Számos legenda, monda, anekdota, megfigyelés és tény keveredik abban az elméletben, amiről szó lesz. Mégis szót érdemel, sőt már-már követel magának, mivel számos szellemtudományi összefüggésre rávilágít és sok mindenre felhívja a figyelmet, ha képesek vagyunk a feltételezések mögé látni és elgondolkodni a következőkön.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy az emberiség őstudásának és ősvallásának alapja a lélekhit és az az elképzelés, miszerint az egyéni lelkek nem csak egyszer, hanem egy világkorszakon belül akár százszor is visszaszülethetnek más és más emberi testekbe. Innen nézve, nem állítunk kevesebbet, mint hogy a reinkarnáció tanát minden mágikus képességű és tudású népnél (és személynél) valamilyen formában megtaláljuk.
Álláspontom szerint, amikor az individuum a befelé vezető önismereti útján megközelíti a halhatatlan Énjét és Tudatosságát, akkor ez az elmélet és feltételezés élő valósággá válik számára függetlenül minden vallási dogmától és teóriától. Ez a Napvallás útja.
Meggyőződésem, hogy táltosainknak megvolt az a képességük, melynek révén mélyen önmagukba és az emberekbe láttak, és meg tudták mondani, kiben milyen lélek lakozik. Óva intek mindenkit attól, hogy itt tévútra kanyarodjon, mivel ez nem a minősítésekről szól, amely minden hátrányos megkülönböztetés alapja, hanem a lelkek tapasztalatairól és küldetéséről. Mi ezzel foglalkozunk. Az, hogy egy korábban élt lélek most új testbe költözik, azért ingoványos terület, mert egyrészt nem teljesen ugyanaz a lélek teszi, másrészt ennek komoly szabályai és egyéni vetületei vannak. Erről A kiválasztottak titkos tudása című könyvemben részletesen írok.
Ha és amennyiben a könyvemben feltárt és kifejtett spirituális tanok alapján tekintünk a magyar ősvallásra, táltoshitre, napvallásra és egységszemléletre, akkor több ősi hagyomány és elképzelés új értelmet nyerhet.
Nem kell egyetértenünk vele, mégis elgondolkoztató, hogy a magyarság mitikus Nimród nevű ősatyjának lélekrésze újra meg újra alászállt, hogy népét megsegítse.
Hangsúlyozom, itt nem igazságokról, hanem eredetmítoszunk és a néphagyomány elemzéséről van szó! Ugyanakkor a spirituális megközelítés jól jöhet, amikor a következő furcsaságokkal találjuk magunkat szembe.
A Turul-legenda és a kerecsensólyom mindig közbelép, ha a magyarság bajban van.
Emese álmában ez a fénymadár termékenyíti meg a meddő fejedelemasszonyt.
A fénymadárral való találkozás után az álom szerint egy fényfolyam árad szét a Földön, nagy uralkodókat adományozva az emberiségnek.
A fénymadarat a Napistennel vagy az isteni lélekkel azonosíthatjuk.
Az isteni lélek magjával megtermékenyítette Emesét, ezzel pedig útjára bocsátotta azt a vérvonalat, amelyből az Árpád-ház királyai származtak.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az Árpád-házi királyok valóban karizmatikusak voltak. Nem lehet nem észrevenni, hogy hibáik ellenére is egy szent eszmét képviseltek és szent küldetést hajtottak végre.
Túlzás lenne azt kijelenteni, hogy minden egyes Árpád-házi király valamilyen nagy léleknek a reinkarnációja lett volna, de azért vannak érdekes esetek és összefüggések, amelyek önmagukért beszélnek.
Először is, a magyar népnek van istengazdája, mely maga a Napisten. (Erről már többször többféle megközelítésben írtam, mely a boldognapot.hu oldalon elérhető.) Nimród, majd Hunor és Magyar szent küldetést kapnak tőle. Spirituális szempontból ezek olyan képességeket és hagyatékot takarnak, amiket nem kürtölnek világgá, hanem belső körökben adnak tovább egyik generációról a másikra. Itt a helyzet pikantériáját az adja, hogy ebben a leszármazási láncolatban elképzelhető, hogy ugyanazok a lelkek újra meg újra megjelennek, hiszen a rátermettség és a kiválasztottság számít, ha egy nép helyes vezetéséről van szó. Tessék csak megnézni, min ment keresztül a magyarság, amikor nem avatott vezetői voltak.
Visszatérve a lelki dinasztikusságra és reinkarnációs párhuzamokra, egy érdekes leszármazási vonal rajzolódik ki előttünk: Nimród, Attila, Árpád, Szent László, Mátyás Király.
Ne feledjük, hogy a reneszánsz korában a humanizmus eszméjétől egyáltalán nem állt távol a reinkarnáció tanítása. Ehhez járul a szkíta(szittya)-hun-magyar származás kérdéskörének tisztázása. Így akár képletesen, akár szó szerint is értelmezhetjük, hogy Mátyást a „második Attilának” tartották.
Tudvalevő, hogy a nagy uralkodók mindig is megragadták kortársaik képzeletét, ezért könnyen tippelhetnénk arra, hogy nemzeti nagyjainkkal sem történt ez másként. Mindazonáltal, ha mélyebben a dolgok mögé nézünk, akkor egy hiteles táltos és pálos hagyatékot látunk, amiért sokan az életüket áldozták, nem pedig egy limonádé eszmét vagy 21. századi kitalációt.
Előbbi állításomat bizonyítja, hogy a hazánknak tartózkodó Callimachus Experiens lengyel kancellár úgy a hatása alá került az Attila-Mátyás párhuzamnak, hogy Mátyás ellen „Atilla” címmel írt röpiratot. Miként az sem véletlen, hogy Mátyás király Bonfinival íratta meg a magyarok őseinek, a hunoknak a történetét. Tehát Mátyás tisztában volt a hun-magyar kontinuitással, s ami még fontosabb és szebb, együtt működött a pálos renddel, amely tagjai az ősi szellemi hagyatékunkat őrizték és tartották fenn akkoriban. Így Mátyást is ők avatták be a titkaikba.
Tovább lépve eggyel, ha a magyar lélekhitet alaposabban megismerjük, akkor tudhatjuk, hogy vannak olyan lélekképzetek, amelyek túlélik a fizikai test halálát és szabadon szárnyalhatnak az égi birodalomban, s ha úgy látják jónak, vagy éppenséggel Isten úgy dönt, akkor visszatérhetnek, hogy népük sorsát egyengessék.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy az emberiség őstudásának és ősvallásának alapja a lélekhit és az az elképzelés, miszerint az egyéni lelkek nem csak egyszer, hanem egy világkorszakon belül akár százszor is visszaszülethetnek más és más emberi testekbe. Innen nézve, nem állítunk kevesebbet, mint hogy a reinkarnáció tanát minden mágikus képességű és tudású népnél (és személynél) valamilyen formában megtaláljuk.
Álláspontom szerint, amikor az individuum a befelé vezető önismereti útján megközelíti a halhatatlan Énjét és Tudatosságát, akkor ez az elmélet és feltételezés élő valósággá válik számára függetlenül minden vallási dogmától és teóriától. Ez a Napvallás útja.
Meggyőződésem, hogy táltosainknak megvolt az a képességük, melynek révén mélyen önmagukba és az emberekbe láttak, és meg tudták mondani, kiben milyen lélek lakozik. Óva intek mindenkit attól, hogy itt tévútra kanyarodjon, mivel ez nem a minősítésekről szól, amely minden hátrányos megkülönböztetés alapja, hanem a lelkek tapasztalatairól és küldetéséről. Mi ezzel foglalkozunk. Az, hogy egy korábban élt lélek most új testbe költözik, azért ingoványos terület, mert egyrészt nem teljesen ugyanaz a lélek teszi, másrészt ennek komoly szabályai és egyéni vetületei vannak. Erről A kiválasztottak titkos tudása című könyvemben részletesen írok.
Ha és amennyiben a könyvemben feltárt és kifejtett spirituális tanok alapján tekintünk a magyar ősvallásra, táltoshitre, napvallásra és egységszemléletre, akkor több ősi hagyomány és elképzelés új értelmet nyerhet.
Nem kell egyetértenünk vele, mégis elgondolkoztató, hogy a magyarság mitikus Nimród nevű ősatyjának lélekrésze újra meg újra alászállt, hogy népét megsegítse.
Hangsúlyozom, itt nem igazságokról, hanem eredetmítoszunk és a néphagyomány elemzéséről van szó! Ugyanakkor a spirituális megközelítés jól jöhet, amikor a következő furcsaságokkal találjuk magunkat szembe.
A Turul-legenda és a kerecsensólyom mindig közbelép, ha a magyarság bajban van.
Emese álmában ez a fénymadár termékenyíti meg a meddő fejedelemasszonyt.
A fénymadárral való találkozás után az álom szerint egy fényfolyam árad szét a Földön, nagy uralkodókat adományozva az emberiségnek.
A fénymadarat a Napistennel vagy az isteni lélekkel azonosíthatjuk.
Az isteni lélek magjával megtermékenyítette Emesét, ezzel pedig útjára bocsátotta azt a vérvonalat, amelyből az Árpád-ház királyai származtak.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az Árpád-házi királyok valóban karizmatikusak voltak. Nem lehet nem észrevenni, hogy hibáik ellenére is egy szent eszmét képviseltek és szent küldetést hajtottak végre.
Túlzás lenne azt kijelenteni, hogy minden egyes Árpád-házi király valamilyen nagy léleknek a reinkarnációja lett volna, de azért vannak érdekes esetek és összefüggések, amelyek önmagukért beszélnek.
Először is, a magyar népnek van istengazdája, mely maga a Napisten. (Erről már többször többféle megközelítésben írtam, mely a boldognapot.hu oldalon elérhető.) Nimród, majd Hunor és Magyar szent küldetést kapnak tőle. Spirituális szempontból ezek olyan képességeket és hagyatékot takarnak, amiket nem kürtölnek világgá, hanem belső körökben adnak tovább egyik generációról a másikra. Itt a helyzet pikantériáját az adja, hogy ebben a leszármazási láncolatban elképzelhető, hogy ugyanazok a lelkek újra meg újra megjelennek, hiszen a rátermettség és a kiválasztottság számít, ha egy nép helyes vezetéséről van szó. Tessék csak megnézni, min ment keresztül a magyarság, amikor nem avatott vezetői voltak.
Visszatérve a lelki dinasztikusságra és reinkarnációs párhuzamokra, egy érdekes leszármazási vonal rajzolódik ki előttünk: Nimród, Attila, Árpád, Szent László, Mátyás Király.
Ne feledjük, hogy a reneszánsz korában a humanizmus eszméjétől egyáltalán nem állt távol a reinkarnáció tanítása. Ehhez járul a szkíta(szittya)-hun-magyar származás kérdéskörének tisztázása. Így akár képletesen, akár szó szerint is értelmezhetjük, hogy Mátyást a „második Attilának” tartották.
Tudvalevő, hogy a nagy uralkodók mindig is megragadták kortársaik képzeletét, ezért könnyen tippelhetnénk arra, hogy nemzeti nagyjainkkal sem történt ez másként. Mindazonáltal, ha mélyebben a dolgok mögé nézünk, akkor egy hiteles táltos és pálos hagyatékot látunk, amiért sokan az életüket áldozták, nem pedig egy limonádé eszmét vagy 21. századi kitalációt.
Előbbi állításomat bizonyítja, hogy a hazánknak tartózkodó Callimachus Experiens lengyel kancellár úgy a hatása alá került az Attila-Mátyás párhuzamnak, hogy Mátyás ellen „Atilla” címmel írt röpiratot. Miként az sem véletlen, hogy Mátyás király Bonfinival íratta meg a magyarok őseinek, a hunoknak a történetét. Tehát Mátyás tisztában volt a hun-magyar kontinuitással, s ami még fontosabb és szebb, együtt működött a pálos renddel, amely tagjai az ősi szellemi hagyatékunkat őrizték és tartották fenn akkoriban. Így Mátyást is ők avatták be a titkaikba.
Tovább lépve eggyel, ha a magyar lélekhitet alaposabban megismerjük, akkor tudhatjuk, hogy vannak olyan lélekképzetek, amelyek túlélik a fizikai test halálát és szabadon szárnyalhatnak az égi birodalomban, s ha úgy látják jónak, vagy éppenséggel Isten úgy dönt, akkor visszatérhetnek, hogy népük sorsát egyengessék.
A lelkek között is van szent szövetség, összetartozás és közösségvállalás. Ez a származástól kezdve a vérszerződésen keresztül az életeken át ívelő közös küldetésekben is megnyilvánulhat. Az említett Nimródtól induló vonal csak egy kiragadott példa arra, hogy a Napisten kiket és hogyan ruházhat fel különleges feladatokkal. Természetesen ennek számos titkos ága-boga létezhet. Hadd utaljak például a Koppány-féle vonalra vagy a valóban titkos táltosságra. Mindenesetre szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy sem nekünk, sem a körülöttünk élőknek nem ez az első és utolsó életünk. Többször voltunk már emberi testben és sok tapasztalatot gyűjtöttünk a hosszú évek alatt.
Ezek után, ha elcsendesedünk és befelé figyelünk, akkor lehet, hogy a reinkarnáció – újratestetöltés – tana számunkra is meg fog elevenedni, hiszen nem csak nagy királyaink, hanem mi magunk is egy-egy visszatérő isteni lelket hordozunk a szívünkben.
(Száraz György)