Laura Lynne Jackson feleség, anya, középiskolai angoltanár – és médium.
Adottságait a paranormális jelenségekkel foglalkozó legkiválóbb
tudományos szervezetek vizsgáztatták, és igazolták valódiságukat.
Jackson annak szentelte életét, hogy fölfedezze a túlvilághoz kötődő
kapcsolatainkat, beszélgessen eltávozott szeretteinkkel, és segítsen
megbékélni a veszteségeinkkel.
Laura Lynne Jackson
Létezik-e túlvilág? Mi történik velünk, amikor meghalunk? Hogyan találjuk meg az életben a valódi utunkat? Ezekre a kérdésekre választ kaphatunk Laura Lynne Jackson médiumtól, A fény, ami összeköt című könyvéből. Igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.
A fény, ami összeköt különleges nézőpontból közelíti meg a mindenkit foglalkoztató, örök kérdéseket, miközben olyan hétköznapi emberekről olvashatunk, akik újra találkozhattak elhunyt barátaikkal és családtagjaikkal: igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.
A szerző csodálatos világlátása ráirányítja a figyelmünket arra, hogy a szeretteinkhez fűződő kapcsolatunk áthatol időn és téren: azért vagyunk itt, hogy önzetlenül szeressünk, és elfogadjuk mások szeretetét. Kiszélesítve az emberi tapasztalatról alkotott elképzelésünket és tudatosságunk határait, a könyv fogódzót nyújt ahhoz, hogyan éljünk teljes életet.
„Laura Lynne Jackson vagyok, feleség, anya és középiskolai angoltanár, valamint látnok-médium is.
Valószínűleg nem felelek meg annak az elképzelésnek, amelyet általában az emberek a látnok-médiumokról alkotnak. Nem mondok jövőt sem tealevelekből, sem tarot kártyából, és nem dolgozom látványosan. Nem vagyok jövendőmondó, és nincs kristálygömböm (jó, igazából van egy pici, ami dísztárgyként funkcionál, ugyanis amikor megláttam egy áruházban, nem tudtam neki ellenállni, és megvettem). Szóval, én csupán egy ember vagyok, akiben másoknál kifejezettebben megvan egy bizonyos adottság.
Tisztánlátó vagyok, vagyis rendelkezem azzal a képességgel, hogy emberekkel és eseményekkel kapcsolatban az öt érzékszerven túl más eszközökkel is információhoz jussak. Tisztánhalló is vagyok, vagyis nem csak a fülemmel vagyok képes hangok érzékelni, továbbá tisztánérző is, ami lehetővé teszi számomra, hogy nem emberi eszközökkel érzékeljek dolgokat.
Például egy vendéglőben érzem annak az embernek a távoli energiáját, aki előttem ült a székemen, mintha csak több tucat energia-ujjlenyomat hemzsegne ott. Ha ez az energia negatívan érint, udvariasan meg szoktam kérni a főpincért, hogy ültessen át egy másik asztalhoz, ha pedig nincs több szabad asztal, azt mondom, hogy el kell mennem. Ezt a férjem és a gyerekeim nem mindig veszik jó néven, a főpincért már ne is említsem.
De nemcsak látnok vagyok, hanem médium is, vagyis képes vagyok kommunikálni olyan emberekkel, akik eltávoztak erről a földről.
Ha az olvasó első kérdése az, miért történt minden így, az első válaszom az, hogy nem tudom. Egész eddigi életemet azzal töltöttem, hogy erre rájöjjek.”
(forrás: eletforma.hu)
Létezik-e túlvilág? Mi történik velünk, amikor meghalunk? Hogyan találjuk meg az életben a valódi utunkat? Ezekre a kérdésekre választ kaphatunk Laura Lynne Jackson médiumtól, A fény, ami összeköt című könyvéből. Igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.
A fény, ami összeköt különleges nézőpontból közelíti meg a mindenkit foglalkoztató, örök kérdéseket, miközben olyan hétköznapi emberekről olvashatunk, akik újra találkozhattak elhunyt barátaikkal és családtagjaikkal: igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.
A szerző csodálatos világlátása ráirányítja a figyelmünket arra, hogy a szeretteinkhez fűződő kapcsolatunk áthatol időn és téren: azért vagyunk itt, hogy önzetlenül szeressünk, és elfogadjuk mások szeretetét. Kiszélesítve az emberi tapasztalatról alkotott elképzelésünket és tudatosságunk határait, a könyv fogódzót nyújt ahhoz, hogyan éljünk teljes életet.
„Laura Lynne Jackson vagyok, feleség, anya és középiskolai angoltanár, valamint látnok-médium is.
Valószínűleg nem felelek meg annak az elképzelésnek, amelyet általában az emberek a látnok-médiumokról alkotnak. Nem mondok jövőt sem tealevelekből, sem tarot kártyából, és nem dolgozom látványosan. Nem vagyok jövendőmondó, és nincs kristálygömböm (jó, igazából van egy pici, ami dísztárgyként funkcionál, ugyanis amikor megláttam egy áruházban, nem tudtam neki ellenállni, és megvettem). Szóval, én csupán egy ember vagyok, akiben másoknál kifejezettebben megvan egy bizonyos adottság.
Tisztánlátó vagyok, vagyis rendelkezem azzal a képességgel, hogy emberekkel és eseményekkel kapcsolatban az öt érzékszerven túl más eszközökkel is információhoz jussak. Tisztánhalló is vagyok, vagyis nem csak a fülemmel vagyok képes hangok érzékelni, továbbá tisztánérző is, ami lehetővé teszi számomra, hogy nem emberi eszközökkel érzékeljek dolgokat.
Például egy vendéglőben érzem annak az embernek a távoli energiáját, aki előttem ült a székemen, mintha csak több tucat energia-ujjlenyomat hemzsegne ott. Ha ez az energia negatívan érint, udvariasan meg szoktam kérni a főpincért, hogy ültessen át egy másik asztalhoz, ha pedig nincs több szabad asztal, azt mondom, hogy el kell mennem. Ezt a férjem és a gyerekeim nem mindig veszik jó néven, a főpincért már ne is említsem.
De nemcsak látnok vagyok, hanem médium is, vagyis képes vagyok kommunikálni olyan emberekkel, akik eltávoztak erről a földről.
Ha az olvasó első kérdése az, miért történt minden így, az első válaszom az, hogy nem tudom. Egész eddigi életemet azzal töltöttem, hogy erre rájöjjek.”
(forrás: eletforma.hu)