A regressziós hipnózis az egyik legérdekesebb jelenség, amelyet a lélektan és a gyógyítás területén felfedeztek a huszadik században. Önmagán messze túlmutató dologról van szó, jelentősége ma még igazán nem is mérhető fel.
A regressziós hipnózis száz évvel ezelőtt azonban még szóba sem kerülhetett, hiszen a hivatalos tudomány még a hipnózis létezését sem ismerte el, illetve afféle vásári mutatványnak vélte. Később változott a vélemény, szép csöndesen besorolták a gyógyításba, de sohasem dicsekedtek vele.
Ezzel szemben az angolszász országok jogrendjében a bírósági procedúrában alkalmazzák, bizonyító módszerként, széles körű társadalmi elismerés mellett.
A saját beleegyezésével hipnotikus állapotba kerülő szemtanú vagy vádlott ily módon mintegy visszakerül arra a helyre és abba az időpontba, amikor és ahol a bűncselekmény megtörtént. Ezzel újabb, már-már általuk is elfeledett részletekre derülhet fény.
A hipnózis tehát korántsem ismeretlen és tiltott gyakorlata a modern tudománynak; bár elsősorban lélekgyógyítási céllal alkalmazzák. Ma már Magyarországon is több szakember, általában pszichológus végez úgynevezett regressziós hipnózist, amikor is a pácienst hipnotikus állapotban “visszaviszi a múltjába”, miközben a pszichológusok és lélekgyógyászok többsége még ma sem hisz a jelenségben.
A regressziós hipnózis hidegen hagyja a tudományos élet képviselőit
A hivatalos tudomány sem foglalkozik a regressziós hipnózissal, az e téren szerzett tapasztalatokat, esetleírásokat be sem engedi a szakirodalomba. De a tények attól még tények maradnak, ha hivatalosan nem fogadják el őket.
Ez a parajelenség bármikor megismételhető, valós, működik – így tehát eleget tesz az alapvető tudományos követelményeknek, azaz kutatható lenne. Az eredmények viszont – kár tagadni – nagyon meglepőek, és nemcsak a marxista filozófia irányelveivel állnak szemben, miszerint “nincs túlvilág és nincs halálon túli élet”, hanem a keresztény tanokkal is.
A vallások többsége – akárcsak a kereszténység – csak egy lehetséges fizikai létet fogad el, és tagadja, hogy többször is visszatérhet a lélek e világba.
Regressziós hipnózis és a múltbeli életek feltárása
A regresszíós hipnózis révén a régebbi korokba visszavitt tudatú ember olyan eseményekre emlékezik vissza, amelyeket átélt, végigszenvedett, végigörült, egyszóval: abban a korban is élt. A regressziós hipnózis során előfordul, hogy a páciens ősegyiptomi nyelven szól, vagy számunkra érthetően mondja el, mit élt át ebben vagy abban a korban, Európában vagy más földrészen. Olyan szakmák fogásairól mesél, amelyek már rég kihaltak.
Olyan körülményeket elemez, amelyek ma, így utólag is ellenőrizhetőek, olyan személyeket emleget, akikről a mostani életében egyáltalán nem hallhatott. Beszámol a több száz vagy ezer évvel korábbi énjéről, elmondja hol lakott, mely város melyik utcájában, milyen szomszédok között. Használja a kor és az adott ország nyelvét, sorolja a szokásokat, elvárásokat.
A regressziós hipnózis eredményeinek vizsgálata
Az adatok egy része utólag, a levéltárakban vagy máshol ellenőrizhetők! Csalásról az esetek többségében már csak azért sem beszélhetünk; mert a hipnotikus állapotban megnyilatkozó személy kevés vagy semmilyen mértékű saját akarattal nem rendelkezik, így hazudni, konfabulálni sem képes.
Másrészt az ellenőrzésben a puszta logika is segíthet. Egy mai, nyolc általánost végzett háziasszonynak aligha volt alkalma itteni életében megtanulni – teszem azt – a kora középkori skandináv nyelvet, szokásokat, viszonyokat.
Mégis, a regressziós hipnózis közben ó-norvég dalokat énekel, és élethűen adja elő tizenkettedik századi életének minden apró jellemzőjét, valahol Skandináviában… Több kérdés merül fel tehát; ezért is jeleztem az írás elején, hogy a jelenség valójában messze túlmutat önmagán.
Az egyik kérdés: valóban a régi korokból hozott emlékek lapulnak az agyunkban? A másik, hogy ha többször élünk, vagyis a halál után a lelkünk, tudatunk, vagy szellemünk folyton vándorol, hogy újabb és újabb testet öltsön, akkor vajon hol tartózkodik a lélek két újabb születés között?
Miféle rendszer működteti ezt a dolgot, és milyen szabályok szerint? Ha tényleg reinkarnációról, folyamatos és soha be nem fejeződő újra- és újraszületésről van szó, akkor ez az emléktömeg (a régi életekben történt események sora) hogyan “került át” hozzánk, mai életünkbe, mai agyunkba? Létezik-e az annyit emlegetett, de még be nem bizonyított genetikai emlékezet?
És kérdés az is, hogy a regressziós hipnózis eredményei, jelenségei valóban a reinkarnációt bizonyítják, vagy valami egészen mást, amiről ma még semmit sem tudunk? A kérdések egyre sokasodnak, és mind alapvető problémára utalnak. Érdemes lenne tehát a témával a hivatalos tudománynak is foglalkozni. Hiszen meglehet: hogy az eredmény az emberiség egyik legnagyobb felfedezése lesz, amely alapjaiban változtatja meg a világról alkotott felfogásunkat.
(forrás:Nemere István / nemere.hu)