, ahol feltűnés nélküli életet élt, a szellemvilág lényeivel, angyalokkal és démonokkal társalgott és ezeket az élményeit leírta.
A szellemi élményekről szóló beszámolói a "társasági körök" érdeklődését is kivívták. Kortársait megdöbbentette Swedenborg "pálfordulása". Sokan hitetlenkedve fogadták a tudós állításait a szellemvilágról. Bizonyítékokat követeltek, hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban a túlvilág lényeivel érintkezik, angyalokkal társalog.
Többek között a nagy filozófus, Kant mondja el, hogy él Stockholmban egy bizonyos Swedenborg nevű ember, akinek nincs hivatala és csak a vagyonából él. Foglalkozása abból áll, hogy - saját bevallása szerint - már több mint húsz éve csak szellemekkel és elhaltak lelkeivel áll a legszorosabb érintkezésben, általuk kap értesüléseket a túlvilágról, és közli velük az itteni világ eseményeit. Felfedezéseiről több kötetet írt. Nem titkolja el megismeréseit, élményeiről mindenkivel nyíltan beszél oly mély meggyőződéssel, hogy csalás, vagy sarlatánság árnyéka sem merül fel. Kant el is küldte egy barátját Stockholmba, aki alaposan utánajárt egy akkoriban közbeszédnek számító esetnek, miszerint Swedenborg érintkezésbe lépett egy özvegyasszony nemrég elhunyt férjének szellemével, és ennek segítségével találták meg a házban az elrejtett családi vagyont. Kant egy levélben számolt be arról, hogy a Stockholmba küldött barátja a történetnek minden szavát bizonyítottnak látta.
Több hasonló történet is elterjedt ezekről a különös szellemi kapcsolatokról. Szerte Európában beszélték azt a történetet, hogy amikor Swedenborgot bemutatták a svéd királyi párnak, a királyné - egyébiránt Nagy Frigyes porosz uralkodó (1740-1786) fölvilágosult nővére - azt kérte tőle, adjon át egy üzenetet nemrég elhunyt fivérének. Swedenborg vállalta a megbízatást. A királyné választ várt a fivérétől. A történet szerint Swedenborg bizalmasan, négyszemközt adta át a fivér üzenetét, amely hallatán a királyné egészen megrendült és később másoknak kijelentette, hogy Swedenborg olyan dolgot mondott neki, amelyet rajta és a fivérén kívül senki nem tudhatott.
Egy másik levélben Kant arról beszél, hogy Swedenborg előre látta az 1759. szeptemberi stockholmi tűzvészt. Közismert eset volt, hogy Swedenborg Londonból hazatérve egy társaság előtt kijelentette, hogy éppen ebben a pillanatban Stockholmban borzalmas tűzvész ütött ki. Leírta hol van a fő veszély, majd este 8-kor közölte a társasággal, hogy a tűznek gátat emeltek, majd részletesen felsorolta, hol, milyen városrészek pusztultak el. Két nap múlva meg is érkeztek a hírek Stockholmból, amelyek teljesen igazolták állításait.
Az ehhez hasonló történetek tovább öregbítették Swedenborg "misztikus" hírnevét, és a korabeli világ lassacskán tudomásul vette, hogy az ünnepelt tudósból és társasági emberből látnok és remete lett.
Művei
Ez a remeteség azonban igen komoly munkával telt el. Nagyszámú vallásos és misztikus művet írt meg, ezzel megteremtve a szellemtani irodalom klasszikus műveit. Jelentőségét az adja, hogy ő volt az első, aki tudományos módszerességgel megfogalmazta a modern spiritizmus alapjait, amelyeket maga Kant is ismertetett.
Swedenborg szellemtani írásaiban is korábbi tudományos igényességével dolgozott. A túlvilág szerkezetéről, felépítéséről, törvényeiről szóló leírásaiban ma is az a megdöbbentő, hogy ezekről a témákról is milyen szakszerű, tárgyilagos összegzést adott. Élményeit a tudós kritikájával kezelte, és megfigyeléseit szokott precizitásával rendszerezte. Az írások tárgyszerűek, a szerző által megélt élmények világát tényszerűen mutatja be.
Túlvilági utazásairól részletes élménybeszámolókat ír, ennek nyomán feltárul előttünk a Menny és Pokol világa, megismerjük azok szerkezetét és lakóit. Addig ismeretlen részletességgel tárja fel e világokat, melyek kiegészítik a mennyekről és a szellemi világokról a Bibliából korábban megszerzett ismereteinket.
Írásai nagy hatást váltottak ki. Hét alapvető műve az alábbi:
1. Az ég titkai 1746-1759 (Arcana Caelestia 16 kötet)
2. Az Apokalipszis magyarázata 1757-1759 (The Apocalypse Explained)
3. Földek a világegyetemben 1758 (Earths in the Universe)
4. Menny és Pokol 1758 (Heaven and Hell)
5. Az Új Jeruzsálem 1758 (The New Jerusalem)
6. A lélek és a test együttműködése 1769 (Interaction of the Soul and Body)
7. Az igazi keresztény vallás 1771 (The True Christian Religion)
Swedenborg legnépszerűbb és leggyakorlatibb műve, amely a túlvilági szellemi élet és világ részletes leírását tartalmazza, a Menny és Pokol, majdnem minden európai nyelven megjelent (magyarul is).
Betekintés a szellemvilágba
Misztikus élményei mély hatást tettek Swedenborgra és teljesen megváltoztatták életét. Ismeretlen világként tárult fel előtte a szellemvilág, amelybe szellemi segítséggel behatolhatott. Jelenéseit három csoportba sorolja:
1. A testtől való megszabadulás állapota, amely átmenet az alvás és az ébrenlét között. Ebben az állapotában ő érzékelte a szellemeket, látta, hallotta őket.
2. A szellem által vezetettség állapota, amelyben lelke elhagyva testét, másutt jár. Járhat az utcán nyugodtan, anélkül, hogy eltévedne, mialatt ő lelkével egészen más vidékeken, más házak, emberek között jár. Mindezt órák hosszat teheti, míg végül visszatérve testébe, valódi állapotára, testére lesz ismét figyelmes.
3. Az inspiráltság állapota, amelyben műveit is írta. Ebben az állapotban teljesen éberen van, mialatt szellemi segítséget kap írásaihoz.
A szellemi világot úgy mutatja be, mint amely itt van körülöttünk, sőt áthat bennünket. A szellemvilággal minden ember benső összeköttetésben áll, még ha nem is érzi ezt, és nincs ennek tudatában. Embervoltunkban tehát két világban is vagyunk egyszerre. Ennek megfelelően emlékezésünk is kettős. Külső emlékezésnek nevezi a látható, anyagi világhoz kapcsolódó emlékezésünket, belsőnek a sokunkban nem tudatos, belső, szellemi emlékezésünket. A szellemek jelenlétét csak ezzel a belső világunkkal, belső érzékeink által érzékelhetjük.
A küldetés felismerése
Swedenborg mély tisztelettel és megrendüléssel beszélt a megismert szellemi világról, meglátta benne a teremtés csodálatos egységét. Látomásaiban új világok tárultak fel előtte, és ismeretei jelentőségét pontosan felismerte.
Megadatott neki a szellemi régiók, angyalok és szellemlények olyan megismerése, amit csak a legnagyobb próféták éltek meg korábban. Mindezt ő felkészültségével képes volt értelmezni, rendszerezni, és ezzel tudását átadni másoknak is. Csak úgy érthetjük meg, ha látomásai és a feltáruló világ mögött Isten szándékát - amit ő határozottan megérzett - mi is meglátjuk.
Swedenborg elfogadta a felismert feladatot: megismerni és megismertetni az emberekkel a szellemi világot. Megtalálta ebben a munkában élethivatását. Mélyen hitt abban, hogy Isten szemelte ki arra, hogy az emberekkel megismertesse a neki megmutatott valóságot: a szellemi, mennyei világokat, amelyek meghatározzák életünket.
A vallásos ember számára kikerülhetetlen volt az új ismeretek összevetése és egyeztetése a Bibliával. A Biblia és a héber nyelv elmélyült tanulmányozása után adta közre több kötetben Szentírás magyarázatait, amelyben a halál utáni lét, az apokalipszis kérdéskörének kibontásával, a szimbólumok feltárásával, mélyebb értelmezésekig jutott.
Álmok
Swedenborg maga is hangoztatta későbbi leveleiben az 1743-as év fontosságát életében. Ez az az év - mondja Swedenborg - amikor az Úr felnyitotta szemét, megmutatta neki a spirituális világot. Lehetővé tette, hogy lelkekkel és angyalokkal társalogjon, és ez az állapot attól fogva élete végéig elkísérte. Ennek a változásnak dokumentuma az Álomnapló. Érdemes beletekintenünk. Beszámol arról az elragadtatásról, amelyet átélt szellemi utazásai során.
"A mennyországban jártam, és nem emberi nyelven szóltak hozzám. A beszéd a lehető legtökéletesebb, olyan, akár a legnagyobb öröm, akár a legnagyobb dicsőség. Leírhatatlan mennyei extázisba kerültem - aztán ébredezni kezdtem.
A gondolataimban és a testemben megjelent egy tudatos, ugyanakkor leírhatatlan elragadtatás, ami ha valamivel hevesebb lett volna, a testem talán elolvadt volna a boldogságtól. Ez az állapot húsvét vasárnap éjjel, valamint egész hétfőn át tartott "
A spirituális élményben új megvilágítást kapnak megszokott dolgaink. Ha nem lépünk ki önmagunkból, fontosságérzetünkből, nem élhetjük át a benső dolgainkat. Isten kegyelme csak úgy talál meg, ha elfogadjuk azt. Swedenborg világosan beszél minderről:
"Ha valamit megtanultam a lelki dolgokból, akkor az az, hogy minden más fontosabb, mint lelkem csekélysége. Nem szabad semmi másra vágyni, mint az alázatra... A Szentlélek sok mindenre megtanított, de én, bolond, félrelöktem a mindennek alapját képező alázatot! Az egyik oldalon az én akaratom és indulatos természetem, a másik oldalon az Úr ereje. Az Úr az egyensúly miatt időnként hagyja, hogy a kísértések megjelenjenek, de aztán ha ez az oldal megerősödik, segít felemelkedni... A mi erőnk ... inkább szembeszáll, mint segíti a szellem erejét. Kizárólag az Úr az, aki rendbetesz mindent. ... Az egyetlen lehetőség ebben az állapotban az, hogy alázatossággal imádkozunk az Úrhoz a kegyelemért. Imádkozzunk érte, és tudatosítsuk, hogy méltatlanok vagyunk bírni Isten végtelen kegyelmét. "
Az álmok rendszeres értelmezése egyre világosabb üzeneteket hoz elő, megmutatja, merre kell alakítani az életünket. A naplót átolvasva érzékeljük, hogyan mélyül el a szimbólumok és képek értelmezésének készsége. Az álmok minden szintje, minden eleme értelmet hordoz. Vajon ki veszi mindezt ilyen komolyan ma, ki jut el életének alapkérdéseihez így?
"Átkeltem a folyómon: közben egy nő nézett egy ágyról engem, kövér volt és vörös, én a kebleit bámultam, föltárta magát és megmutatta titkos részeit és csúfságát: minden vele való érintkezést visszautasítottam. Mindez azt jelenti, hogy a fennmaradó időmet magasabb dolgokra kellene fordítanom, és nem kellene többé alacsonyabbrendű dolgokkal foglalkoznom... Isten tudatja velem kötelességeimet, mert még mindig sötétségben vagyok, ahonnét ki kellene jönnöm."
A mennyei és szellemi világ
Swedenborg áttekinti a szellemvilágot, bemutatja felépítését. A mennyei birodalom az Isten közvetlen közelségében élő belső angyalok világa, amely felette áll erőben, bölcsességben a szellemi világnak, amelynek lakói, a szellemi angyalok, kevésbé bensőségesen veszik fel az Úrból kiáradó isteni erőt. A mennyei birodalmat az Úr papi birodalmának is nevezi, az Ige pedig az Ő hajlékának; míg a szellemi birodalmat az Ő királyi birodalmának, az Ige pedig az Ő trónjának nevezi.
Közvetlen élményeket mond el e szellemi birodalommal kapcsolatban. Megtapasztalja az angyalok szeretetét, beszél velük, azok megmutatják neki világukat.
"Többször megengedték nekem, hogy velük érintkezzem, és velük beszélhessek, mint barát a barátjával. Mivel akkor én is hasonló (szellemi) állapotban voltam, így nem tapasztaltam mást, mint mikor földi emberekkel beszélek.
Az összes mennyekben mindenki csak egy nyelvet beszél... Ezt a nyelvet itt nem tanulják, hanem mindenkivel már vele születik.
A beszéd érzelmük hangsúlyozása, míg a szavak jelképeknek felelnek meg...Mondhatni úgy, hogy hangzó érzelem és beszélő gondolkodás... A bölcsebb angyalok az uralkodó érzelmet már egy mondatból megismerik, mert figyelmüket különösen erre irányítják. Hallottam angyalokat beszélni, akik mások életét felfedték, habár azokat csak beszélni hallották. Azt is mondották, hogy mások életének egész tartalmát néhány jelképükről rögtön felismerik...
Az angyali beszédnek az emberivel semmi közössége nincs néhány szón kívül, amelyek az érzelmekből támadnak. Az ő beszédük megfelel érzelmüknek, közvetlenül az érzelemből származik, ezért egy perc alatt kit tudják fejezni azt, amit az ember egy fél óra alatt sem képes kifejezni. Gondolkodásuk jelképeken - mint szavakon - keresztül vetül ki. Ennek egyes részei, mint alig látható hullám, vagy őket körüllengő légkör érzékelhetők, amelyek a másikba behatolnak, és azt megihletik."
Swedenborg megvilágítja, hogy földi életünk nem választható el szellemi életünktől. Magunk alakítjuk ki itt a földi életünkben halálunk utáni világunkat, a mennyet illetve mindenki magának alakítja a poklot. Szeretetből vagy önzésből fakadó tetteinkkel építjük magunkban a mennyet, illetve a poklot.
"Amilyen mértékben összeköttetésben van az ember a mennyel, olyan mértékben nyílnak ki lelkének magasabb térségei, és egyre jobban látja, mi a hamis és igazságtalan, és ahogy eszerint cselekszik, úgy űzi ki a sötétséget magából. Ebbe az állapotba az ember szabadságánál fogva bármikor beléphet és ott az Úr minden jóval elárasztja.
Ezt a mennybe vezető utat keskenynek nevezik, nem azért, mert nehézkes, hanem mert kevesen találják meg!"
Nem mindegy tehát, hogy földi életünkben hogyan kapcsolódunk magasabb lényünkhöz, de a világból nem óvatosan kell elvonulni, hanem élni az életet. Az önzetlen, másokért szolgáló ember szeretetmunkás itt a földön - Isten tervének megfelelően.
"A mennybe vezető élet nem a világtól elvont, hanem a világban való élet. A szeretetmunkásság nélküli kegyes élet nem vezet a mennybe. A cselekvő szeretet élete vezet oda, amely abban áll, hogy minden hivatásban, foglalatosságban bensőnkből, őszintén, igazán cselekedjünk."
Isten felé bizalommal fordulhatunk, mert Ő szerető Atya. Hamis a büntető, haragvó Isten-kép, az éppen elválaszt tőle.
"Vannak, akik azt hiszik, hogy Isten az embertől tekintetét elfordítja, pokolra veti és a gonosz miatt rá haragszik, bünteti. Isten maga jó, a szeretet, az irgalmasság, senkire gonoszt, büntetést nem bocsát, hisz ez lényege ellen való. Az embertől soha el nem fordul, szeretetből cselekedik vele. Az embert, aki a mennyben van, folytonosan a jóra vezérli, aki a gonoszban van, azt folytonosan a gonosztól vonja el. Az ember maga szerzője a saját gonoszságának és jóságának is. Sőt, ha az ember saját gonoszságában lenni nem akar, akkor attól megszabadítja. Az ember saját akarata miatt kerül a pokoli szférákba és nem az Úr veti oda le."
Swedenborg eligazít a halált követő dolgokról is. A halálközeli élmények R.Moody kutatásai és publikációi óta már általánosan ismertek lettek. Nem kell régi kultúrákhoz visszanyúlni ahhoz, hogy megértsük, a halállal nem ér véget a személyes lét, éppen a szellemi birodalomba átlépve új szakasz kezdődik. Swedenborg elmondja, hogy angyalok segítenek a továbbjutásban. Olyan világba kerül mindenki, amilyent életével előkészített.
"Az embert túlvilági életében először angyalok fogadják, akik mindenben neki szolgálnak, vele az Úrról, a mennyről beszélgetnek, jóra, igazra tanítják. Ha a szellem ezektől elfordul, akkor elhagyják őt. Végül a szellem olyanokhoz szegődik, akik vele egyenlő fokozaton vannak. Az ember szabadsága, hogy az igaz és a jó által megihlettetik és az tulajdonává is lehet."
Az új egyház létrejön
Swedenborg fogalmi rendszerében minden belülről fejlődik. Világunk változásában is a mennyben történik meg az első lépés. Ez indítja el a változást majd az egyházban, illetve az emberben. Éppen ellenkezőleg, mint ahogy mi nézzük a körülöttünk zajló eseményeket, ami mögött nem érezzük, nem keressük a szellemi hátteret.
"Megfelel az isteni rendnek, hogy az új menny megalakuljon, mielőtt az új egyház létrejön a földön. Mert van belső és külső egyház, és a belső egyház egyet alkot a mennyben levő egyházzal és következésképp a mennyel, és a belsőnek a külső előtt kell kialakulnia és aztán a külsőnek a belső révén, amint e világban tudja a papság.
Csak amennyire növekszik eme új menny, ami alakítja az egyház belsőjét az emberben, annyira száll le az új Jeruzsálem, avagy az új egyház, ama mennyből. Ezért ez nem történhet meg egy perc alatt. Az előző egyház hamisságait előbb el kell távolítani, mert új igazságok nem léphetnek be, amíg a régi hamisságok gyökerestől ki nem tépődnek, és ennek először a papság körében kell megtörténni és rajtuk keresztül a laikusok között. Mert az Úr azt mondta: "Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."
Hatása
Swedenborg termékeny író volt, aki csaknem 30 könyvet és további 30 publikálatlan kötetet hagyott maga után. Ezek igen széles témakört fognak át a tudomány, az anatómia, a filozófia és a teológia területéről. Írásai elmélyedt tudást tükröznek az irodalom, a művészetek és a társadalomtudományok terén is.
Széles azon ismert emberek köre, akikre írásai jelentős hatást gyakoroltak. A híres írók, költők, filozófusok és gondolkodók listája számottevő: a már említett Immánuel Kant mellett olyan nevekkel találkozunk köztük, mint William Blake, Charles Baudelaire, W.B.Yeats, C.G.Jung, D.T.Suzuki, J.L:Borges, S.T.Coleridge és Honore de Balzac.
R.W. Emerson (1803-1882) azt írta róla, hogy Dante, Shakespeare és Milton óta nem született a költészetnek olyan óriása, amíg Swedenborg meg nem énekelte szigorúan szerkesztett próza-költeményében az emberi szív csodáit, amelyeket égi arkánumoknak nevezett, a menny és pokol összefüggéseiként bemutatott.
Th. Carlyle (1795-1881), aki Emerson közvetítésével ismerte meg a swedenborgi tanokat, úgy írta le Swedenborgot, mint a szellemi napot, amely az idővel egyre fényesebben világít majd. Látnoki szavak ezek!
D.T. Suzuki (1870-1966) híres, Amerikába került zen buddhista oktató, aki Swedenborg legfőbb műveit lefordította japánra, egyenesen Észak Buddhájának nevezte a mély szellem-ismeretekkel rendelkező szent embert.
De milyennek látjuk őt mai szemmel? Swedenborg rendkívüli ember volt. Elhivatott, különleges képességekkel megáldott géniusz. Életének első szakaszában sikeres és népszerű tudós volt, aki előtt további felívelő karrier állott. Amikor tudatára jut rendkívüli spirituális képességeinek, elvonul megszokott munkájától, csak a szellemi megismerésnek él. Felismeri adottságának, és szellemi utazásainak alapján szerzett ismereteinek jelentőségét és képes teljesen megváltoztatni életét. A mai természettudósnak nagy példát ad ezzel, bemutatva a szellemi függetlenség és a tudósi kutatói törekvés olyan magas fokát, amely csak a legnagyobbaknak sajátja. Azoknak, akik képesek mindent alárendelni munkájuknak, és akik képesek a korszellemmel szemben is felvállalni a keskeny utat.
Swedenborg csodálatos képességekkel megáldott "látnok", szellemi kutató, aki szinte már nem is az anyagi világban él, az elveszti jelentőségét számára. Ha a Gondviselés irányította erre a feladatra ezt az embert, akkor jól felkészítette feladatára. Sikeres előélete anyagi függetlenséget biztosított későbbi életére. Ez a nagy munkabírású ember intenzív szellemi munkát végzett hosszú időn keresztül - és ez a szellemi munka magas, nagy szellemekkel való együttműködést is jelentett. Szellemi munkatársaiban megbízott, mindenben rájuk hallgatott, önzetlen munkatársként, eszközként adta magát ehhez a nagy, közös munkához.
"Swedenborg mai szemmel nézve benső, mély életet élő, nagyszerű okkult képességek birtokában lévő személyiség, amelyhez hasonló azóta sem született. Az ő megismerő tevékenysége annyira magas és rendkívüli, amely csak csodálatunkat keltheti fel. Az ő magasrendű meglátásai a mi szemünkben még ma is szinte megfoghatatlanok, megfejthetetlenek, semmi más személyiség munkájához nem hasonlíthatók. Szemünkben ő egy csodálatos magasságokba feljutott lélek, aki már földi testében nem emberi életet élt" - írja szellemtani munkáját avatottan értékelő életrajzírója.
Magasabb síkon munkálkodik már anyagi testében is, olyan szellemi terveknek megfelelő földi munkásként, amelynek horizontját mi talán át sem látjuk. Mi csak emberi teljesítményét és a megalkotott műveit, a számunkra továbbadott szellemtani tudását értékelhetjük.
"Swedenborg munkája a legjellegzetesebb tanúbizonyság arra, hogy mit képes az ember elérni, ha nagy akaraterővel, szilárd elhatározottsággal és céltudatosan halad előre megismerése útján. Többet, magasabbat és értékesebbet képes nemcsak felmutatni, de magáévá is tenni, s így nagy szolgálatot tehet a köznek, az emberiségnek, de önzetlensége és munkaszeretete által önmagának is a legnagyobb érdemeket szerezheti.
Magát csak eszköznek tekintve a magasabb erők szolgálatában mindent erre a lapra tett fel, s az isteni nagy Akarat, amely erre az útra hívta és ezzel a munkával bízta meg, nem hagyja munkáját jutalmazatlanul ..."
Avatott értékelés ez, amely a szellemtani ismeretek fokozatos közreadásának, megismertetésének és elterjedésének perspektívájában mutatja meg Swedenborg munkájának jelentőségét. Munkáját a támogató szellemi vezetés szándékainak megsejtésével értékelhetjük pontosan. Megalapozó munkásságot végzett, amelynek eredményeire épült fel a későbbi korok szellemi tanítássorozata, amelyet ma az evangéliumi spiritizmus néven ismerünk. Kimondhatjuk, hogy a szellemtan egyik legnagyobb tanítóját tisztelhetjük benne, aki megtermékenyítette kortársainak gondolkodását és biztos alapot adott a későbbi korok - már a mi korunk - szellemtani munkájához.
Elismeréssel tekinthetünk arra az önzetlen, áldozatos és önfeláldozó munkára, amelyet Swedenborg több mint 200 éve a mi érdekünkben is végzett, hogy a szellemtan lassan-lassan kiléphessen a titokzatosság árnyékából és világunkat végre a "természeti és szellemi" régiók egységében láthassuk.
(forrás:Tolnai György spiritualitas.hu)
Jelenleg lefordított munkái amik letölthetők:
http://emanuelswedenborg.tripod.com/
Az Otthonunk – Our Home – Nosso Lar – Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be.
A film Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium.
Az Otthonunk - Nosso Lar (teljes film):
https://www.youtube.com/watch?v=XIpl8q26xDI
