A titok: hogyan szólítsuk az angyalt?
Ha valaki szeretne hinni az angyalokban, de nem teljesen biztos benne, hogy el tudja őket fogadni, akkor újfajta gondolkodásmódokkal kell edzenie az elméjét. Az említett három lépés a következő: fohászkodás, megerősítés és imagináció.
Először is imádkozzunk Istenhez, és kérjük tőle, hogy részesüljünk angyalos élményben. Ha valaki nem szereti használni az „Isten” fogalmat, helyettesítheti „Egyetemes Életforrással” vagy bármilyen emberfeletti hatalomra utaló elnevezéssel. Ha pedig sietős a dolgunk, közvetlenül Rafaellel is fölvehetjük a kapcsolatot, mert ő azonnal válaszol.
A legjobb, ha egyszerűen fogalmazunk, és feltétlenül hiszünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: „ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek” (Mk 11,24). „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22).
Richard Webster
Szabad pillanatainkban mondogassunk megerősítéseket, hogy egyre nyitottabbak legyünk az angyalok létezésére. Ezek olyan mondatok, amelyeket addig kell ismételgetnünk magunkban, amíg az elménk el nem fogadja őket valóságnak. Ma már nem találom unalmasnak a sorban állást, mert közben megerősítéseket szoktam mondogatni. Körülbelül efféle mondatokkal lehet dolgozni: „vonzom az angyalokat”, „az angyalok folyamatosan segítenek és támogatnak”, „az angyali birodalom segítségével bármit képes vagyok megvalósítani, amit szeretnék” vagy „szükség idején mindig megidézem az angyalokat”.
Esténként, lehetőleg elalvás előtt, képzeljük azt, hogy beszélgetünk velük. Ezzel nyitottakká válunk, és több esélyünk lesz angyali találkozásra.
Az elmúlt évek alatt sokszor láttam, hogy ezek az egyszerű módszerek igenis segítenek. Valamiért akkor működik legjobban a dolog, ha mindhárom lépést betartjuk.
Az elmúlt évek alatt rengeteg emberrel találkoztam, aki saját bevallása szerint nem hisz az angyalokban. És talán épp ugyanannyit ismertem meg, aki azt állítja, hogy hisz. Az angyaltagadók egyik gyakran hangoztatott érve az, hogy az angyal testnélküli tudat, ebből kifolyólag nem létezhet. A másik érvük az, hogy az égi lények a kezdetleges vallások termékei, és a modern ember nem hisz az efféle csacskaságokban. Egy másik érdekes állásponttal is úton-útfélen szoktam találkozni, mely szerint az angyalok egyszerűen az emberi elme által kivetített, nehezen felfogható vallásos szimbólumrendszer részei. Azok, akik nem hisznek Istenben vagy egy magasabb rendű erőben, kétségkívül az angyalok létezését sem fogadják el.
A másik tábor tagjai közül sokan azért hisznek az angyalokban, mert vagy látták őket, vagy valahogyan kommunikáltak velük. Vannak, akik azért, mert komolyan veszik a Biblia, a Korán vagy más szent szövegek üzenetét. Mások bölcseleti úton jutottak erre az álláspontra, ugyanis szerintük Istennek szüksége van hírvivőkre, és ezt a szerepet logikusan az angyalok töltik be. Például Aquinói Szent Tamás is ez utóbbiak közé tartozik. És persze vannak olyanok, akik mindig is hittek az angyalokban, éppen ezért sohasem boncolgatták komolyan ezt a témát.
Tömérdek emberrel beszélgettem már az angyalokról, és arra a következtetésre jutottam, hogy a beléjük vetett hit voltaképpen belső megértésből vagy személyes élményből fakadó szubjektív döntés. Az én esetemben ez utóbbiról van szó, amelyről az Őrangyalok és szellemi vezetők című könyvemben meséltem. Huszonévesen nehéz időszakon mentem keresztül, és az őrangyalom segített kilábalni belőle.
Az angyalok színtiszta szellemi lények. Aquinói Szent Tamás, az „angyali doktor” szerint „teljes egészében intelligenciák”, vagyis anyagtalan létezők. Eckhart Mester (kb. 1260–1328) ezt írta: „az angyali természet szellemi, és Istenhez a legközelebbi”. Az Egyiptomban élt zsidó filozófus, Maimonidész (1138–1204) úgy vélte, hogy az angyali jelenések „ember alakú kifejeződések”.
Emanuel Swedenborg (1688–1772), a svéd tudós és teológus szerint csupán a lelkünkön vagy belső látásunkon keresztül pillanthatjuk meg az angyalokat. Minél tisztább a szívünk, annál több esélyünk van rá.
Az Üdvhadsereg alapítója, William Booth (1829–1912) kétségkívül tisztaszívű ember volt. Egyszer látomása támadt, amelyben ragyogó szivárványfény övezte az angyalokat.
Kivétel nélkül mindenki kapcsolatba léphet az angyali birodalommal útmutatásért, oltalomért és inspirációért. Az emberek különbözőképpen tapasztalják meg az égi lényeket. Egyesek a jelenlétüket érzik, mások hallják őket, sokan álmukban beszélgetnek velük, és vannak, akik meglátják őket.
Jelen könyvemből többféle technikát is el lehet sajátítani az angyalokkal, elsősorban Rafael arkangyallal való kapcsolatfelvételhez. Nem kell megvárni, hogy csapás érjen bennünket, hiszen az angyalok a mindennapjainknak is szeretnének részesei lenni, és csak a felkérésünkre várnak.
Rafael, a tanító és gyógyító
Rafaelt a tanításhoz és a gyógyításhoz szokták társítani. Ez utóbbi minőségében a teljességért, az egységért és a gyógyítás mindennemű formájáért felelős, legyen az mentális, érzelmi, spirituális vagy fizikai. Két ember, de akár két ország közti kapcsolatot is könnyedén tud orvosolni. Az ő feladata az emberiség sebeinek begyógyítása. Két tisztségét ötvözve arra tanít, hogy okuljunk a sebeinkből, és a cselekedeteinkkel többé ne okozzunk magunknak fájdalmat. Neki köszönhetően újra egyesülhetünk az isteni szeretettel, hiszen arra tanít, hogy az mindig körülvesz és beborít bennünket, még ha nem vagyunk is ennek tudatában.
Az arkangyal egyéb fontos feladatokat is ellát. Ő a keleti égtáj és a levegő elem ura. A hét napjai közül a szerda, a bolygók közül a Merkúr áll a fennhatósága alatt. Hozzá tartozik a kreativitás, és ő képviseli a fiatalok érdekeit. Előszeretettel segít az embereknek lelki életük fejlesztésében, és gyakran támaszra lelhetnek a személyében a zarándokútra készülők. A képzőművészek ezért ábrázolják szívesen utasként, aki vándorbottal és vizes kulaccsal rója az utakat. Azon kívül a természet különféle aspektusainak is a patrónusa. E szerepében ő felelős a hajnalért, a tudásért, a tudományért és az utazásért. Ramiéllel együtt az együttérzés angyala. Kiváló a humorérzéke, és nevetést, derűt, örömöt hoz minden társaságba.
Noha az Újtestamentum nem említi név szerint, a Kr. u. 745-ben a római zsinat jóváhagyta, hogy hozzá forduljunk segítségért. Rafael ünnepnapja október 24-én volt, viszont amikor 1969-ben megreformálták az egyházi naptárt, szeptember 29-re tértek át. Eredetileg ez Mihály ünnepnapja volt, Gábrielt pedig március 24-én ünnepelték. Manapság szeptember 29-e az arkangyalok közös napja.
(Tanítás Richard Webster könyvéből - http://hatartalanvilag.blogspot.hu)
Ha valaki szeretne hinni az angyalokban, de nem teljesen biztos benne, hogy el tudja őket fogadni, akkor újfajta gondolkodásmódokkal kell edzenie az elméjét. Az említett három lépés a következő: fohászkodás, megerősítés és imagináció.
Először is imádkozzunk Istenhez, és kérjük tőle, hogy részesüljünk angyalos élményben. Ha valaki nem szereti használni az „Isten” fogalmat, helyettesítheti „Egyetemes Életforrással” vagy bármilyen emberfeletti hatalomra utaló elnevezéssel. Ha pedig sietős a dolgunk, közvetlenül Rafaellel is fölvehetjük a kapcsolatot, mert ő azonnal válaszol.
A legjobb, ha egyszerűen fogalmazunk, és feltétlenül hiszünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: „ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek” (Mk 11,24). „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21,22).
Szabad pillanatainkban mondogassunk megerősítéseket, hogy egyre nyitottabbak legyünk az angyalok létezésére. Ezek olyan mondatok, amelyeket addig kell ismételgetnünk magunkban, amíg az elménk el nem fogadja őket valóságnak. Ma már nem találom unalmasnak a sorban állást, mert közben megerősítéseket szoktam mondogatni. Körülbelül efféle mondatokkal lehet dolgozni: „vonzom az angyalokat”, „az angyalok folyamatosan segítenek és támogatnak”, „az angyali birodalom segítségével bármit képes vagyok megvalósítani, amit szeretnék” vagy „szükség idején mindig megidézem az angyalokat”.
Esténként, lehetőleg elalvás előtt, képzeljük azt, hogy beszélgetünk velük. Ezzel nyitottakká válunk, és több esélyünk lesz angyali találkozásra.
Az elmúlt évek alatt sokszor láttam, hogy ezek az egyszerű módszerek igenis segítenek. Valamiért akkor működik legjobban a dolog, ha mindhárom lépést betartjuk.
Az elmúlt évek alatt rengeteg emberrel találkoztam, aki saját bevallása szerint nem hisz az angyalokban. És talán épp ugyanannyit ismertem meg, aki azt állítja, hogy hisz. Az angyaltagadók egyik gyakran hangoztatott érve az, hogy az angyal testnélküli tudat, ebből kifolyólag nem létezhet. A másik érvük az, hogy az égi lények a kezdetleges vallások termékei, és a modern ember nem hisz az efféle csacskaságokban. Egy másik érdekes állásponttal is úton-útfélen szoktam találkozni, mely szerint az angyalok egyszerűen az emberi elme által kivetített, nehezen felfogható vallásos szimbólumrendszer részei. Azok, akik nem hisznek Istenben vagy egy magasabb rendű erőben, kétségkívül az angyalok létezését sem fogadják el.
A másik tábor tagjai közül sokan azért hisznek az angyalokban, mert vagy látták őket, vagy valahogyan kommunikáltak velük. Vannak, akik azért, mert komolyan veszik a Biblia, a Korán vagy más szent szövegek üzenetét. Mások bölcseleti úton jutottak erre az álláspontra, ugyanis szerintük Istennek szüksége van hírvivőkre, és ezt a szerepet logikusan az angyalok töltik be. Például Aquinói Szent Tamás is ez utóbbiak közé tartozik. És persze vannak olyanok, akik mindig is hittek az angyalokban, éppen ezért sohasem boncolgatták komolyan ezt a témát.
Tömérdek emberrel beszélgettem már az angyalokról, és arra a következtetésre jutottam, hogy a beléjük vetett hit voltaképpen belső megértésből vagy személyes élményből fakadó szubjektív döntés. Az én esetemben ez utóbbiról van szó, amelyről az Őrangyalok és szellemi vezetők című könyvemben meséltem. Huszonévesen nehéz időszakon mentem keresztül, és az őrangyalom segített kilábalni belőle.
Az angyalok színtiszta szellemi lények. Aquinói Szent Tamás, az „angyali doktor” szerint „teljes egészében intelligenciák”, vagyis anyagtalan létezők. Eckhart Mester (kb. 1260–1328) ezt írta: „az angyali természet szellemi, és Istenhez a legközelebbi”. Az Egyiptomban élt zsidó filozófus, Maimonidész (1138–1204) úgy vélte, hogy az angyali jelenések „ember alakú kifejeződések”.
Emanuel Swedenborg (1688–1772), a svéd tudós és teológus szerint csupán a lelkünkön vagy belső látásunkon keresztül pillanthatjuk meg az angyalokat. Minél tisztább a szívünk, annál több esélyünk van rá.
Az Üdvhadsereg alapítója, William Booth (1829–1912) kétségkívül tisztaszívű ember volt. Egyszer látomása támadt, amelyben ragyogó szivárványfény övezte az angyalokat.
Kivétel nélkül mindenki kapcsolatba léphet az angyali birodalommal útmutatásért, oltalomért és inspirációért. Az emberek különbözőképpen tapasztalják meg az égi lényeket. Egyesek a jelenlétüket érzik, mások hallják őket, sokan álmukban beszélgetnek velük, és vannak, akik meglátják őket.
Jelen könyvemből többféle technikát is el lehet sajátítani az angyalokkal, elsősorban Rafael arkangyallal való kapcsolatfelvételhez. Nem kell megvárni, hogy csapás érjen bennünket, hiszen az angyalok a mindennapjainknak is szeretnének részesei lenni, és csak a felkérésünkre várnak.
Rafael, a tanító és gyógyító
Rafaelt a tanításhoz és a gyógyításhoz szokták társítani. Ez utóbbi minőségében a teljességért, az egységért és a gyógyítás mindennemű formájáért felelős, legyen az mentális, érzelmi, spirituális vagy fizikai. Két ember, de akár két ország közti kapcsolatot is könnyedén tud orvosolni. Az ő feladata az emberiség sebeinek begyógyítása. Két tisztségét ötvözve arra tanít, hogy okuljunk a sebeinkből, és a cselekedeteinkkel többé ne okozzunk magunknak fájdalmat. Neki köszönhetően újra egyesülhetünk az isteni szeretettel, hiszen arra tanít, hogy az mindig körülvesz és beborít bennünket, még ha nem vagyunk is ennek tudatában.
Az arkangyal egyéb fontos feladatokat is ellát. Ő a keleti égtáj és a levegő elem ura. A hét napjai közül a szerda, a bolygók közül a Merkúr áll a fennhatósága alatt. Hozzá tartozik a kreativitás, és ő képviseli a fiatalok érdekeit. Előszeretettel segít az embereknek lelki életük fejlesztésében, és gyakran támaszra lelhetnek a személyében a zarándokútra készülők. A képzőművészek ezért ábrázolják szívesen utasként, aki vándorbottal és vizes kulaccsal rója az utakat. Azon kívül a természet különféle aspektusainak is a patrónusa. E szerepében ő felelős a hajnalért, a tudásért, a tudományért és az utazásért. Ramiéllel együtt az együttérzés angyala. Kiváló a humorérzéke, és nevetést, derűt, örömöt hoz minden társaságba.
Noha az Újtestamentum nem említi név szerint, a Kr. u. 745-ben a római zsinat jóváhagyta, hogy hozzá forduljunk segítségért. Rafael ünnepnapja október 24-én volt, viszont amikor 1969-ben megreformálták az egyházi naptárt, szeptember 29-re tértek át. Eredetileg ez Mihály ünnepnapja volt, Gábrielt pedig március 24-én ünnepelték. Manapság szeptember 29-e az arkangyalok közös napja.
(Tanítás Richard Webster könyvéből - http://hatartalanvilag.blogspot.hu)