Valahol az észak-afrikai Maliban él egy különös népcsoport. Ők a dogonok. Megismerni szokásaikat, társadalmuk felépítését, épületeiket, már önmagában izgalmas dolog, hiszen ezeken az írástudatlan és a fejlődést nem követő embereken keresztül láthatjuk a régmúlt egy darabkáját. A világ azonban nem csak emiatt figyelt fel rájuk, eredetmítoszuk ugyanis olyan elemeket tartalmaz, mely még a tudósokat is megdöbbenti.
A dogonok az észak-afrikai Maliban, a Niger folyó kanyarulatában, a Bandiagara-fennsík szirtjei tövében élnek. Csupán homályos feltételezések vannak arról, hogy Afrika melyik részéről jöttek. Feltehetőleg Egyiptomból származnak, ahonnan Líbiába majd Guineába vándoroltak, mostani élőhelyükre valószínűleg a 10-13. század között menekültek több hullámban a Mossi Királyság térhódítása elől.
A dogonok társadalmi felépítése
Számuk jelenleg 250 ezer főre tehető. A dogonoknak négy nagy törzse van, melyeknek neve: Gyon, Aru, Ono és Donno.
A dogonok társadalmi életének központja a család, vagyis a ginna. E népcsoport minden tagja voltaképpen egy nagycsaládnak tekinti magát, mely több kisebb családból áll. A ginna élén a legidősebb férfi, a ginna bána áll, aki a család pátriarkája. Minden dogon törzsnek van egy vallási vezetője, a Hogon, aki a hatalma alá tartozó pátriárkák tanácsával együtt kormányoz. A nők nem vehetnek részt, sem a politikai életben, sem a szertartásokban. Az ő szerepük a háztartás vezetése, hogy táplálják gyerekeiket és ellássák férjeiket. Ugyanakkor rendelkeznek személyes javaikkal, tisztelettel és megbecsüléssel veszik körül őket. Mindkét nem tagjait különböző korcsoportokra osztják, akik kötelesek segíteni egymást. Egyfajta munkaszervezetet alkotnak, de munkájukért nem pénzt, hanem ételt és italt kapnak.
Mezőgazdaság, állattenyésztés, halászat
Mezőgazdaságuk függ az éghajlati körülményeiktől. Az év 12 db 30 napos holdból áll 5 napos hetekre osztva. Négy évszakuk van, a bago, mely a száraz időszak kezdete; a nay banu, ami a száraz időszak; a bado az esős időszak előtti utolsó hold; a dine, ami az esős időszak.
Földjeiket a dine évszakban művelik, a nehéz munkát a férfiak végzik, a nők és a gyerekek feladata a kártékony állatok távoltartása. Kölest, cirokot és rizst termesztenek. A hagyma az egyetlen exportcikkük, melyre Szudán tart igényt.
A dogonok tartanak szamarakat, tenyésztenek szárnyasokat, juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat. A víz itt nagy kincsnek számít, az esővizet természetes víztározókba gyűjtik és lefedik, illetve 80 méter mélységű kutakból igyekeznek kielégíteni az emberek és az állatok folyadékszükségletét. A szárazság miatt eléggé ritkán van lehetőségük vadászni és halászni. Egy Bamba nevű dogon faluban óriási ünnepnek számít a halfogás, melyet évente rendeznek meg. Ilyenkor egyszerre rohamoznak meg egy kis tavat, utána pedig a zsákmányt elosszák egymás között.
Dogon halászok - videó
Dogon épületek
Házaik sárból és szalmából készültek, különleges alakúak. A lakóházakon kívül külön épületek vannak a vezetők, a férfiak és a nők számára.
Itt pihennek és vészelik át a meleget a száraz évszakban, továbbá ezen a helyen beszélik meg a különféle ügyeket és fontos döntéseket. Sajátossága, hogy nem lehet benne felegyenesedni. Ezzel a viták hevében kialakuló erőszakot akarják elkerülni.
Itt kölest és egyéb magvakat tárolnak, védve van az egerek és rágcsálók ellen. A magtár telítettsége mutatja a férfi gazdagságát.
Ez külsőleg hasonló egy férfi magtárhoz, de kevésbé védett az egerek ellen. Itt tárolják a nők a személyes dolgaikat, ruhákat, ékszereket, pénzt, ennivalót. A magtár tartalma szintén a gazdagságot jelképezi.
A nők ebben az időszakban tisztátalannak számítanak, és itt kell tölteniük idejüket, kisgyermeküket viszont magukkal hozhatják. Az ilyen házak falára különféle ábrákat rajzolnak, hogy távolról is felismerjék, és a földeken dolgozó férfiak is tudják, hogy oda tilos belépni.
Sewa emberek
A dogonok harmóniaközpontú emberek, szertartásaik is ezt bizonyítják. Ilyen például, amikor a nők dicsérik a férfiakat, amit a férfiak megköszönnek. A fiatalok elismerésüket fejezik ki az öregek felé, és az öregek ezt hálával fogadják. Más példa szertartásaikra egy sajátos üdvözlési forma: A kapcsolatot kezdeményező dogon, vagy aki belép egy házba, feltesz egy kérdést, a válasz minden esetben az szokott lenni, hogy sewa, aminek a jelentése minden rendben van. Ezt a furcsa rituálét, egész nap alkalmazzák a dogonok, ahányszor csak találkoznak. A szomszéd népek nem véletlenül hívják őket „sewa embereknek”.
Elképesztő eredetmítosz és csillagászati ismeretek
Ez a békés, analfabéta afrikai nép sokáig nem engedte magához közel a nyugati fejlett világot, titkait, eredetmondáját megtartotta magának, mely szájról szájra terjedt egymás között. Marcell Griaule antropológus és Germaine Dietlen néprajzkutató 1931-ben kezdte tanulmányozni őket és hosszú évekig együtt élt a velük. A két tudós kitartása meghozta gyümölcsét és a dogonok feltárták titkaikat.
A dogon eredetmonda szerint réges-régen hüllőszerű lények, a nommók érkeztek a Földre és elhozták az életet és a tudást. A nommók a Sirius csillagrendszer egyik bolygójáról jöttek, a csillagkép szerepel a régi barlangrajzokon is. Ezeket a rajzokat a dogonok ma is nagy gonddal óvják, folyamatosan áll egy őr a barlangok bejárat előtt.
Mivel Griaule és Dietlen nem volt csillagász, csupán mondának vélték, amit hallottak. Az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság könyvet adott ki a megtudott ismeretekről, de igazából senki sem figyelt fel rá, azt gondolták ez is csupán egy a sok antropológiai tanulmány közül. A könyvre a hatvanas években figyelt fel Robert Temple, az Angol Királyi Csillagászati Társaság amerikai tagja és utánajárt a dolognak. Nyomozásának eredménye az 1976-os A Sirius-rejtély című írás lett és óriási szenzációt keltett.
A dogon eredetmonda szerint a Sirius csillagrendszerben három csillag van. A Sirius A-t Sigi Tolonak hívták, a Sirius B-t Po Tolonak, a Sirius C-t pedig Emme ya Tolonak. A Sirius csillagrendszer 8 fényévnyire van a Földtől, a Sirius A az egyik legfényesebb csillag. A probléma a másik két csillagban rejlik ugyanis azok nem láthatók szabad szemmel. A Sirius B egy fehér törpe a Sirius C pedig egy barna törpe.
Több mint furcsa, hogy a dogonoknak tudomásuk van arról, hogy a Sirius A-t 50 év alatt kerüli meg a Sirius B. A Szigui-ünnepet 50 évente tartják ennek tiszteletére.
A Sirius B létezését Alvan Graham Clark csillagász bizonyította be 1862-ben, fényképet azonban csak az 1970-es években tudtak róla készíteni. A Sirius C helyzetét ma sem tudják pontosan, egy 1995-ös mérés során jöttek rá, hogy a csillag egy barna törpe lehet.
A dogonoknak nem csak a Sirius csillagrendszerről van tudomása, hanem a naprendszerünk bolygóiról is, a Jupiter holdjairól és a Szaturnusz gyűrűiről.
Szkeptikus vélemények
Néhányan azt gondolják, valami csalás van a dologban és a dogonok idő közben szerezték meg ismereteiket az oda vetődő nyugati emberektől. Ez azonban nem valószínű, hiszen a Sirius C létét csupán napjainkban kezdik bizonyítani. Ráadásul a Szigui-ünnepet legalább 800 éve tartják és az itt használt dogon maszkok is meglehetősen régiek.
A Sirius más népeknél
A Sirius A az egyiptomiak legfőbb csillaga volt, Szopednek hívták, hozzá igazították időszámításukat. A Sirius első hajnali megjelenése az égen körülbelül egybeesett a Nílus áradásával. 1868-ban Adam Renders Zimbabwében egy különös épületegyüttesre talált, mely meglepően hasonlít a dogonok Sírius-modelljéhez. Az építmény ellipszis alakú, melyben újabb ellipszisek vannak.
Annak tudatában, hogy a múlt mindig mutat számunkra meglepetéseket és rejtélyeket, felébred az emberi fantázia. Hogyan lehet, hogy egy fejletlen, írástudatlan afrikai nép ennyire pontos csillagászati adatokkal rendelkezik? Lehetséges, hogy tényleg földönkívüli látogatók érkeztek hozzánk? Előfordulhat, hogy a Sírius csillagrendszer gyermekei vagyunk? Ha igen, hol vannak azok, akiknek a létünket köszönhetjük? Mi lesz, ha egyszer visszatérnek? Talán egyszer ezekre is választ kapunk…..
(forrás:erdekesvilagunk.blog.hu)