A korábbi évezredekben, amikor a Földön még sok nagy mester élt fizikai testben, tanításaikon keresztül meg tudtuk érteni a nagyobb összefüggéseket. Általuk kaptunk ismereteket arról, hogyan épül fel az élet.
Ezek a tanítók azok – akik ha láthatatlan módon is – még ma is kísérik az emberiséget, támogatnak minket, és mellettünk állnak, míg tapasztalatainkon keresztül növekszünk, és magunk is, síkról-síkra emelkedve, felismerjük a magasabb összefüggéseket.
Ám aki csak érintőlegesen foglalkozik azzal, ami a hétköznapi dolgokon túl van, kevés vonzalmat fog érezni a magasabb rendű igazságok iránt. Aki azonban már elkezdett intuitívan gondolkodni és érezni, az ellenállhatatlanul vonzódni fog az ősi bölcsességekhez.
A Föld Szellemi Hierarchiája már a fejlődés korai szakaszaiban is kísérte az emberiséget. „Ennek a Szellemi Hierarchiának a követei már a korai emberiség mellett is ott álltak, ők adtak nekik törvényeket és alkotmányt, vezették őket mint királyok, tanították őket mint filozófusok, és mint papok vállalták a vallási vezetésüket. Az ókor minden népe, mint félistenekre, mint hősökre tekintett ezekre a hatalommal bíró férfiakra, akik nyomot hagytak az irodalomban, az építészetben, és részt vettek a törvénykezésben. Ők mint tanítók és mint vezetők álltak az emberiség mellett, és már annak gyermekkorában is, tanították az alapigazságokat az egymást követő fajoknak és népeknek. Tudásukat mindig olyan formában és olyan szimbólumokon keresztül adták át, hogy az adott kor emberei képesek legyenek azt megérteni. Azóta is, ha szükséges, újra és újra, és mindig újabb módon közvetítik az emberiségnek az igazságot.” (Titkos tanítások)
De II. Theodosziusz császár Kr. u. 450-ben betiltotta a misztériumiskolákat, és a „pogányságot”, ahogy ő nevezte, száműzte a teljes Római Birodalomból, amihez akkor Macedónia, Kréta, Szíria és Egyiptom is hozzátartozott. I. Iusztinionosz császár Kr. u. 529-ben az utolsó athéni filozófiai iskolát – a Platón által alapított akadémiát – is bezáratta, és minden, ami nem volt keresztény, üldözés és elnyomás alá került. Így azt a mondatot is, hogy: „Az istenihez való felemelkedés az újjászületés útján át lesz lehetséges”, törölték, és száműzték a keresztény-ortodox hitvilágból. Ezzel az újjászületés ősi tana Kr. u. 553-ban, a II. konstantinápolyi zsinaton Iusztinionosz bizánci császár által törölve lett.
Az átalakulásnak ebben az időszakában a természettudományok – mint a geometria, asztronómia, földrajz és matematika – addig soha nem látott fejlődésnek indultak, miközben a filozófia és az ismeretelmélet egy elkülönült iskolát alkotott. Ez a megosztottság szétválasztotta a tudományokat, és egészen a mai napig két külön csoportot képeznek, ez viszont komoly akadályt jelent az emberség fejlődése szempontjából.
Ám a misztériumiskolák bezárásának valódi oka talán igazából a tagjainak belső elgyengülése volt. A természetnek az az elkerülhetetlen folyamata és körforgása, ami mindent a születés-növekedés-érés-hanyatlás periódusaiba helyez. A misztériumok az évszázadok során elvesztették szentségüket. Már számtalan olyan tagja volt a közösségnek, akiket nem belső fejlődésük, hanem világi okok miatt vettek fel, és a szent rítusokból felszínes szolgálat lett. A dogmák és a papság száma megnövekedett, az igazság szelleme pedig elveszett, és a „fény” egyre inkább elsötétült.
„Így az a kevés tanító, aki a szent titkokat tárta fel, ismét száműzetésbe kényszerült, és kis közösségeket alkotva a sivatagban vagy a hegyek között keresett menedéket, ahogy az esszénusok is. Azok, akik átkeltek a tengeren akár India, akár az Újvilág felé, ünnepélyes esküt tettek, hogy hallgatnak, és szent ismereteiket, szent tudományukat titokként őrzik. A mesterek egyre inkább visszahúzódtak a világ legrejtettebb szegleteibe, és mélyebben, mint valaha, elrejtőztek az emberi tekintet elől.” (Rejtett tanítások)
De ez a rombolás csak a misztériumok felszínét érintette, a mag és a szív, a fény testvérisége, sértetlen maradt. A tanítóknak ez a közössége a mai nyelvben mint a Fehér Testvériség, a Föld Szellemi Hierarchiája ismert, akik felügyelik az emberiség fejlődését, és az ősi igazságokat sértetlenül megőrzik.
Hiszen ők már régen végigjárták saját fejlődési útjukat, és mégis, ezek a mesterek azok, akik mindig is segítséget nyújtottak nekünk, a legősibb időktől kezdve mindmáig. Vezetik a tanulókat az intuíciójuk által, mutatják az utat, és kísérik a lépteiket.
De ez a tanítás nemcsak arra vezet rá, hogy megtaláljuk a spirituális fényt, hanem megtanít a sötétséget is kiegyensúlyozottan megélni. És az önzetlen vágyakozást a tudás iránt, hogy képesek legyünk az emberek mellé állni. Ezért az ellenálló képességünk próbái az utunk fontos időszakai.
Mert a spirituális munka annyit jelent, hogy mi magunk is egyre magasabb síkon születünk meg.
(forrás: Eva Gostoni - evagostoni.hu)