Hinduizmus
Elsőnek a késői szent iratokban, az Upanishadokban jelenik meg a Szamszara, az újraszületések örök körforgásának fogalma. A cél, az újraszületésektől való megszabadulás és a teljes boldogság honába, a Nirvánába való megérkezés, bejutás. Ebben a papok nagy segítséget tudnak nyújtani, ezért a Szamszara megjelenésétől kezdve a brahmanizmus, a papok uralma jelentős mértékben megerősödött. Csak a papok tudták pontosan, milyen meghatározott imák és áldozatok szükségesek a megszabaduláshoz.
Az életben legalább egyszer kijelölt helyeken és meghatározott időben a Gangeszban kell megfürödni. Ez a fürdés lemossa a bűnöket. Aki Benareszben hal meg, az megszabadul a Szamszarától.
Buddhizmus
Buddha /Kr.e. 560-480/ meghagyta tanai között a Szamszarahitet, de kijelentette, a megváltáshoz nincs szükség papi segédletre, a megváltás egyetlen útja a szenvedések okának felismerése és meghaladása. A szenvedés oka a vágy, a megváltás útja a vágyról való lemondás az erkölcsis élet keretein belül.
A tibeti buddhizmusban, a lámaizmusban a reinkarnáció-hitnek központi szerepe van. A két legfontosabb vallási vezetőt, a Dalai Lámát és a Pancsen Lámát két istenember inkarnációjának tartják, akik évszázadok óta mindig új és új testben jelennek meg.
A Tibeti Halottas könyv, a Bardo Thödol három köztes létet, bardot különböztet meg:
Az első bardo annak a szabadságnak az eufóriája, amelyet a halott érez, hogy megszabadult fizikai testétől. A bardo időtlen, a mi földi időnk szerint másodpercektől évtizedekig, sőt még tovább is tarthat.
A második bardo alatt a halott megjárja a különböző egeket, poklokat, a szerint, hogyan cselekedett életében.
A harmadik bardo a következő fizikai születést sejteti. A test nélküli lélek /szellem/ látja jövendőbeli szüleit, és érzi azt a vonzalmat, amelyet gyermek érez szülei iránt.
Megjegyzés: „Sokszor hónapokig, sőt évekig vele van egy megszületni vágyó szellem az anyával, vagy az apával, míg egyszer az alkalom beállhat a kapcsolódásra. Többnyire inkább az anyával jár az ilyen szellem, mert hiszen természetes, hogy először az anyával kell kapcsolódnia és asszimilálódnia a hasonló gondolatok és érzések révén, amelyek a láthatatlan világban a tájékozódás elemeit képezik.
Ez a kapcsolódás az emberi testből kisugárzó életdelej vonzása folytán következik be.
Ez a kiáramló életdelejességet /aura/ megérzi az ember, mielőtt még beszélne valakivel, elég, ha csak a közelében van, máris megérzi, hogy az illető rokonszenves-e, vagy ellenszenves az ő számára.
A rokonszenv az előfeltétele annak is, hogy elhelyezkedhessenek a megszületni akaró szellemek.
Hasonlítani lehet ezt a testöltés utáni sóvárgást ahhoz az égő vágyhoz, amelyben a férfi és nő él az egyesülés pillanata előtt, amely az egész idegrendszert a legnagyobb feszültségben tartja, s amilyen megkönnyebbülés és nyugalom lesz úrrá az idegeken a kiegyenlítődés pillanata után, éppen olyan megnyugvás, olyan pihenés érzése váltja fel a testöltés után sóvárgó szellem élnivágyását a megfogamzás után. Ettől kezdve új élet, boldog állapota kezdődik számára a testben”.
Ahogy a buddhizmus elterjedt Ceylonban, Burmában, Thaiföldön, Japánban és Kínában, nagyon erős hatással volt az ott élők halálról vallott felfogására, és a lélekvándorlás, a reinkarnáció beépült az emberek hitébe.
Taoizmus /Kína vallása/
A taoizmusban tisztán, világosan megjelenik a reinkarnáció-hit. Lao-cenál /Kr.e. VI. században élt filozófus/ és tanítványainál a következőket olvashatjuk: „Az emberi alakba testesülés mindig öröm forrása, az alsó szférabelieknek, a magasabbról jötteknek: áldozat. S aztán számtalan változaton átfutva, csak a Végtelent figyelni, milyen hatalma boldogság ez!
Zoroasztrizmus /Perzsa-Irán vallás/
Zoroaszter vallása az ősi Perzsiában dualista volt, szemben a hiduizmussal és a buddhizmussal. Az ő tanai szerintAhura Mazda, a Fény Istene harcol Ahrimannal, a Sötétség Istenével.
A lélekvándorlással kapcsolatosan a következő idézet jellemző a zoroasztrizmusra: „A nagy Mazda /a perzsa isten/ azt, aki jó cselekedetei révén elnyerte kegyét, minden egyes újraszületéskor egyre nagyobb önismerettel és önfegyelemmel ajándékozza meg, azt viszont, aki rosszat cselekszik, olyan rosszal ver meg, amely minden egyes újraszületéskor egyre rosszabb lesz”.
Aki életében rossz, mindaddig újra kell születnie, míg meg nem javul. A jók az ország uralkodóiként vagy magas rangú tisztviselőkként születnek újra.
Görög kultúra
A görög kultúrában már a legelső források szerint is nagyon fontos szerepet játszott a reinkarnáció-tan.
Az orfizmus misztikus kultusz volt, Orfeusz költőről kapta a nevét, aki ékesszólóan tanította a lélekvándorlás különböző formáit.
Történelmileg elsőként Pitagorasz képviselte a reinkarnációt a görög kultúrában. Halhatatlan lélekről beszélt, amely z anyagi testben fogolyként létezik, majd a halál után, az életben tanúsított magatartástól függően egy másik testbe költözik. Jó lelkek prófétaként, énekesként, vezető személyiségként, orvosként térnek vissza, a kevésbé jók egyszerűbb hivatásokba születnek bele.
Platón szerint, amikor az ember meghal, maga választja meg következő újraszületését. Hogy hogyan választ, azt viszont a jelleme határozza meg. Ha valaki bölcs, bölcsen fog dönteni, ha viszont nem bölcs, a választása sem lesz okos. Ezért aztán az istenek nem felelősek az ember születéséért.
Az individuum, miután döntött, iszik a Léthe, a felejtés vizéből, ettől az emlékezés elalszik, s az újraszülető minden régi, elmúlt dolgot elfelejt.
Sok újraszületés után, miután tökéletlenségeit letette, a lélek az örök béke égi otthonába költözhet.
Több későbbi misztikus iskola is tényként, alapvető igazságként kezelte a reinkarnációt, mint pld. A gnoszticizmus, az új platonizmus és a hermetizmus.
Római kultúra
A rómaiaknál állítólag egy Ennius nevű költő vezette be a reinkarnáció fogalmát. Azt állította magáról, hogy a híres görög költő, Homérosz reinkarnációja.
Az idős Cato pedig a következőket mondja: „Az emberek azért születnek különböző tehetséggel, mert ezt az örökségüket előző életükben szerezték meg”.
Kelta kultúra
Julius Caesar a következőket írja: „A kelta papok, a duridák egyik fő tanítása, hogy a lélek nem hal meg, hanem testről testre vándorolva újraszületik”. /A spiritizmus névadója, a francia Hippolyte Denizard Rivail (1804-1869) azon az alapon vette fel az AllanKardec nevet, hogy előző életében durida papként ezt a nevet viselte./
Ebből a tan, a kelta harcosok halált megvető bátorsága a csatákban.
Germán kultúra
A germánok hittek a túlvilági életben. Ez az élet hat szférából állt. Az újraszületés ezekből indult el, ezekből az isteni lakokból.
A megtérített germánok még a Krisztus utáni 7. századig megtartották reinkarnáció-hitüket.
Judaizmus
A szakemberek szerint a zsidó vallásban nem játszott, nem játszik szerepet a lélekvándorlás hit.
Ennek ellenére az Ótestamentumban Hióbnál, vagy Salamon király szövegeiben gyakran akadhatunk a reinkarnáció hitet igazoló részletekre.
A zsidó történetíró, Jozéfusz /Krisztus után 100 körül/ a következőket írja: „A tiszta és szent szellemek tovább élnek az égi helyeken és az idők folyamán ismét leküldik őket, hogy derék, jóravaló testben lakjanak”.
Jozéfusz úgy hivatkozik az újraszületésre, mint aki tudja, hogy az, általánosan elfogadott hittétel.
Különösen az esszénusok hittek erőteljesen a lélekvándorlásban.
A misztikus Kabbala /Krisztus utáni 13. század/ számára is teljesen elfogadott igazság a lélek újraszületése. A kabbatisták is szükségesnek tartják a lélek fejlődését, egészen a tökéletességig, s ők is elégtelennek tartják ehhez az egyetlen földi életet.
Kereszténység
Valószínűleg sohasem derül ki, mi is történt az ötödik, konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, Krisztus után 553-ban az Ótestamentum és Újtestamentum szövegeivel.
Elsőnek a késői szent iratokban, az Upanishadokban jelenik meg a Szamszara, az újraszületések örök körforgásának fogalma. A cél, az újraszületésektől való megszabadulás és a teljes boldogság honába, a Nirvánába való megérkezés, bejutás. Ebben a papok nagy segítséget tudnak nyújtani, ezért a Szamszara megjelenésétől kezdve a brahmanizmus, a papok uralma jelentős mértékben megerősödött. Csak a papok tudták pontosan, milyen meghatározott imák és áldozatok szükségesek a megszabaduláshoz.
Az életben legalább egyszer kijelölt helyeken és meghatározott időben a Gangeszban kell megfürödni. Ez a fürdés lemossa a bűnöket. Aki Benareszben hal meg, az megszabadul a Szamszarától.
Buddhizmus
Buddha /Kr.e. 560-480/ meghagyta tanai között a Szamszarahitet, de kijelentette, a megváltáshoz nincs szükség papi segédletre, a megváltás egyetlen útja a szenvedések okának felismerése és meghaladása. A szenvedés oka a vágy, a megváltás útja a vágyról való lemondás az erkölcsis élet keretein belül.
A tibeti buddhizmusban, a lámaizmusban a reinkarnáció-hitnek központi szerepe van. A két legfontosabb vallási vezetőt, a Dalai Lámát és a Pancsen Lámát két istenember inkarnációjának tartják, akik évszázadok óta mindig új és új testben jelennek meg.
A Tibeti Halottas könyv, a Bardo Thödol három köztes létet, bardot különböztet meg:
Az első bardo annak a szabadságnak az eufóriája, amelyet a halott érez, hogy megszabadult fizikai testétől. A bardo időtlen, a mi földi időnk szerint másodpercektől évtizedekig, sőt még tovább is tarthat.
A második bardo alatt a halott megjárja a különböző egeket, poklokat, a szerint, hogyan cselekedett életében.
A harmadik bardo a következő fizikai születést sejteti. A test nélküli lélek /szellem/ látja jövendőbeli szüleit, és érzi azt a vonzalmat, amelyet gyermek érez szülei iránt.
Megjegyzés: „Sokszor hónapokig, sőt évekig vele van egy megszületni vágyó szellem az anyával, vagy az apával, míg egyszer az alkalom beállhat a kapcsolódásra. Többnyire inkább az anyával jár az ilyen szellem, mert hiszen természetes, hogy először az anyával kell kapcsolódnia és asszimilálódnia a hasonló gondolatok és érzések révén, amelyek a láthatatlan világban a tájékozódás elemeit képezik.
Ez a kapcsolódás az emberi testből kisugárzó életdelej vonzása folytán következik be.
Ez a kiáramló életdelejességet /aura/ megérzi az ember, mielőtt még beszélne valakivel, elég, ha csak a közelében van, máris megérzi, hogy az illető rokonszenves-e, vagy ellenszenves az ő számára.
A rokonszenv az előfeltétele annak is, hogy elhelyezkedhessenek a megszületni akaró szellemek.
Hasonlítani lehet ezt a testöltés utáni sóvárgást ahhoz az égő vágyhoz, amelyben a férfi és nő él az egyesülés pillanata előtt, amely az egész idegrendszert a legnagyobb feszültségben tartja, s amilyen megkönnyebbülés és nyugalom lesz úrrá az idegeken a kiegyenlítődés pillanata után, éppen olyan megnyugvás, olyan pihenés érzése váltja fel a testöltés után sóvárgó szellem élnivágyását a megfogamzás után. Ettől kezdve új élet, boldog állapota kezdődik számára a testben”.
Ahogy a buddhizmus elterjedt Ceylonban, Burmában, Thaiföldön, Japánban és Kínában, nagyon erős hatással volt az ott élők halálról vallott felfogására, és a lélekvándorlás, a reinkarnáció beépült az emberek hitébe.
Taoizmus /Kína vallása/
A taoizmusban tisztán, világosan megjelenik a reinkarnáció-hit. Lao-cenál /Kr.e. VI. században élt filozófus/ és tanítványainál a következőket olvashatjuk: „Az emberi alakba testesülés mindig öröm forrása, az alsó szférabelieknek, a magasabbról jötteknek: áldozat. S aztán számtalan változaton átfutva, csak a Végtelent figyelni, milyen hatalma boldogság ez!
Zoroasztrizmus /Perzsa-Irán vallás/
Zoroaszter vallása az ősi Perzsiában dualista volt, szemben a hiduizmussal és a buddhizmussal. Az ő tanai szerintAhura Mazda, a Fény Istene harcol Ahrimannal, a Sötétség Istenével.
A lélekvándorlással kapcsolatosan a következő idézet jellemző a zoroasztrizmusra: „A nagy Mazda /a perzsa isten/ azt, aki jó cselekedetei révén elnyerte kegyét, minden egyes újraszületéskor egyre nagyobb önismerettel és önfegyelemmel ajándékozza meg, azt viszont, aki rosszat cselekszik, olyan rosszal ver meg, amely minden egyes újraszületéskor egyre rosszabb lesz”.
Aki életében rossz, mindaddig újra kell születnie, míg meg nem javul. A jók az ország uralkodóiként vagy magas rangú tisztviselőkként születnek újra.
Görög kultúra
A görög kultúrában már a legelső források szerint is nagyon fontos szerepet játszott a reinkarnáció-tan.
Az orfizmus misztikus kultusz volt, Orfeusz költőről kapta a nevét, aki ékesszólóan tanította a lélekvándorlás különböző formáit.
Történelmileg elsőként Pitagorasz képviselte a reinkarnációt a görög kultúrában. Halhatatlan lélekről beszélt, amely z anyagi testben fogolyként létezik, majd a halál után, az életben tanúsított magatartástól függően egy másik testbe költözik. Jó lelkek prófétaként, énekesként, vezető személyiségként, orvosként térnek vissza, a kevésbé jók egyszerűbb hivatásokba születnek bele.
Platón szerint, amikor az ember meghal, maga választja meg következő újraszületését. Hogy hogyan választ, azt viszont a jelleme határozza meg. Ha valaki bölcs, bölcsen fog dönteni, ha viszont nem bölcs, a választása sem lesz okos. Ezért aztán az istenek nem felelősek az ember születéséért.
Az individuum, miután döntött, iszik a Léthe, a felejtés vizéből, ettől az emlékezés elalszik, s az újraszülető minden régi, elmúlt dolgot elfelejt.
Sok újraszületés után, miután tökéletlenségeit letette, a lélek az örök béke égi otthonába költözhet.
Több későbbi misztikus iskola is tényként, alapvető igazságként kezelte a reinkarnációt, mint pld. A gnoszticizmus, az új platonizmus és a hermetizmus.
Római kultúra
A rómaiaknál állítólag egy Ennius nevű költő vezette be a reinkarnáció fogalmát. Azt állította magáról, hogy a híres görög költő, Homérosz reinkarnációja.
Az idős Cato pedig a következőket mondja: „Az emberek azért születnek különböző tehetséggel, mert ezt az örökségüket előző életükben szerezték meg”.
Kelta kultúra
Julius Caesar a következőket írja: „A kelta papok, a duridák egyik fő tanítása, hogy a lélek nem hal meg, hanem testről testre vándorolva újraszületik”. /A spiritizmus névadója, a francia Hippolyte Denizard Rivail (1804-1869) azon az alapon vette fel az AllanKardec nevet, hogy előző életében durida papként ezt a nevet viselte./
Ebből a tan, a kelta harcosok halált megvető bátorsága a csatákban.
Germán kultúra
A germánok hittek a túlvilági életben. Ez az élet hat szférából állt. Az újraszületés ezekből indult el, ezekből az isteni lakokból.
A megtérített germánok még a Krisztus utáni 7. századig megtartották reinkarnáció-hitüket.
Judaizmus
A szakemberek szerint a zsidó vallásban nem játszott, nem játszik szerepet a lélekvándorlás hit.
Ennek ellenére az Ótestamentumban Hióbnál, vagy Salamon király szövegeiben gyakran akadhatunk a reinkarnáció hitet igazoló részletekre.
A zsidó történetíró, Jozéfusz /Krisztus után 100 körül/ a következőket írja: „A tiszta és szent szellemek tovább élnek az égi helyeken és az idők folyamán ismét leküldik őket, hogy derék, jóravaló testben lakjanak”.
Jozéfusz úgy hivatkozik az újraszületésre, mint aki tudja, hogy az, általánosan elfogadott hittétel.
Különösen az esszénusok hittek erőteljesen a lélekvándorlásban.
A misztikus Kabbala /Krisztus utáni 13. század/ számára is teljesen elfogadott igazság a lélek újraszületése. A kabbatisták is szükségesnek tartják a lélek fejlődését, egészen a tökéletességig, s ők is elégtelennek tartják ehhez az egyetlen földi életet.
Kereszténység
Valószínűleg sohasem derül ki, mi is történt az ötödik, konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, Krisztus után 553-ban az Ótestamentum és Újtestamentum szövegeivel.
MIÉRT NINCS A REINKARNÁCIÓ A BIBLIÁBAN? A REINKARNÁCIÓ REJTETT TÖRTÉNETE:
http://dszilvia.blogspot.hu/2018/01/miert-nincs-reinkarnacio-bibliaban.html
Jusztiniánusz császár, a pápa és más egyházi méltóságok beleegyezése nélkül érvényesítette akaratát: egyházi átokkal sújtatta mindazokat, akik a lélek születése előtti létében, úgynevezett pre-egzisztenciájában, tehát a reinkarnációban hinni merészeltek.
Nem kétséges, hogy a Szentírás szövegeit átjavították, s minden mondatot kíméletlenül kiirtottak, amelyben halvány gyanúját vélték felismerni a reinkarnáció-hitnek.
Ennek ellenére tény, hogy a legtöbb egyházi atya hitt a reinkarnációban.
Origenész a következőket mondja: „A lélek, amely természeténél fogva anyagtalan és láthatatlan, az anyagi világban nem létezhet test nélkül, amely test a környezethez alkalmazkodik. Amikor ez a test már nem tud alkalmazkodni, azt a lélek levetkőzi és elcseréli egy másikkal.
Origenészt és mindazokat, akik hittek tanításában, a már említett zsinaton, egyházi átokkal sújtották.
Ez az átok a mai napig is hat, és lehetetlenné teszi a reinkarnáció-hit érdemleges felülvizsgálatát.
Iszlám
Általában az a hiedelem, hogy a reinkarnáció-tan, idegen az iszlámtól.
Ennek ellenére még a Koránban is találunk reinkarnáció-hitre utaló szövegeket: „Isten lényeket teremt; újra és újra visszaküldi őket, amíg aztán hozzá vissza nem térnek”.
(Forrás: Égi Világosság, Farkas Viola)
Lélekvándorlás Reinkarnácio - videó
Részlet : Osiris A Reinkarnáció Ura
Részlet : Osiris A Reinkarnáció Ura