Az ősi elképzelés szerint az emberi testben bizonyos energia vonalak, meridiánok húzódnak. Ezek egészséges működésére az akupunktúrás pontokon keresztül lehet hatást gyakorolni.
A Földet testünkhöz hasonlóan energiavonalak hálózzák be. Kialakulásuk a Föld mágnesességére vezethető vissza. Ezeket a vonalakat sokféleképpen nevezik: a föld meridiánjainak, Szent György-, illetve Sárkány vonalaknak. A vonalak kereszteződésénél fekvő helyek, sziklák, oltárok, dombok gyógyítanak, feltöltenek, de legalábbis hatnak ránk.
Ilyen mágikus helynek tartják sokan a Heves megyei Átány községben található kőszarkofágot, amely hol gyógyító, hol bajt hozó erejéről volt híres. A körülötte lebegő titkokat még senkinek sem sikerült megfejteni. Pedig sokan kísérleteztek vele.
A rendszerváltás után kezdtek a sírról beszélni, egyre több újságíró járt a helyszínen. A kőszarkofág alatt fekvő, XVIII. században eltemetett Kis Bárczay Mihály felbolygatta a kis falu életét. Halottlátók, boszorkányok, egyházak és tudósok foglaltak állást a kérdésben, ki-ki a maga szemszögéből.
Mint minden olyan rejtélyről, melynek nincs elfogadható magyarázata, az átányi kőkoporsóról is sok az egymásnak is ellentmondó vélemény, találgatás. A közel sem egybehangzó véleményektől függetlenül megindultak a zarándoklatok is a kisfiú sírjához.
A helyi legenda szerint a himlőben vagy pestisben elhunyt kisgyerek nyughelyét sírrablók rongálták meg. Nagyobb értéket reméltek, mivel a Bárczayaknak jelentős birtokaik voltak. A rablókat a néphit szerint megfertőzték a himlőbaktériumok, és napokon belül meghaltak. Ezért tarthatták, s néhányan tartják ma is, hogy átok ül azon, aki a sírhoz nyúl. Legalább is ezt tartották legtöbben a kőkoporsóról egészen 2004 novemberéig. Akkor a Boszorkányszövetség papjai levették a sírhoz tapadt átkot.
A rontáslevétel híre futótűzként terjedt. Azóta sokan látogatják életük kisebb nagyobb problémáinak megoldását remélve tőle. A falu lakói többnyire elkerülik, és nem is nyilatkoznak szívesen róla. Van, ki hiszi, hogy az ezerhétszázas években ide temetett kisded szelleme segít a hozzá könyörgőkön.
Az idősebbek viszont úgy vélik, nem szabad a síremlékhez hozzányúlni, mert baj éri az embert. Beszélnek olyanokról, akik ezt nem tartották be és baleset érte őket, míg mások megbetegedtek. Megint mások meg nevetségesnek tartják a feltételezést, hogy a kőszarkofágnak mágikus ereje lenne.
Egy biztos, a síremlék az 1700-as évek végéről származik, s valóban egy kisfiúnak állították, aki valamilyen fertőző betegségben, pestisben vagy kolerában halt meg. A síremlék a református temető tizenharmadik parcellájában van, a több sír fekvésétől tökéletesen eltérően, ősi magyar szokás szerinti kelet-nyugat tájolással.
A falu lakói beszélnek arról is, hogy egy titkolt szerelemből született az Átányban elhantolt kisfiú, akinek az édesanyja kikapós menyecske volt. Hogy a kisdedet mikor temették el, sajnos nem látszik rendesen a síremléken. A falusiak azt is tudni vélik, hogy 1860 körül kihantolták a sírokat, hogy az újra szentelt temetőben, új halottak pihenhessenek. Azt azonban senki sem érti, hogy a kisded koporsója miért maradt itt? Talán akkor még mélyen a föld alatt volt.
A falu házai, a templom és a sírok nagy része az 1999 –es árvíz idején megemelkedett, majd visszasüllyedt, akkor kerülhetett felszínre a kőkoporsó – vélik egyesek. Ha ezt elfogadjuk, akkor kérdés az, hogy úgy, ahogy a házak és a többi sír vissza süllyedt, ez az egy kőkoporsó – bár súlya van, miért nem? Sok kérdés felvetődik tehát. Nem véletlen, hogy a kőkoporsóról könyv is íródott.
Egy biztos, nem mindig féltek tőle az emberek, volt idő, amikor a közeli búcsúhelyre járó katolikusok megálltak imádkozni előtte. Az idősebbek úgy vélik, nem szabad a síremlékhez hozzányúlni, mert baj éri az embert. – Nemrég megkotortam a koporsó oldalát, és másnap reggelre megdöglött az egyik tehenem. – említette saját példáját az egyik átányi. – Tudom, hogy lehet véletlen egybeesés is, de azóta én is jobban tartok tőle.
Sokan úgy tartják, a kőkoporsó mozog a földben és fokozatosan kiemelkedik onnan. Ezt azzal próbálják bizonyítani, hogy a síremlék moha lepte felületén mindig látható egy olyan pár centis csík a talaj szintje felett, ami nem zöldült be.
A legöregebbek azt mondják, hogy gyerekkorukban nem látszott még a szarkofágból semmi. Először a 1970-es években botlottak meg a helyiek benne. Akkor még csak úgy 10-15 centire emelkedett a föld fölé. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban előtűnt egész szarkofág alakú formája. Egy biztos, a különös, több száz éves szürke tömb a környező sírokhoz viszonyított szabálytalan fekvése miatt rögtön feltűnik az alvégi temetőben.
A falu polgármesteri hivatalában több tucat hálálkodó levél van, melyben a sírt felkeresők leírják, hogy az ezerhétszázas években ide temetett kisded szelleme miként gyógyította meg őket, hogyan békített össze évek óta haragban álló szomszédokat, miként segítette át a vizsgán a hozzá könyörgőket.
(forrás: astronet.hu-http://rejtelyekszigete.com)
A Földet testünkhöz hasonlóan energiavonalak hálózzák be. Kialakulásuk a Föld mágnesességére vezethető vissza. Ezeket a vonalakat sokféleképpen nevezik: a föld meridiánjainak, Szent György-, illetve Sárkány vonalaknak. A vonalak kereszteződésénél fekvő helyek, sziklák, oltárok, dombok gyógyítanak, feltöltenek, de legalábbis hatnak ránk.
Ilyen mágikus helynek tartják sokan a Heves megyei Átány községben található kőszarkofágot, amely hol gyógyító, hol bajt hozó erejéről volt híres. A körülötte lebegő titkokat még senkinek sem sikerült megfejteni. Pedig sokan kísérleteztek vele.
A rendszerváltás után kezdtek a sírról beszélni, egyre több újságíró járt a helyszínen. A kőszarkofág alatt fekvő, XVIII. században eltemetett Kis Bárczay Mihály felbolygatta a kis falu életét. Halottlátók, boszorkányok, egyházak és tudósok foglaltak állást a kérdésben, ki-ki a maga szemszögéből.
Mint minden olyan rejtélyről, melynek nincs elfogadható magyarázata, az átányi kőkoporsóról is sok az egymásnak is ellentmondó vélemény, találgatás. A közel sem egybehangzó véleményektől függetlenül megindultak a zarándoklatok is a kisfiú sírjához.
A helyi legenda szerint a himlőben vagy pestisben elhunyt kisgyerek nyughelyét sírrablók rongálták meg. Nagyobb értéket reméltek, mivel a Bárczayaknak jelentős birtokaik voltak. A rablókat a néphit szerint megfertőzték a himlőbaktériumok, és napokon belül meghaltak. Ezért tarthatták, s néhányan tartják ma is, hogy átok ül azon, aki a sírhoz nyúl. Legalább is ezt tartották legtöbben a kőkoporsóról egészen 2004 novemberéig. Akkor a Boszorkányszövetség papjai levették a sírhoz tapadt átkot.
A rontáslevétel híre futótűzként terjedt. Azóta sokan látogatják életük kisebb nagyobb problémáinak megoldását remélve tőle. A falu lakói többnyire elkerülik, és nem is nyilatkoznak szívesen róla. Van, ki hiszi, hogy az ezerhétszázas években ide temetett kisded szelleme segít a hozzá könyörgőkön.
Az idősebbek viszont úgy vélik, nem szabad a síremlékhez hozzányúlni, mert baj éri az embert. Beszélnek olyanokról, akik ezt nem tartották be és baleset érte őket, míg mások megbetegedtek. Megint mások meg nevetségesnek tartják a feltételezést, hogy a kőszarkofágnak mágikus ereje lenne.
Egy biztos, a síremlék az 1700-as évek végéről származik, s valóban egy kisfiúnak állították, aki valamilyen fertőző betegségben, pestisben vagy kolerában halt meg. A síremlék a református temető tizenharmadik parcellájában van, a több sír fekvésétől tökéletesen eltérően, ősi magyar szokás szerinti kelet-nyugat tájolással.
A falu lakói beszélnek arról is, hogy egy titkolt szerelemből született az Átányban elhantolt kisfiú, akinek az édesanyja kikapós menyecske volt. Hogy a kisdedet mikor temették el, sajnos nem látszik rendesen a síremléken. A falusiak azt is tudni vélik, hogy 1860 körül kihantolták a sírokat, hogy az újra szentelt temetőben, új halottak pihenhessenek. Azt azonban senki sem érti, hogy a kisded koporsója miért maradt itt? Talán akkor még mélyen a föld alatt volt.
A falu házai, a templom és a sírok nagy része az 1999 –es árvíz idején megemelkedett, majd visszasüllyedt, akkor kerülhetett felszínre a kőkoporsó – vélik egyesek. Ha ezt elfogadjuk, akkor kérdés az, hogy úgy, ahogy a házak és a többi sír vissza süllyedt, ez az egy kőkoporsó – bár súlya van, miért nem? Sok kérdés felvetődik tehát. Nem véletlen, hogy a kőkoporsóról könyv is íródott.
Egy biztos, nem mindig féltek tőle az emberek, volt idő, amikor a közeli búcsúhelyre járó katolikusok megálltak imádkozni előtte. Az idősebbek úgy vélik, nem szabad a síremlékhez hozzányúlni, mert baj éri az embert. – Nemrég megkotortam a koporsó oldalát, és másnap reggelre megdöglött az egyik tehenem. – említette saját példáját az egyik átányi. – Tudom, hogy lehet véletlen egybeesés is, de azóta én is jobban tartok tőle.
Sokan úgy tartják, a kőkoporsó mozog a földben és fokozatosan kiemelkedik onnan. Ezt azzal próbálják bizonyítani, hogy a síremlék moha lepte felületén mindig látható egy olyan pár centis csík a talaj szintje felett, ami nem zöldült be.
A legöregebbek azt mondják, hogy gyerekkorukban nem látszott még a szarkofágból semmi. Először a 1970-es években botlottak meg a helyiek benne. Akkor még csak úgy 10-15 centire emelkedett a föld fölé. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban előtűnt egész szarkofág alakú formája. Egy biztos, a különös, több száz éves szürke tömb a környező sírokhoz viszonyított szabálytalan fekvése miatt rögtön feltűnik az alvégi temetőben.
A falu polgármesteri hivatalában több tucat hálálkodó levél van, melyben a sírt felkeresők leírják, hogy az ezerhétszázas években ide temetett kisded szelleme miként gyógyította meg őket, hogyan békített össze évek óta haragban álló szomszédokat, miként segítette át a vizsgán a hozzá könyörgőket.
(forrás: astronet.hu-http://rejtelyekszigete.com)